Lau úrnő 3. rész - Mégis miért?

-Kérsz valamit inni? Colát, kávét, bármit? - kérdeztem Laut miközben beértünk a nappaliba.

-Vizet jéggel, és citrom karikával. - válaszolt hidegen Lau.

Nekiálltam elkészíteni Launak az innivalóját, közben ő nézelődött az amerikai konyhás nappaliban, lassú koppanások jelezték, ahogy lépked, majd megállt a hatalmas üveg tolóajtónál, ami a teraszra vezetett.

-Szép házatok van, tetszik a stílusa.

-Köszönjük, apámék érdeme. - tettem közben Lau italát a konyhaszigetre.

-Hozd ide! - parancsolt rám Lau.

Odavittem hozzá. Mielőtt átvette a számhoz emelte a kezét.

-Csókold meg! - mondta szigorúan.

Picit tétováztam, majd óvatosan megérintettem szájjal a kezét.

-Mi volt ez? - háborodott fel Lau.

-Rendesen csináld, mintha az életedért küzdenél!

Odahajoltam ismét a kezéhez, és egy hatalmas nyelves cuppanós csókot nyomtam rá.

-Na ez már tetszik! Kérem a vizem, és induljunk a szobádba tanulni! - adta ki a parancsot.

A szobába érve Lau lehuppant az íróasztalszékbe.

-Térdelj elém! - parancsolta.

A szívem a torkomban dobogott, miközben lassan elé térdeltem.

-Vedd le a cipőm! - miközben a két magassarkút a mellkasomnak támasztotta.

Remegő kézzel próbáltam kicsatolni a bokáján a pántot, ekkor vettem észre azt az aprócska arany bokaláncot a jobb bokáján. Lau közben nagyokat kortyolt a vízbe, és láthatóan élvezte, hogy mennyire zavarban vagyok. Végre kinyíltak a csattok, és óvatosan le tudtam húzni Lau lábairól.

-Fejezd be az élvezkedést.- Szólt rám Lau.

-De én nem... - ijedtem meg.

-Ideje tanulni, nem akarok egész nap egy ilyen csicskával lenni!

Odaültem az asztalhoz, elővettem a macbookom, csatlakoztattam a külső monitorhoz, hogy mindketten jól lássuk.

-Szóval szerencséd van, a ZH-ban csak az egymintás próbák lesznek, és általában a mintafeladatok, csak más számokkal. Pontosan mit is szeretnél, hogy elmagyarázzak?

-Ja semmit, te csak beképletezed a templatet, és elküldöd nekem.

-De ezt eddig is csináltuk... ahhoz el se kellett volna jönnöd.

-Igen, de elkezdtek terjedni pletykák, hogy mások írják meg helyettem a zh-kat... És eléggé kínos lenne, ha bárki is rájönne, hogy ez így is van. Nem tudod ki terjeszthet ilyeneket?

Összerezzentem, és a gombóctól a torkomban alig bírtam válaszolni. Lau valahogy mindig is fontos volt nekem. A közös titkaink meg csak még izgalmasabbá tették számomra az elérhetetlen lány utáni sóvárgásomat, ezért is nagyon figyeltem arra, hogy senki ne tudjon semmit rólunk.

-Én nem... - válaszoltam ijedten.

-Mindegy is, dolgozz! Addig én elfoglalom magam... - vette elő a telefonját.

Folyt.köv...