Judy 2.

Ezt a történetet évekkel ezelőtt, egy itt megismert lánnyal írtuk. Az egyes történések a rabnő, illetve a mester szemszögéből jelennek meg.

Judy szerint

Percekig álltam a szoba közepén. Bár még mindig nem láttam rendesen, a szemem lassan hozzászokott a lámpafényhez. Láttam a fotelben ülő két férfit, a szúrós tekintetüket, amivel a testemet vizsgálják. Aztán közelebb jöttek, és fogdosni kezdtek. Az egyik megfogta a mellem, kicsit meg is szorította, meghúzogatta a mellbimbóim. A másik a fenekemet simogatta, paskolta. De nem hagyták ki a hasam, a hátam, a karjaim, a combjaim sem, mindenemet végig tapogatták. Már a puncimon járt a kezük, amikor a harmadik fickó, (az, aki ajtót nyitott,) leállította őket, és visszaültek a fotelekbe. Letérdeltetett, elém dobott egy papírlapot és egy ceruzát. Kérdéseket tett fel, amikre felelnem kellett, és a kérdést a válasszal együtt leírni a lapra, végül aláírni. Az első kérdések a méreteimre vonatkoztak, de aztán egyre intimebb dolgokról faggatott. Utolsó orgazmus ideje, módja. Hú, milyen jó, hogy reggel uralkodtam magamon! Azért most biztos megbüntettek volna. Tegnapelőtt este elindítottam egy SM filmet, elővettem a vibrimet, és játszottam egy jót. Utolsó aktus időpontja. Már nem is nagyon emlékszem. Öt hónapja szakítottam a barátommal, azóta csak egyszer, egy házibuliban, azzal a barna szemű sráccal, akit azóta sem láttam. Utolsó gazdám neve. Még nem volt gazdám. Mikor ezt kimondtam, hallottam, ahogy a fotelben ülő fickók összesúgtak, majd széles vigyorral fordultak újra felém. Legnagyobb félelmem. Sok történetet olvastam a neten, amelyekben elvitték a lányokat valami nyilvános szórakozóhelyre, és vadidegen férfiak tucatjait kellett kielégíteniük. Némelyik még azt is leírta, mennyire piszkos, büdös volt néhány pasi. Ezt én nem akarom. A két férfi megint motyogott valamit, és újra nevetni kezdtek. Legnagyobb vágyam. Hogy valaki saját kedve szerint használja a testem.

- Na ebben nem lesz hiány, ne félj! – mondta a kérdezgető férfi. – Engedd meg, hogy bemutatkozzam. Tom vagyok, de neked ezentúl csak Uram. A barátaim Tony és Steve. Mostantól három hónapon át az én tulajdonom vagy. Szeptember 4-én hazamehetsz, de addig azt teszed és azt viseled el, amit én akarok! Ha nem bírod ki, vagy elégedetlen leszek veled, hazaküldelek, és egy fillért sem kapsz. Megértetted?

- Igen, Uram!

- Ügyes kislány. És mondd csak, azt tudod-e, mi jár annak, aki elkésik?

Mester szerint

Nem mert felelni a kérdésemre. Láttam rajta, hogy mennyire töri a fejét, mi lehet a jó válasz. Hagytam, hadd főjön a saját levében. Odafordultam a srácokhoz:

- Látjátok, teljesen biztonságos a kis szuka. Hónapok óta nem dugta meg senki, az orvosi igazolása pedig alig három napos.

- Te szereted a kihívásokat – jegyezte meg Steve – megint egy betöretlent választottál.

- No igen, nem szeretek a mások által félrenevelt rabnőkkel vesződni. Mellesleg – vetettem egy fél pillantást Judyra, úgy tűnik megnémult. Előnyös tulajdonság egy rabszolgánál. Bár ha kérdezem, akkor kötelessége válaszolni. Kénytelen leszek megkérni titeket, hogy szabjátok ki a büntetését. Igazán nem ülhetünk itt karácsonyig, hogy végül eldöntse, mit is érdemel.

Mindketten szélesen elvigyorodtak.

- Szívesen megtesszük! – jelentette ki Steve.

- De ha megengeded, mi csak a saját módszereinket alkalmaznánk, a saját eszközeidet majd használod te.

- Rendben Tony – tudom, hogy ebben különbözünk.

- Nos, késett 20 percet és rendetlenséget csinált – foglalta össze a helyzetet Steve. Elégítsen ki egyszerre mindhármunkat, legalább háromszor!

- Rendben! De elég lesz, ha kettőtöket szórakoztat, én inkább nézném mit művel. Nekem bőven lesz rá időm, hogy kipróbáljam a képességeit.

- Hallottad mi a dolgod rabnő! Mozdulj! – A lány dermedten állt a helyén, ezért négykézlábra kényszerítettem, lábait két rúgással szétnyitottam. Steve nem sokat teketóriázott, kigombolta nadrágját és meredező farkát belenyomta a kitárulkozó punciba. Miközben odaléptem a szekrényhez és levettem a hatalmas vakuval felszerelt fényképezőgépet, még láttam, Tony kilép a nadrágjából és elé térdel.

Judy szerint

Nem tudtam, mit feleljek, mi jár a késésért. Féltem, ha túl enyhének találják, akkor azért is plusz büntetést kapok, ha meg keményebb megtorlást javaslok, megteszik. De nem is nagyon vártak választ, kitalálták maguk. Négykézláb állítottak, és az egyik fickó behatolt a puncimba. Annyira hirtelen, váratlanul történt, hogy hangosan felsikítottam. Kínosan éreztem magam – meztelenül állni három ismeretlen fickó előtt, akik ráadásul tapogatnak, legféltettebb titkaimról kérdezgetnek – mégis annyira izgatott ez a helyzet, hogy már teljesen nedves voltam. Így egyáltalán nem fájt a behatolás, és jó volt végre újra egy férfit érezni magamban. A másik férfi elém térdelt. Még nem állt a szerszáma, rám parancsolt, hogy vegyem kezelésbe. Nyalogatni kezdtem, puszilgattam a heréit, és hamar merev lett a farka. Belemarkolt a hajamba, és magára húzott. Igyekeztem minél tovább befogadni a számba, de elég nagy pénisze volt. Közben a másik pasi egyre gyorsabban mozgott a puncimban, és egy nagy nyögés kíséretében belém élvezett. Éreztem, hogy a számban is egyre keményedik a pénisz. Picit gyorsítottam, a férfi farka megrándult, és tele spriccelte a számat. Egy pillanatra hányinger fogott el, ki akartam köpni, de az Uram rám parancsolt – Nyeld le! – Megtettem. Ekkor vettem észre, hogy a kezében egy fényképezőgép van. Annyira belefeledkeztem a pasik kényeztetésébe, fel sem fogtam, hogy a vaku egyfolytában villog.

A férfiak leültek a fotelekbe, és kézről kézre járt a fényképező, nézegették a képeket. Néhány perc pihenő után az egyik férfi intett, hogy menjek oda. Még mindig négykézláb voltam, így sétáltam oda elé. Rámutatott a farkára, s én rögtön tudtam, mit kell tennem. A számba vettem, és szoptam. Ő egészen kis méretű volt, majdnem a tövéig be tudtam kapni. Az egyik kezemmel a heréit simogattam. Éreztem, hogy valaki matat a lábam között. A másik fickó simogatta a puncimat, majd belém dugta az ujját, és elkezdte ki-be mozgatni. Először csak egyet, aztán többet is. Egyszercsak kihúzta az ujjait, és a péniszével hatolt belém. Néhány perc után mindketten elélveztek. Az Uramra néztem, és láttam, hogy ül a fotelben, és simogatja a farkát. Nagyon elfáradtam, de szerencsére most megengedték, hogy leüljek a földre. Iszogattak, beszélgettek jó sokáig.

- Nézzétek meg, mit vettem tegnap! Itt van lenn a pincében. – szólt a mesterem.

Azzal a férfiak felálltak, és kimentek a szobából. Néhány perc múlva visszajöttek, és az egyik pasi gúnyosan nevetve azt mondta:

- Ezt biztos élvezni fogja a kicsike! De még tartozik nekünk egy menettel! Mondd csak drága, a feneked szűz még?

- Igen. – válaszoltam.

- Mit szólnál, ha most segítenék ezen?

- Az az enyém! – vágott közbe az Uram. – Ő az én rabszolgám, ragaszkodom hozzá, hogy enyém legyen a feneke először. De még nincs itt az ideje.

Megkönnyebbültem. Erre még tényleg nem voltam felkészülve. A férfiak még beszélgettek kicsit, majd felém fordultak. 

- Sajnos most mennünk kell! De ne feledd, drága, hogy jössz nekünk még eggyel!

Kimentek, és néhány perc múlva az Uram egyedül tért vissza. Kettesben maradtunk.

folyt.köv.