Történetek az ünnepi vonatról (1)

A hosszú hétvégén és azt követő hét elején többször is vonatra ültem, mert célállomásaim eléréséhez ez sokkal jobbnak mutatkozott, mint ebben a melegben autót vezetni. Nem csalódtam. Tényleg izgalmas élményekben volt részem már a vonatokon is:

Azt nem mondom, hogy senki sem utazott rajtam kívül ezekkel a vonatokkal, de a mozdony után lévő egy-két kocsiban tényleg lézengtek az utasok, velem együtt. Lefele menet én a mozdony utáni első kocsiban választottam magamnak helyet, ahol, amikor felszálltam a vagonba, még csak én voltam. Mire a vonat tíz perc múlva elindult még ketten érkeztek, mind a két srác egyedül jött.

Az egyik, aki olyan harmincas évei elején járhatott, szép fehér egyen öltözetben volt: fehér vékony szövetből készült rövidnadrág, vagy inkább bermuda kis jellel, majd felül szintén fehér színű póló, természetesen fehér zokni és márkás sportcipő tartozott még hozzá. A srác normális félhosszú, fazonra vágott hajat viselt, amely szőkésbarna volt. Ő szintén végigjött a kocsin és velem átellenben ült le az ablak mellé, de a menetiránynak háttal, azaz velem „szemben”.

A másik srác valamivel fiatalabb volt, és fiatalosabban is volt öltözve: rajta is színes bermuda volt, ami éppen a térde alá ért, felül meg egy hawaii mintás színes ing, zokni nélküli papucscipővel. Ő is előre jött, de még a vagonon belül hátrébb ment és tőlünk kicsit távolabb ült le az egyik ablak mellé. Ő érdekes hajzatot viselt, mert a haja színe fekete volt, de az egyik oldalán szinte nullás géppel lenyírva, míg a másik oldalán, arra fésült, de hosszú volt a haja, még a fülét is eltakarta.

Szerencsénkre elindult a vonat és már jött is a kalauz fiú, lecsippentette a srácok jegyeiről a QR kódot, nekem csak bólintott, majd ment is már tovább a második kocsiba.

Kelenföldnél sem sokan szálltak fel, de a mi kocsinkba senki.

A vonat hamarosan már száz kilométer/óra sebességgel robogott, mi pedig a sráccal át-, átnéztünk egymáshoz, egymásra, de még semmi több nem történt egyelőre. Már Tárnokot is elhagytuk, mikor  a srác végre az addig keresztbe tett lábát letette a másik mellé, kissé kihúzta magát még jobban ültében, majd először csak a térdére tette a kezeit, majd azt lassan, erotikusan kezdte feljebb húzni a combjain, de úgy, hogy a bermudája szövete is jött vele. Mikor az már nem jött tovább, megakadt, mert szűk volt, akkor lassan benyúlt annak szárába – és végig rám nézve közben – benyomta az egyik tenyerét, majd mikor elérte a farkát, ami akkorra már felkeményedett, mert felmeredezett a bermudája eleje, és az is látszott, ahogyan simogatta azt a bermudán belül.

Nekem sem kellett több, én felálltam, hátranéztem a harmadik srácra, akit alig láttam az ülésektől, majd lenéztem a saját sportnadrágom elejére, ami szintén már elállt, jól látszódott a szöveten át a makkom vége, átnyomódása. Én is megsimogattam azt, majd lassan lehúztam a sportgatyámat s hagytam leesni a bokámig és láttatni engedtem a nagy fanszőrzetemből kiemelkedő, meredező farkamat, majd lassan leültem vissza az ülésre.

Alig ültem én le, a szemközti srác már fel is pattant, átlépte az ülések közötti távolságot és már térdre is érkezett elém és kapta be a farkamat a szájába és szopogatni, nyalogatni kezdte, majd egy idő után már jelezte, hogy álljak fel, mert a tökeimet is meg akarja kényeztetni. Szinte alám feküdt az ülésre és úgy szopogatta, nyalogatta, cumizta a szájába lógó tökeimet.

Nekem sem kellett több, én is odanyúltam, előbányásztam a bermudájából a merev farkát és és rábukva, én is élvezettel szoptam azt. Jó ideig elvoltunk így egymással s csak arra eszméltünk, hogy közben a harmadik srác is odajött, settenkedett mellénk, rajta sem volt már a bermudája, neki is áll előre mereven a farka, de ő csupasz volt, mint a csiga, viszont hatalmas, méretes duzzadt farka volt cserében.

Éppen kezdtünk volna helyezkedni, hogy ő is hozzánk férjen, mikor fékezni kezdett a vonat, így hirtelen mindannyian lehuppantunk az ülésekre, mert a vonat lassan haladt át egy állomáson, ahol az épület előtt ott állt a forgalmista a palacsintasütőjével a hóna alatt. Mi pedig addig éppen az ablak előtt álltunk egy szál, pontosabban három szép szál faszban! J

Ahogy elhagytuk az állomás területét a vonat újra felgyorsított és a régi száz km/óra feletti sebességgel robogott már a Velencei-tó parti településeken keresztül, így nem volt célszerű felállva szexelni, ezért hol egymás ölében ülve, hogy egymás előtt térdelve tettük ezt, de nem hagytuk abba, hanem élvezettel folytattuk, mert tudtuk, hogy közeledik Székesfehérvár állomása, ahol biztosan megáll a vonat és esetleg lehetnek újabb felszállók.

Arra már nem volt időnk, hogy mindannyian kilövelljünk, így ez a dicsőség csak a legfiatalabb és utolsónak csatlakozó srácnak jutott, aki igencsak szép mennyiséget lövellt ki, amit a markában felfogott, majd papír zsebkendőbe törölte bele.

De ekkor már a vonat kerekei Székesfehérvár állomás váltóin csattogtak.

Én rendbe szedtem magamat, a srácoktól egy-egy kiadós nyelves puszival búcsúztam és nehezen elválltam tőlük és a megálló vonatról leszálltam.

Azt még láttam, hogy felszálló utasok sokkal hátrébb lévő kocsikba kapaszkodtak csak fel, így reméltem, hogy a srácok még nyalakodhatnak egymáson egy ideig.

(folyt. köv.)