Úrnőm egyre jobban belejött a szopatásomba. Néha ledugta a farkát a torkomra - amitől az elején még öklendeztem, de aztán egyre könnyebben tolta a dildót a torkomig, és meg is dicsért, amiért ilyen gyorsan bele tanultam - aztán kivette és az arcom pofozgatta a nyálas dildóval, aztán a nyelvemet veregette, majd rám parancsolt, hogy nyalogassam, és gondoljak rá úgy mintha igazit szopnék.
Már egy tekintélyes nyáltócsa volt alattam, és az elő nedvem sem csak csöpögött, hanem konkrétan folyt. Úrnőm elérkezettnek látta az időt, hogy megbüntessen kezdeti engedetlenségemért. Először rám parancsolt, hogy nyaljam fel a nyáltócsa és az elő nedvem keverékét, amit elsőre nem akartam megtenni - pofon lett a “jutalmam” - mert undorodtam tőle, de a pofon “észhez térített” gyorsan, ezért - bár undorral az arcomon - de eleget tettem a parancsnak. Ezután a lábamat a kanapé hátuljának két lábához kötözte a fejtámlánál majd kicsit rádöntött a fejtámlára és a kezeimet a szemben lévő lábakhoz kötötte egy hosszabb zsinórral. Olyan pózban voltam kb, mint egy kerékbetörésnél, viszont a hátsóm így szabadon maradt Úrnőm számára. Itt egy ball-gaget is kaptam. Aztán jól láthatóan elővett a táskájából egy kisebb lovaglópálcát és nagyokat suhintott vele a szemem előtt. Itt próbáltam mondani neki, hogy ne csinálja, de a gag-től persze semmit nem lehetett belőle érteni. - Látom, már nem vagy annyira magabiztos! Helyes! Szófogadó kis ribancom leszel? - kérdezte, mire én egyből bólogattak, persze hiába, már csapott is le a fenekemre. Felordítottam volna, de nem akartam neki ezt az örömet megadni, így fogcsikorgatva tűrtem az ütlegelést. Nem számoltam mennyit kaphattam, de szép hurkák lettek a fenekemen az biztos. - Nocsak, nocsak, ettől a kis veréstől, máris összement a farkad kis ribancom? - nevetett rajtam. - Akkor tehát nem akarsz meg dugni! - nyugtázta. Én persze bólogattam, hogy de igen, mert beszélni nem tudtam. - Akkor a kis szerszámodra sincs semmi szükség. Megint odament a táskájához és kivett belőle valamit, amit nem is láttam. Majd hideget éreztem a farkamon. - Lelakatoltam a kis farkadat, ha már úgysem akarod haszálni! - nevetett rajtam, a kiszolgáltatottságomon. Persze én ráztam a fejem, hogy ezt nem akarom, de nem érdekelte. Az igazság viszont az, hogy bár nagyon megalázó volt, hogy elvert, aztán a férfiasságomat is elzárta, de valamiért nagyon élveztem ezt a kiszolgáltatottságot. Itt van egy gyönyörű nő, akinek a szolgája vagyok, nem tehetek ellene semmit, valamiért mégis akartam, akartam hogy csináljon velem amit csak akar. A farkam is elkezdett volna mocorogni, de nem tudott, és ez elég kellemetlen volt, mert nehezen fogtam vissza magam. Ezt persze Ő is észrevette. - Mégsem vagy annyira használhatatlan! Ezt szeretem, de sajnos már késő. Viszont jutalmat kapsz, legyél érte hálás. Nyalni fogsz! - közölte hidegen. Ez a farkam állapotán nem segített. Próbált kiszabadulni ketrecéből - persze hasztalan.
folyt. köv.
Hozzászólások (0)