Bársony korbács

Új szolgám mondta, hogy üvöltött a fájdalomtól és égett bőrszag volt körülötte, amikor tíz éve az akkor huszonkét éves Úrnője rabszolga bélyeget égetett a vállára izzó réz pecsétnyomóval.

Én most huszonkét évesen boszorkányos macskaszemem egyetlen hosszú pillantásával égettem rabszolga bélyeget a szívére: nem üvöltött, csak beleremegett a nagy szivdobbanásba.

Lelkét az istennői szépségemben gyönyörködés, az értem való rajongás és imádat, a vágyakozás és az őrjitően erotikus dominancia keresztjére feszítettem.

-Térden állva imádd a képeket az elméd felett teljesen átveszem az irányítást. A

markomban is maradsz szorítalak karmollak! :)Akínzások legizgalmasabb, őrjitően erotikus módja, ha a gyönyörű Istennő a boszorkányosan hosszú ujjaival szorongat és szép ívű vörös körmeivel elevenen megnyúz.

-Ez a legszebb vég egy szolgának...

De hol van az még! Mint a középkori hóhér, felmutatom a "kínzó eszközöket": páratlan, istennői -vagy démoni?- szépségemet, ördögi szexiségemet, gyönyörű testem kihívóan vonzó, de számára elérhetetlen egészét és ehhez nem kötözöm le vagy meg, mert uralom az elméjét és hosszú ujjaimmal a szívét szoritom meg, ha másért merészelne megdobbani.

A hatalmamban van. És most a korbácsos képek, leigázva, lenyűgözve nézi és mert uralom minden gondolatát, elméjében mozognak a képek és megőrül a látványtól, ahogy a korbácsolás ütemére mozdul a karom, tökéletes vállam "ráfordul" az ütésre és megrezdülnek a hálós felsőben a világon legszebb, leírhatatlanul gyönyörű melleim.

És nem vicsorgok, mint a hobbi-szadista dominák és nem vigyorgok diadalmasan, mint akik hatalmukban vélik a szolgát, pedig azok kabátjuk helyére akasztják a szolga-létet, amikor hazamennek.

Gyönyörű arcom megfejthetetlen és ettől izgató, szűkre húzott mágikus szemeim kegyetlenséggel villannak, amint hosszú ujjaimmal a tenyerembe simuló korbácsot becézgetem, tágra nyitott, ragyogó szemem a megaláztatásban gyönyörködik, ahogy a pálcával a pofáját ütőm: szép ajkaimról csepp rúzs folt került a szív alakú bőr lebenyre, most a képére került, mint egy fájdalmas csók.

Uralkodva minden gondolatán és álmán és a vágyain, elméjét kínpadra feszitem: korbácsolás előtt bekötöm a szemét és nem látja, hogy ahhoz a legszexibb fekete, pálcázáshoz a legerotikusabb piros ruhát veszem fel.. és a csapások között elmesélem neki, hogy a szemkötőn keresztül lélekben lásson, kivánjon és szenvedjen.

Kegyetlenebbül kínzom ezzel a rövid, bársonyos korbáccsal, mint azzal, amivel - és a vérével - képet festettem a hátára.