Gáborral 1.rész

Izzasztó, párás meleg nyár volt. Alig vártam már, hogy hazaérjek a melóból. 5 óra után el is indultam, de mielőtt hazamenten bevásároltam a közeli szupermarketben. Épp a tejes polcok között jártam mikor egy 30-as, kissé izmos, szakállas férfi kosarának toltam a sajátomat. Bocsántot kértem és visszahúztam a kosaram.

-Egy bocsánat nem lesz elég, főleg így- szólal meg a férfi.

Körbenéztem van-e valaki a sorban, szerencsére csak távolabb állt egy hölgy.

-Parancsol Uram? - kérdezem kissé zavarban.

-Mondom ez így nem lesz elég. Szeretem ha megadják a módját - perverz vigyor került az arcára.

-Hát öhm... rendben. És? Mit szeretne?- kérdezem remegő hangon.

Végig nézett rajtam. Szájára harapott.

-Menjünk fel a lakásomra, itt lakom közel- mondta.

-Tessék?

-Megfőzhetnél nekem, elfáradtam a munkába és jól esne egy jó vacsi. Tudsz főzni?

-Igen tudok- válaszoltam engedelmesen. Egyedül élek, magamra főzök és elég ügyesen.

-Jólvan akkor menjünk.

Miután távoztunk a pénztártól végig mentünk az üzletsoron és a kijárat felé vettük az irányt.

Út közben beszélgettünk, Gábornak hívják, 33 éves, egyedül él és a férfiakat szereti. Én is bemutatkoztam. Elmesélte, hogy szeret másokat kihasználni bizonyos dolgokban és szereti ha valaki azt teszi amit mond. Kicsit elképedve néztem rá és elmondtam szívesen kipróbálnám ezt a a felállást. Majd pár perccel később fel is értünk a lakására. Konyhában lepakoltunk, majd leültünk egy kicsit újra beszélgetni.

-Nos, én szívesen kipróbálnám veled ezt a hatalomátadás dolgot, de eléggé félek. Mármint szószerint pár perce ismerlek.

-Ne aggódj, semmi olyat nem teszek veled amitől elájulnál.

-Hogy micsoda? -kérdeztem felpattanva.

-Nyugi, csak vicceltem. Nem bántalak annyira, hogy sírva fakadj és traumatizáljalak.

-Hát rendben, csináljuk, de lehet egy biztonsági szavunk?

-Lehetséges, legyen a szó a banán.

-Rendben.

Ezek után utasította, hogy Uramnak szólítsam amíg ezt játszuk. Igent mondtam.

-Pakolj ki a táskákból, és kezdj el főzni. Igyekezz, fél órát kapsz és ha ehetetlen lesz megbánod.

-Igen Uram.

29 perc után már szinte minden kész volt, kivéve a terítést. Gabi pontos volt, a 30. percben belépett a konyhába és szét nézett.

-Nem mosogattál el.

-Úgy gondoltam miután ettünk elmosogatok.

-Én nem így gondoltam. És miért nincs megterítve?

-Bocsánat, nem volt elég az idő.

-HALGASS - üvöltött.

A szívem kalapált, szégyenembe a padlót bámultam és nem mertem megszólalni.

-Sajn.. Sajn... Sajnálom Uram - dadogtam.

-Térdelj le és úgy kérj bocsánatot.

Azonnal engedelmeskedtem, összekulcsoltam a kezem bocsánatot kértem.

-Jólvan, megbocsátok, de büntetés nélkül meg. Teríts meg gyorsan. És később elmosogathatsz.

-Igenis Uram.

-Te nem ehetsz most, szépen, egyenesen fogsz állni mellettem, hátra tett kézzel. Húzd ki magad.

Miután szedtem neki az ételből jóízzel hozzákezdett. Mennyei bolognait csinálok, láttam rajta, hogy ízlik neki.

-Jólvan, ezt jól csináltad, ezért fokozom a büntetésedet. Hozz nekem egy bort a hűtőből és töltsd pohárba.

-Igenis Uram. Tettem, ahogy utasított.

Folyt. köv.