Finomság

Meleg nap volt. Épp az edzésemről jöttem, sétáltam a szigeten, nem, nem a "Margiton", bár ott is történhetett volna. Lassan kacsázva lépkedtem, amúgy is van a magasságom miatt a járásomban valami furcsa ciklikus csalinkázás. Fáradt voltam, de nem annyira, hogy ne vegyem észre az egyik padon szomorkodó apró lányt. Egy nagy lapajnak, mindig is vonzóak az apró lányok, mint, ahogy fordítva is elmondható. Persze lehet mondani, hogy, hogy mutat egymás mellet (uru és huru). Közelebb léptem, láttam rajta, hogy zavarja, hogy betörök az intim szférájába. Zavartan kezdett viselkedni. A szeme sarkában még ott volt, egy félig elpárolgott könnycsepp, amit gyorsan letörölt, a szemében pedig mérhetetlen szomorúság. Ismerős volt valahonnan, de nem tudtam beazonosítani pontosan ki is Ő. Megtette helyettem, mert mikor mellé értem sorolni kezdte az információkat, hogy, elterelje a figyelmemet . -Szia! -Szia! -Te vagy az a srác a strandról, aki a Zsolti barátja. Nem tiltakoztam, bár ez a barátság kissé erősen hangzott. Néha lógtunk együtt az tény, de kapcsolatunkat inkább a féktelen pillanatok, amelyeket most nem részleteznék, mintsem a mély barátság jellemezte. -Mi történt kérdeztem? Most szakított velem. -Ez egy bolond, egy ilyen szép lánnyal? Elfordult és megint könnyes lett a szeme. -Még szerencse, úgy is egyedül vagyok, mondtam határozottan -Ennél jobbat nem is tehetett volna velem ez a marha. Erre nevetni kezdett, úgy nevetett, hogy közben potyogtak a könnyei. -És most itt sírsz, inkább örülj neki, hogy szabad vagy!? -Merre mész? kérdezte a Picúr. Eredetileg a buszhoz mentem volna, de azt hazudtam, hogy most én is kicsit rossz passzban vagyok, ezért gondoltam körbesétálom a szigetet. Ránéztem. Nagyon vonzó jelenség volt a feldagadt, kisírt szemeivel. -Gyere szomorkodjunk, szarjunk a világra, mondtam neki cinkos tekintettel. -jó válaszolta nem túl lelkesen. Elindultunk, lassan, már ketten kacsázva tovább céltalanul. A szigeten ugyan van körbe út, de egy idő után a bitumen út murvára vált, a kezelt zöldterület, pedig susnyásra. Mikor kiértünk a lakott területről Picúr megfogta a kezem, én pedig hagytam, hogy minden menjen a maga útján. Egy elhagyatott kilóméterkő segített a magassági problémák áthidalásában, így vagy fél órát csókolóztunk, etetve a szúnyogokat. Már nem voltunk szomorúak, hanem egyre szorosabbra fontuk egymást. A testünk összeérve vadul lüktetett. A lenge nyári ruhák átnedvesedtek. Finoman kezdtem hozzáérni az intim részeihez, hogy el ne riasszam. Nem tiltakozott. A teste kemény és követelődző volt. Hogy lehet valaki ennyire kielégítetlen, gondoltam magamban. A mellbimbója majdnem átszúrta a polóját, olyan érzékeny lett amit még eddig nem láttam. Lejjebb kalandozva pedig egy nagy csatak volt mindene. Alig értem hozzá, már a hátamba meresztette a körmeit és csendesen, de hihetetlen erővel magához szorítva elélvezett. Ott az út szélén egy kényelmetlen kilóméterkő tetején egyensúlyozva. Persze azért volt kire támaszkodnia. Egy számjegyű, hogy hányszor csókolóztam ennyit ideig, hogy másnapra fájt a szám. Ekkor rám nézett és azt mondta. -Most te jössz. Csak lestem a hirtelen váltástól. Lepattant a kőről és egy fűzfa felé vonszolt. A szemében valami furcsa perverz fény pislákolt. Ez a hely messzebb volt az úttól, de azért belátható volt. Az öreg fűz is csak lesett, hogy mik történtek ezután. Nem voltam soha gátlásos, de most úgy felgyorsultak az események, hogy úgy éreztem magam, mintha egy külső szemlélő lenék. Ez kicsit kizökkentett. -Szeretném, ha a fához kötöznél és megdugnád a popsimat. Mondta Picur egy szemrebbenés nélkül. Egy pillanatra zavarba jöttem, amit igyekeztem leplezni. Mivel edzésről jöttem volt a szákomban teremcipő. Benne fűző így hamar feltaláltam magam. Fura volt, hogy Picúr egy pillanatra átvette az irányítást, de ez nem tartott sokáig. Ha ezt akarod ezt kapod, gondoltam magamban. Levetkőztettem, átöleltettem vele a fát és pillanatok alatt a fához kötöttem. Hamar megtaláltam az egyensúlyt. Törekedtem rá, hogy a vékony fűző eléggé bevágjon a csuklójába, de ne szorítsa el a vérkeringést. Nagyon formás feneke volt és mivel védekezni már nem tudott elfenekeltem. Nem volt itt megbeszélve semmi. Főleg nem biztonsági szó. Csak jött magától minden. Mikor piros volt az egész feneke, behatoltam a lucskos puncijába. Felnyögött. Majd elvettem éhes puncijától formás farkamat. Újra fenekelés, nyögés, könyörgés, majd behatolás a szűk popsiba. Kicsit többet kellett foglalkozni vele, mert nagyon szűk volt. Finoman tágítottam neki, majd egyre durvábban. Éreztem, hogy mikor fáj egy kicsit és bevallom ezzel játszottam is rendesen. Váltakozva kezdtem el használni a nyílásait. Tízet az egyikben, tízet a másikban. Közben a kezem a másik nyílást sem hanyagolta. A nyakához hajolva a fülébe súgtam, hogy te szajha, most megkapod amit érdemelsz, erre akkorát élvezett a farkamon és alig tudta tartani magát. Ekkor megkegyelmeztem neki, áttettem a a popsijába és kemény mozdulatokkal tettem, amit tennem kellett. Olyat élveztem, mint még soha. Majd kivettem és a szájához tettem. Engedelmesen bevette és letisztította a kéj cseppjeit. Ez volt az első ilyen perverz kalandom, de meghatározta a továbbiakat.