Ma reggel II.

Az ajtón belépve észre vettem egy ruhát felakasztva és mellette egy cipőt. Az asztalon egy levél. Csak egy sor:

Ezeket vedd fel, tizenöt perced van.

Ránéztem az órára. Ilyenkor szoktam haza érni hajszálpontosan. De ez semmire nem elég. A fürdőszobába siettem, hogy megmossam az arcom és mindenhol ahol csak ennyi idő alatt lehet. De túl sokáig tartott és a kapott időből 5 perc maradt. Lehetetlen - futott át az agyamon.

Magam köré csavartam a törölközőt, a fejemen is volt egy és a legnagyobb nyugalomban ültem le a székre a levél mellé. Tudtam mi lesz, de valószínűleg úgyis ezt akarta. Letelt az 5 perc is. Érkezett az sms: Várlak. Nem reagáltam. Újabb 2 perc és egy másikban: Felmegyek. Hevesebben kezdett dobogni a szívem. A törölköző egyelőre stabilan tartott. Ahogy az ajtó nyílt jobban kihúztam magam, lábam keresztben.

Nem hiszem, hogy erre a látványra számított. Hirtelen megállt kilinccsel a kezében. Egy pillanat múlva már be is zárta maga mögött. Elém állt és végig mért szúrós tekintettel.

-Hol a ruha? - nézett körbe. És a cipő? - faggatott tovább. Cöcögött, mint aki nem is érti mi ez.

Elmosolyodott. Én egy szót sem szóltam. Hagytam, hogy kibontakozzon. Megragadta a karom. Megfordított. Leült a székre, ahol az imént még én ültem elégedetten. A térdére hajtott és csak annyit közölt, hogy pontosan annyit fogok kapni ahány percem volt elkészülni. Már csattan is az ütés a még nedves fenekemen. A törölközők lehullottak. A nedves hajam az arcomra tapadt. Csak az egyik kezével tartott. Roppant kényelmetlen helyzet volt. A bőröm is égett már, de most nem tudtam élvezni a furcsa tartás miatt. Nem a kényelmem volt az elsődleges szempont. Ekkor a fejemben megjelent egy mondat: Elrontottam.

Abbahagyta. Megkaptam a tizenöt ütést és most kicsit sem vigyorogtam. Meztelenül álltam előtte égő popsival. Rá se néztem. Felvette a törölközőket a földről és a kezembe nyomta.

-Menj és készülj el. - szólt rám kurtán. Nem volt több utasítás.

A fürdőszobába mentem hogy befejezzem amit elkezdtem. Valahogy nem éreztem magam túl jól. Azon morfondíroztam, hogyan engeszteljem ki. Pimasz voltam. Azt nem szereti. Ellenkeztem vele, ami nem lett volna baj, csak önkényes voltam. Szépen kisminkeltem magam, de csak visszafogottan. Nem akartam ezzel is külön felhívni magamra a figyelmet. Felvettem a szép fehérneműket amik az általa kikészített ruhákhoz passzoltak. Így mentem ki újra, hogy néhány pillanat alatt magamra vegyem először a cipőt, hogy ne gyűrjem össze a ruhát. Mikor a fogas után nyúltam megállított. Egy bodyban és megassarkúban álltam előtte. Végig mért.

-Gyönyörű vagy. - mondta miközben egy pillanatra sem vette le rólam a kezét.

Megint lesütöttem a szemem.

-Mit mondunk?! - vonta fel a szemöldökét, él volt a hangjában.

-Köszönöm. - feleltem.

-Helyes. És most öltözz fel.

Tettem amire utasított és végül az ajtó felé vettem az irányt miután magamhoz vettem a táskám.

Megállított. A szoknyám alá nyúlt. A fenekembe nyomta az ujját, izgatni kezdett. Nem bírtam megállni néhány sóhaj nélkül. Miután kihúzta az ujját egy cuppogást hallottam. Hátra néztem. Egy hatalmas vigyor ült az arcán.

Rásózott a popsimra és noszogatott kifelé.. Ahogy a lépcsőn bizonytalanul haladtam lefelé rögtön alám nyúlt. Megfogta a fenekem és a karom. Nem volt menekvés...

Folytatás következik