Relly érdekes története tavasszal (4)

Azt hittem ez annak előjátéka, előzménye, hogy ott rögtön meg fog kúrni, de tévedtem. Nem azt tette velem, hanem

legnagyobb meglepetésemre felmászott az ágyra és fordítva ráült a derekamra úgy, hogy a lábai lelógtak az ágyról, és ebben a helyzetben is újra megujjazott az ánuszomban.

Nem mondom, hogy kicsit nem próbáltam dobálni a testemet, hogy azzal arra kényszerítsem, hogy kihúzza az ujjait belőlem, de nem értem el ezt a célt, Sajna.

Helyette csak forgatta az ujjait bennem és hangosan nevetett, sőt bíztatott, hogy dobáljam csak őt, mert akkor mélyebbre hatolhat be az ánuszomba az ujjaival.

Jó ideig játszotta ezt, majd mikor megunta, akkor végre kihúzta az ujjait belőlem és más következett.

De az sokkal rosszabb és fájdalmasabb volt.

Továbbra is ott ült a derekamon fordított helyzetben, hogy a popóm felé nézett és hallottam, hogy valamit a kezébe vett, de nem láttam mi az, csak éreztem a suhintás szelét. Majd már azt is, hogy azzal a valamivel megérinti a vágatomat és ide-oda húzkodja abban és közben hangosan nevetett.

Nem láttam, de kitaláltam, hogy csak a lovaglópálca lehet, mert annak ilyen vékony és hengeres az anyaga a fogantyújától a végén lévő bőrdarabig.

Eleinte nem élveztem, de egy idő után már igen, mert igen érdekes érzést keltett bennem, ahogyan a vágatomat ingerelte a benne húzkodott, vékony, hengeres tárgy.

Azonban arra nem számítottam, ami következett.

Mert egyszer csak egy reccsenést hallottam, mint amikor valamit eltörnek és még rá sem jöttem mi volt az, mikor irtózatos fájdalmat éreztem. Felordítottam kínomban és akkorát dobtam a testemmel, hogy lerepült rólam.

A kínt az okozta, hogy eltörte a lovaglópálcát és annak letört, szálkás végét odapróbálta pont az ánuszomhoz, majd irtózatos erővel lecsapott ugyanoda.

A szálkás vég csapódott bele az ánuszomba és okozta ezt a rettenetes kínt.

Ő maga is lerepült rólam, mivel megdobtam a testemet és nem az ágyra, de még arról is lejjebb, a földre, a szőnyegre esett ettől a dobásomtól.

Erősen hirtelen és váratlanul érte, rosszul is esett, mert rá az egyik karjára a teljes testével, így ő is felkiáltott a fájdalomtól és a földön fetrengve sziszegett, fogta a fájós karját.

Én pedig szinte azonnal magamhoz tértem, felugrottam, pontosabban rá ugrottam és a saját testemmel leszorítottam a már úgy is a földön fekvő testét, hogy mozdulni sem bírt egy darabig.

Felnyúltam az ágyra, s pont elértem az oda letett, bőr csuklóbilincseket és azokat azonnal felcsatoltam a csuklóira ugyan, de összecsatolni még nem tudtam, mert távolabb voltak egymástól.

Mivel a fájó karját fogta, amire esett, így erre nem is lett volna lehetőségem, ezért felpattanva két másik bőr bilincset kaptam fel és azokat a leszorított bokáira tettem, csatoltam fel, majd össze is karabinereztem egymással, így a lábai össze voltak kötve, egymáshoz, nagyon mozogni, de felállni sem tudott.

Most én ültem rá a testére, mivel én voltam felül/felette és odahajolva az arcához, abba sziszegtem:

Most én kerültem felülre, és én teszem azt veled, amit csak akarok, Uram és nem fogsz tudni ellenkezni! Igen, szadista leszek, mert Te is az voltál az előbb, meggondolatlanul. Majd megtapasztalod milyen érzés ez az ánusz-csapás! – morogtam a fülébe, arcába.

Láttam belesápadt abba, amit tőlem hallott, mert elképzelte, hogy visszakapja, amit az előbb ő adott nekem és a reakciómat látva látta, hogy igen fájdalmas volt az.

Próbált alkudozni velem, hogy maga sem gondolta, hogy milyen fájdalmas lesz ez a csapás és bármi mást megtehetek vele, csak azt ne tegyem meg.

Elgondolkoztam ezen, mert igazán magam sem akartam megtenni, visszaadni neki, de hagytam, hogy kérleljen, ígérjen ezt, azt cserébe.

Végül is abban maradtam, hogy akkor nem teszem meg vele ezt, ha egy nap eljön velem, elmegyünk egy közeli csónakházhoz, kiveszünk egy kétszemélyes kajakot és azzal felevezünk a Szentendrei szigeten mellett, Tahitótfalu fölötti Duna kanyarhoz, ahol a házak már nincsenek a Duna parton. Ott kiszállunk, meztelenül kikötöm két fa közé, vagy X alakban a Duna homkjába vert cölöpökhöz és a tűs kerekemmel végigmegyek többször is testén, mindenhol, még ott a csupasz, merev farkán is. No meg még azt is megteszem, ami, akkor, ott eszembe jut még.

(folyt. köv.)