Ambrózia, avagy a beteljesülés fehérbe öltözött 1/5

Alapjaiban egy valós történet, melyben a történetíró fantáziája átírt, megváltoztatott ezt meg azt!

A kollégám kilépése óta egyedül dolgozom a raktárunkban. Áru jön, futárok jönnek-mennek, időnként a Tisztelt Hatóság is betoppan... nos egy ilyen, de szerencsére hatóságmentes, ám durván úszós napon toppant be hozzám Zsófi, hogy vegyen magának pár dolgot beszerzési áron, az az, jóárasítva.

A törvényszerűségek nem hazudtolják meg magukat, ugyanis Zsófi érkezése erőteljesen hatott a beszállítók és futárok aktivitására. Mintha kötelező lett volna ebben az időszakban érkezniük... pedig nem is látták a középhosszú barna hajú, feszülős farmerben és topban érkező, a ötvenes évei elején járó arányos testalkatú tündért. Ennek a nagy "úszásnak" köszönhetően, a privát csomagomat is Zsófi veszi át a futártól.

Zsófi és a türelem szép egységet alkotnak. Legalább két órát vár rám az irodában üldögélve, olvasgatva, matatva a dolgai között.

- Jó nagy doboz, mit rendelsz te egy orvosi webshopból?

- Bejelentkezett a Kedvenc Páciensem a doktorához, és megrendeltem minden olyan dolgot, amire szükségünk lehet, mindenre gondolva, mert jó ha kéznél van!

- Mi ebben a jó? Normál esetben tök kiszolgáltatott vagy, turkálnak benned...

- Mh... sok mindent mondhatnék, ismételhetném magam, de hidd el, ő pontosan tudja, hogy bizonyos időközönként miért jön el hozzám. Igen van akit izgalommal tölt el a kiszolgáltatott helyzet, és az, hogy ezt az izgalmát meg is élheti, egy teljesen biztonságos térben! Róla ne kérdezz, változatlanul tartom magam ahhoz, hogy még név nélkül sem mondok semmi konkrétumot. Az én részemről meg már meséltem. Ez vélhetően valamilyen szintű kompenzációja a gyermekkori kórházi traumák gyógyításának! Az akkor megélt mindenféle negatív érzést, fájdalmat, gyötrelmet... szerintem önkéntelenül is így gyógyítom, a gyönyör oldalára átkonvertálva.

- De tényleg nem is dugtok utána?

- Nem, miért tennénk, én ott az "orvosa" vagyok, történik, ami történik, de minden percben igyekszem a lehető leghitelesebben benne lenni a szerepemben. Minden tőlem telhetőt megteszek azért, hogy a kivett lakás hangulatát rendelői hangulattá formáljam át, és minden értelemben felkészülten várjam a vizsgálatra!

Zsófitól látszólag távol áll ez a világ. A beszélgetésünk gyorsan át is terelődik más témákra, de látni a barátnőmön, hogy nagyon jár az agya. Érezhető, hogy a legutóbbi beszélgetésünkkor szóba jött medical fetish téma mélységei most érintették meg igazán. Talán most döbbent rá, hogy nem csak beszéltem róla, hanem valóban tapasztalatból mondtam, amit mondtam!

A búcsúölelés után az egyik lába már az utcán van, amikor visszafordul.

- Megnézhetem mit rendeltél?

- Persze! - válaszolom a legnagyobb komolyságot az arcomra erőltetve, ám legbelül elmosolyodom!

Zsófival mi anno benne voltunk egy szeretői viszonyban. Én voltam a harmadik, de mivel megérkezett a nő az életembe, így... Az azóta eltelt tizeniksz évben sok minden történt velünk. Ő elvált, az én kapcsolatom sem bírta 9 évnél tovább, így elvileg akár össze is jöhetnénk, de olyan kevés dolog működik kettőnk között, hogy ezek ismeretében kár belemenni egy párkapcsolatba.

Az irodában adok Zsófinak egy ollót, aki olyan gyermeki kíváncsisággal bontja ki a nagy dobozt, hogy öröm nézni!

Hosszas kérdezz felelek játék kezdődik, melyben a:

- Ez mi? Ezzel mit, és hogy - kérdések egész hadára kell válaszolnom. 

A csomagban többek között van jó pár kisebb-nagyobb zöld izolációs kendő, néhány egyszerhasználatos hüvelyi, illetve popsis vizsgálóeszköz, pár steril kenetvételi eszköz, és párosával csomagolt gumikesztyű, pisitartály, számtalan tesztcsík, két csomag egyszerhasználatos beöntő készlet, néhány fém eszköz...

- Húúú - summázza a beszélgetéssel egybekötött bemutató végét Zsófi, aki szokásától eltérően hetekre eltűnik.

Nem hívom, mert egyrészt a mi barátságunk nem arról szól, hogy folyamatosan egymás fenekében vagyunk, másrészt gondolom senkinek sem kell hosszasan fejtegetni, hogy milyen gyorsan rohannak a napok.

Egy fülledt hétvégi délutánon, amikor a Kedvenc Páciensem vizsgálatának az összefoglalóját írom, sorolom a valós és fiktív eredményeket, megcsörren a telefonom.

- Szia, bejelentkezhetek hozzád egy dugásmentes vizsgálatra?

Annyira belefeledkeztem az írásba, hogy egy pillanatig azt sem tudom "ki ez, és mit akar"! Tőlem elég szokatlan módon, szükségem van pár másodpercre, hogy meg tudjak szólalni.

- Megleptél! Találkozzunk a héten valamikor a Falk Miksa utcai kávézóban, és beszéljük át ezt személyesen!

- Nem akarsz megvizsgálni?

- Nem ezt mondtam, de a szabályokat át kell, hogy beszéljük!

- Szabályokat?

Nem vagyok egy késős férfi, általában 10-15 perccel korábban érkezem minden alkalommal a találkozóimra, de Zsófi rajtam is túltesz!

- Azt hittem sosem érsz ide!

- Bátran pillants az órádra, és ne mondj semmit! Na mesélj, mi ez a fordulat?

- Teljesen meghülyítettél ! Amióta kibontottam azt a dobozt és... szóval azóta megnéztem csomó medical filmet a neten, és kíváncsi vagyok magamra, és kíváncsi vagyok arra is, hogy röhögés nélkül kibírom-e, és hogy mit tudsz velem olyat tenni, amit még ...nem éltem meg sosem!

- Hú de hosszú szünet volt itt a "nem éltem meg sosem" előtt! ... na de tisztázzuk kivel szeretnél tovább beszélgetni, velem, a barátoddal, vagy a leendő orvosoddal?

- Mi a különbség?

- Kedves Zsófia, miért gondolja, hogy én vagyok erre a legalkalmasabb személy?

- Most mit hülyéskedsz? Miért váltottál magázódásra?

- Első szabály: A barátoddal tegező viszonyban vagy, de az orvosoddal szigorúan csak magázódhatsz! Nos hogy folytassuk?

- Én most veled szeretnék beszélgetni!

Egy beduin kávé és egy panamai jeges csokoládé társaságában kezdünk bele a beszélgetésbe, mely elég hosszúra nyúlik, és egy rakparti padon fejeződik be.

Tisztázzuk, hogy a filmekben mi tetszik, mi nem, és mi az amit mindenképpen szeretne kipróbálni, megélni... A beszélgetés során egyértelművé válik a számomra, hogy a kiszolgáltatott helyzetek, illetve az ellenkezést nem tűrő utasítások újabban eléggé lázba hozzák Zsófit. 

Megered a nyelve is, és történeteket mesél. Az első vizsgálatán a rendelőbe belépve, azonnal a bejárat melletti vetkőzőbe ment be, és már meztelenül ült le az orvos mellé a, mert a barátnői azt mesélték, hogy így kell. Nagyon kellemetlenül érezte magát, amikor az orvos ránézett, és csak annyit mondott:

- Már le is vetkőzött? Elég lett volna csak a bugyit levenni!

Megelevnedik benne egy másik, nem is olyan régi emlék, ami egy középkorú doktornőhöz kapcsolódik, aki ahogy megérintette, egyből nedves lett a puncija. 

- Úgy látom a nedvesedéssel nincs gondja! - pillantott rá a doktornő oly mélyről érkező természetességgel, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne!

- Majdnem elsüllyedtem a szégyenemben, de kurvára felizgatott az érintése! Ennek ellenére több évig jártam hozzá. Volt úgy, hogy csak azért vettem új fehérneműt, combfixet, mert bejelentkeztem hozzá, és azt akartam, hogy nagyon sexynek lásson! Már a gondolata is felizgatott, hogy megérint, hogy belém nyúl, hogy úgy érint, ahogy még eddig senki, és szerintem ő ezt pontosan tudta! Élveztem azt ahogy figyelt rám, hogy nem tudtam tőle olyan butaságot kérdezni, melyre ne válaszolt volna teljes elfogadással, és komolysággal! Nagyon jó volt megélni azt, hogy nem kellett szégyelnem magam azért, mert benedvesedek, jó volt megélni azt ahogy vizsgált, ahogy pl. érintette a hasamat, vagy igen, a melleimet... ezt a minőséget azóta senki sem... még meg sem közelítette! Sosem lépte át a határokat... Sajnos vidékre költözött. Megadta az ottani elérhetőségét, de a szegedi rendelője túl messze van nekem. A mai napig bennem van a búcsúnk! A magánrendelésére mentem, csak ketten voltunk a rendelőben.  

- Megenged egy búcsúpuszit?  

- ...és én boldogan megengedtem, sőt meg is öleltem! Nem volt egy átlagos ölelés, hosszú és mély volt, éreztem a testének a melegét, a lélegzetének a ritmusát, a szívének a zakatolását, de a keze meg sem mozdult, csak érintette a hátam, szinte perzselt, szinte már fájt, tocsogtam a nedvemben, teljesen ellágyultam, beleolvadtam, és lehet, hogy csak beleképzelem a szituációba, de ő is belém olvadt ...majd utána mélyen a szemembe nézett, és én csak annyit tudtam mondani, hogy: 

- Köszönök mindent! ...és könnybe lábadt szemekkel kirohantam a rendelőből. Talán csak a képzeletem hallotta, hogy...

- Zsófi! Zsófia! 

- ...de én nem tudtam visszanézni, visszafordulni, nem voltam biztos abban, hogy valóban... vagy csak...

- Biszex vagy? Ezt eddig nem is mondtad!

- Neeem! ...vagyis nem hiszem, vagyis... hát időnként ha egy csini nőt látok elkalandozik a fantáziám, hogy milyen lehet egy nővel csókolózni, milyen lehet egy női testet simogatni, kényeztetni, megízlelni...

- Figyelj, nekem teljesen rendben van ha azt mondod, hogy igen, ha azt mondod, hogy nem, de az is, ha azt mondod hogy valójában mindig is... 

- Cuki vagy, de az a helyzet, hogy valójában én sem tudom mi van. Ezek futó érzések, futó vágyképek bennem.

Mivel a kávézó vendég szempontból érthetetlenül korán zár, a beszélgetést egy Parlamenthez közeli padon üldögélve fejezzük be. Nem engedem Zsófinak, hogy azonnal döntsön!

- Kérlek mindent gondolj át, amiről beszélgettünk. Kapsz tőlem egy hetet, addig ne hívj, ne keress! Jövő hét pénteken várom a hívásodat! Ne feledd, ettől a perctől kezdve, ha a doktorodat hívod, akkor kizárólag a magázódást fogadom el! Te sem szeretnéd, ha egy esetlegesen megszolgált popsipirosító teszt után, hosszú hetekig könnyes szemekkel néznél rá egy székre!

- Ezt vehetem fenyegetésnek Doktor úr?

- Látom érti a Tisztelt Páciensem a lényeget, de ez nem fenyegetés, egyszerűen a kölcsönösen felállított szabályok következetes betartása, betartatása!

folyt.köv...