Cikkek idő szerint
2022. 06. (70)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

A lány a szomszédból I. rész

Törölt felhasználó
2008. 12. 13. 10:38 | Megjelent: 1369x
Napok óta csak a szomszédba nemrég költözött nő jár az eszemben.
Nem mintha annyira szép lenne, nem. Inkább titokzatos, hűvös és kicsit lekezelő. Rendkívüli. Neve Tamara, hosszú fekete hajú, kék szemű, hideg tekintetű, gúnyos hanghordozású, harmincas Nő.

Minap összefutottunk a parkolóban. Nagybevásárlásról érkezett és kocsija tele volt szatyrokkal.
Látásból már ismertük egymást, néhányszor már megtartottam előtte az ajtót. Udvariasan köszöntem és megkérdeztem:
- Jó estét hölgyem. Szomszédok vagyunk emlékszik rám? Elnézést. Segíthetek?
- Hogyne, ha elbírod. Utálok cipekedni - válaszolta Tamara
És kissé gúnyosan mosolyogott. Felkaptam amennyit csak tudtam, mentem utána mint egy hordár, boldogan. Mikor felértünk és letettem mindent, megálltam az ajtóban és nyeltem egy nagyot:
- Ha bármit segíthetek még, kérem szóljon bármikor.
- Mit értesz bármi alatt? - kérdezte Tamara kacéran.
- Hát .. bármit - feleltem sután.
- Vigyázz a szavakkal! Nem viselem el a gerinctelen embereket.
- Tényleg komolyan gondolom - mondtam és lehajtottam a fejemet.
- Jól van, most menj, tudom hol talállak. Lehet, hogy meg fogod bánni a könnyelmű kijelentésedet -
ezzel becsukta mögöttem az ajtót.

Hazamentem, de nem találtam a helyemet. A zenét is halkan hallgattam, hátha kopognak. Közben eltelt egy nap és nem láttam Őt. Péntek délután már ki is ment a fejemből a dolog, amikor megszólalt a csengő. Torkomban dobogott a szívem. Ajtót nyitottam és .. Tamara állt előttem rövid nadrágban, rövid topban.
- Átjössz? Kéne egy kis segítség.
- Hogyne, azonnal.
- Jól van. Azt hiszem te tényleg idióta vagy. Mihez értesz?
Elmondtam szépen, hogy műszaki beállítottságú vagyok, apró javítások, PC, autó, stb. szóba jöhet.
Megkérdezte tudok-e főzni, vasalni, masszírozni, mikor van időm. Ezekben nem vagyok profi, de
lelkesen igent mondtam. Reggelente, este munka után és általában hétvégeken rendelkezésre állok.

Tamara bólogatott:
- Gondolkodtam rajtad és elhatároztam, hogy próbára teszlek. Legyen ez egy próba hétvége. Ha jól viselkedsz, esetleg rendszert csinálunk belőle. De van néhány szabály amit el kell fogadnod.
- Igenis, elfogadom.
- Még nem is tudod mik azok. Te nagyon hülye vagy ugye?
- ...
- Első és legfontosabb: azt kell tenned amit mondok. Ha beléptél az ajtómon nincs visszalépés, nyafogás. Nem érdekelnek a problémáid, csak az, amit értem teszel. Nem beszélhetsz kérdezetlenül, csak ha nagyon fontos. Nem pihenhetsz, nem ehetsz, nem érhetsz hozzám, nem mehetsz wc-re sem, csak amikor megengedem. Érthető? Kezdhetjük?
- Igen.
- A lakásra ráfér egy takarítás. Ezen a hétvégén kisikálsz anyit amennyit lehet. A wc-vel és a fürdőszobával kezded. Csendben dolgozz, ne zavarj. Ha végeztél valamivel, jelented. Megértetted?
- Igenis Tamara.
Ekkor még nem tudtam mire vállalkoztam. A lakás elég sokáig lakatlan volt, keményen kellett dolgoznom. Egyszer amint épp a csempét kapartam a körmömmel, odajött mögém.
- Most hagyd abba és zuhanyozz le. Vacsorát kell készítened. Öltözz fel rendesen. 5 perced van.
Átrohantam és öt perc múlva illatosan, tiszta ingben léptem be az ajtón. Hozzám lépett és átkarolta a
nyakamat. A szemembe nézett egészen közelről. A tekintetében mosolyt, mégis hideg közönyt láttam.
- Minden férfi egy megbízhatatlan állat. Téged csak használni foglak és ha meguntalak eldoblak világos? Ne áltasd magad, nem barátot keresek, van barátom. Egykor a férjemet mindig vacsorával kellett várjam. Most más idők járnak. Te készítesz vacsorát és én eszem. Te nem kapsz semmit. Készítesz egy salátát, majd egy nagy adag sültkrumplit reszelt sajttal. De előbb bonts ki egy üveg vörösbort.
- Igenis!
Nekifogtam a feladatoknak. Megtaláltam a megfelelő borospoharat és egy tálcát. Bevittem mindent és letettem a kisasztalra. A számítógép előtt ült és igencsak nevetett valamin. Én udvariasan kihátráltam és elkezdtem krumplit pucolni. Gyorsan dolgoztam, de alig pár perc múlva a nevemet hallottam.
- szolga! - ejha, jól kezdődik, gondoltam, máris lecsúsztam a ranglétra legaljára.
- Igenis! - azonnal a nappaliban teremtem.
- Tölts egy pohár ásványvizet. És előbb készíts pár melegszendvicset míg sül a krumpli!
- Igenis, azonnal!
Teljes sebességre kapcsoltam, mint egy mesterszakács. Elővettem a szendvicssütőt és villámgyorsan odatettem két szendvicset. Amikor kész lett, rájöttem, hogy milyen éhes vagyok én magam is. Igen jó illatok töltötték be a konyhát. De nem mertem belekóstolni semmibe, amúgy is jócskán belekóstoltam egy új életbe. Egy másik tálcán bevittem a salátát és a két szendvicset. Amint Tamara evett, nekem is csorogni kezdett a nyálam. De már a sültkrumplival kellett foglalkozzam. Közben további szendvicseket is készítettem.
Így telt el az este, végig ugráltam a konyha és a nappali között. Később nekiláttam mosogatni. Az éhségtől fekete csillagokat láttam. Mikor végeztem a mosogatással megálltam a közelében és vártam.
Ekkor már a tv-t nézte elégedetten és jókedvűen. Az üveg bor is félig elfogyott. Sóvárogva néztem a
tányéron maradt maradékokat: pár égettebb sültkrumpli, fél szendvics.

Egyszercsak Tamara rámszólt:
- Kérek egy lábmasszázst!
- Igenis!
Letérdeltem elé és elkezdtem az egyik lábával. De mivel eltakartam a tv-t, a másik lábávával lenyomta
a fejemet és a lábát a hátamon pihentette. Így le kellett hajolnom, ami térden állva hamarosan fárasztónak bizonyult. Mikor már úgy éreztem, hogy nem bírom tovább, Tamara felcserélte a lábait.
Pillanatra megkönnyebbültem, de hamarosan minden erőmre szükségem volt, hogy ne kezdjek el nyávogni. A megmentés váratlanul jött:
- Jólesne egy kád fürdővíz.
Most elengedett, így pillanatnyilag megszabadultam és készíteni kezdtem a vizet. Találtam illatos
fürdősót is. Hamarosan megtelt a kád. Visszatértem Tamarához, aki ujjával maga elé mutatott. Újra
elfoglaltam kínos helyzetemet. Hamarosan nem várt könnyítés következett. Tamara levette hátamról a lábát és megkereste vele a .. számat. Hálásan elkezdtem csókolgatni, nyalogatni. Lábujjait sorban
szopogattam, magamba ittam izzadtságcseppeit és illatát. Lassacskán elkezdtem felfele haladni lábain. Egyszerre masszíroztam és csókolgattam. Széttárta lábait, így irányítva lábai közé. Kezeimmel óvatosan lehúztam a tangáját, nem tiltakozott érte, sőt segített. Immár csiklóját kerestem nyelvemmel, Ő pedig kéjesen vonaglott és hajmat markolászta. Sokáig nyaltam, míg éreztem, hogy a csúcshoz közeledik. Combjaival megszorította fejemet és rövid sikításokkal hosszasan elélvezett. Még hosszú percekig folytattam, számtalan élvezethez juttatva Tamarát. Végül ellökött, én pedig a lábai elé borulva a lábait tovább csókolgattam sokáig. Mikor azt hittem, hogy alszik, megszólalt:
- Keress egy jó nagy poharat
A konyhában találtam egy söröskorsót. Ezzel Tamara bevonult a wc-re, ahonnan hamarosan egy szinte tele korsóval tért vissza:
- Ez a tied, jó étvágyat hozzá. Mostantól hozzá kell szoknod. - Majd visszaült a kanapéra. Én pedig elkezdtem kortyolgatni a meleg nedűt. Annyira szomjas voltam, hogy eleinte nem zavart az íze. Később telítődtem a jellegzetes sós ízzel, de zokszó nélkül elfogyasztottam az egészet.
- Most megeheted ami maradékot találsz. Én elmentem fürödni.
Mohón nekiestem a pár morzsának, de meg sem kottyant, csak még éhesebb lettem. Majd bekopogtam a fürdőszobába.
- Nincs szüksége valamire kedves Tamara?
- Engedj egy kis meleget a vízhez. Még pihenni szeretnék, isteni érzés.
Felmelegítettem a vizet, majd tétován elindultam kifele.
- Csukd be az ajtót kívülről, de ott kell állnod míg hívlak.
- Igenis.
Megálltam az ajtó előtt és vártam. Az előszobában sötét volt, én pedig nagyon éhes. De tudtam, hogy nem futamodhatok meg. Elgondolkodtam, vajon tényleg erre vágytam? Sokat fantáziáltam hasonló dolgokról, de azt nem tudtam milyen lesz. Egyelőre kimerítő volt, de valamilyen boldogsággal járt, mert hasznosnak éreztem magam. Nem tudom mennyi idő telhetett el, talán el is elaludt a kádban. Az ágyamra gondoltam, milyen jól tudnék aludni most. És az ennivalóra a hűtőmben. Végül annyira elfáradtam, hogy csendesen leültem a földre. Egyszercsak Tamara szólított. Felrezzentem és feltápászkodtam.
- Parancsoljon Tamara
- Azt mondtam állnod kell! Mit csináltál?
- Bocsásson meg, kissé elfáradtam és leültem egy kicsit.
- Akkor menj haza és felejts el engem. Nincs szükségem megbízhatatlan férfira.
Kínomban könnyek szöktek a szemembe. Térdreborultam és könyörögni kezdtem.
- Kérem Tamara, csak egy pillanatra gyengültem el, nem fordul elő többet.
Kétségbeestem és átkoztam magamat a hülyeségemért. Undorodva nézegetett egy darabig.
- Szégyelld magad. Na jó, maradhatsz, de büntetsből egész éjjel állni fogsz az ágyam mellett. Most még más dolgod van. Megtörölgetsz, majd testápólóval átdörzsölsz.
- Igenis, köszönöm.
Remegő kezekkel kezdtem el törölgetni vállait, fenekét, majd a lábait. Formás teste láttán erősen felizgultam. Ott állt előttem egy gyönyörű nő és én nem kaphatom meg. A testápolóval folytattam. A melleinél kissé elbizonytalanodtam.
- Mi lesz már, azt mondtam mindenütt!
Azt hittem el fogok élvezni, nagyon vissza kellett tartanom magam. A hatás nem maradt el.
- Te féreg! Ehhez nincs jogod!
Pofon vágott, amitől nagyon meglepődtem, csillagokat láttam egy ideig.
- Most beállsz a kádba és hideg vízzel addig zuhanyozol, amíg össze nem mész!
Azonnal beugrottam a kádba, a dugót kihúztam, majd megengedtem a hideget. Metsző fájdalommal járt, kirázott a hideg. De szép lassan megtette a hatását.
- Ha mégegyszer előfordul, tökönrúglak. Tudod milyen érzés?
- Igen, tudom.
- Hmm. akkor most kövess.
A hálójába mentünk. Körülnézett, keresett valamit. Aztán elmosolyodott.
- Vetkőzz le!
Engedelmeskedtem. Volt egy fém keretes szék az ágya közelében, rajta ruhák.
- Állj csak ide a támlához. Lássuk csak. Igen, ez jó lesz.
Heréim pont a támla tetejéig értek. Elment és nemsokára vékony cérnával tért vissza. Golyóimat gondosan odakötötte a támlához. Majd vastagabb spárgát hozott, ezzel hátrakötötte a kezeimet.
- A szádat nem peckelem ki, de ha bármilyen hangot hallatsz, vége a játéknak, nem láthatsz többet. Nézned kell alvás közben, de nem mozdulhatsz. Ha csak megreccsen a parketta, vesztettél. Megértetted?
- Igenis Tamara.
Mélyen a szemembe nézett.
- A próbahétvége első délutánján elbuktál. Tudod, ahhoz hogy megtűrjelek a közelemben, bíznom kell benned. Ahhoz pedig az kell, hogy megtedd amit mondok. Ilyen egyszerű. De remélem helytállsz, mert
jóképű vagy, kezdtelek megkedvelni.

Ezzel felvett egy átlátszó hálóinget és ágyba bújt. De még nem aludt. Elővett egy könyvet és a kislámpa mellett kényelmesen elhelyezkedve olvasni kezdett. Látókörömben egy óra piros számlapján 10:48 állt. Tudtam, hogy életem legnagyobb kihívása lesz ez az éjszaka. De elhatároztam, hogy erős leszek és kitartok. Tudtam, hogy le kell foglalnom a gondolataimat, hogy gyorsan teljen az idő. Az
éhség mardosta a gyomromat. Próbáltam meglesni, milyen könyvet olvas. Nézegettem formás lábait -
az ágy háta mögött álltam, a látókörén kívül. Gondolatban elkezdtem végigcsókolgatni lábait, elképzeltem az ízét és az illatát. Ettől kissé felizgultam és mintha a szék is megmozdult volna.
Megrémültem, még a lélegzetemet is visszatartottam. Ránéztem az órára: 11:03 Csak?? Mintha sokkal több idő telt volna el. Máris kényelmetlenül álltam, mozgatni kéne a lábaimat egy kicsit. De hátha recseg a padló. A nagy csendben arra figyeltem, mikor lapoz a könyvben. Gyorsan olvasott, kb. percenként egy oldalt. Ezzel elvoltam egy ideig. Érdekes lehetett a könyv, időnként kuncogott. Éjfél körül aztán ásított egyet és eloltotta a villanyt. Megvetően nézett rám.
- Remélem szar éjszakád lesz.
- Önre fogok gondolni.
- Csendben legyél, némán szenvedj. Ha felébresztesz, azonnal vége mindennek.
- Csendben leszek, ígérem.
- Ne ígérj semmit, semmit sem érsz. Kuss legyen mostantól.
Félig betakarózott és befordult a fal felé. Vállait és lábfejét láthattam a félhomályban. Az óra 0:14-et
mutatott. Megkezdődött az igazi kínszenvedés. Nagyon éhes voltam és a mozdulatlanság nagyon sok energiát emésztett fel. Órákon keresztül próbáltam lefoglalni magam valahogy: lélegzetét hallgattam és megpróbáltam vele egyszerre lélegezni. Majd a másodperceket számoltam és ellenőriztem mennyire pontosan működöm óraként. Aztán megpróbáltam hosszabb ideig mérni az időt és néha ellenőriztem. Elég pocsékul ment. 3 óra körül már nagyon idegtépő volt az egész, szinte feladtam. Már semmi sem kötött le hosszabb ideig. 4 óra körül a madarak elkezdtek énekelni és néha elment egy-egy autó. 5 óra körül már csorgott rólam a veriték, kiszáradt a szám és behunyt szemmel aludni próbáltam. Néha meginogtam, ilyenkor megrémültem. Szerencsére mélyen aludt. Közben kitakarózott és most a fenekét néztem és arra gondoltam milyen kényelmesen fekszik miközben én kínlódva töltöm perceimt. 5 óra körül az ágya nyikorgott, sokat forgolódott. Aztán átlendültem, mint egy robot, semmire sem gondolva, csak létezve. Csak álltam. Tömény kínszenvedés. És eszembe jutott, hogy ezt kellett volna tennem a fürdőszoba ajtóban is, akkor talán nem kéne ezt végigcsinálnom. Ha ezt túlélem, minden idegszálammal a parancsaira koncentrálok majd. 6 óra, kivilágosodott. Forgolódott néha, már reménykedtem, hogy felébred. 7 óra. Enyhén remegve erőm végénél tartva a másodperceket számoltam magamban. 8:10 végre megmoccan. Rámnéz álmosan, de nem szól semmit. Szinte eldőlök. Még visszafekszik, ó jaj nekem. Pár végtelennek tűnő perc után végre felkel. Istenien néz ki ez a nő reggel. Arca kisimult, haja kócos, hálóinge hozzátapad, érzem az illatát. Pihenten és kéjesen nyújtózott egyet, mint egy macska. Lustán rámnézett.
- Hogy nézel ki baszki, csupa víz vagy. De kibírtad, gratulálok, nem gondoltam volna.
Szólni sem tudok. Elfelejt eloldozni.
- Tudod milyen ízű a reggeli vizelet?
- Nem tudom - feleltem elcsukló hangon
- Mindjárt megtudod, várj csak.
Kisvártatva visszatért a sörös korsóval, félig tele sűrű, barna folyadékkal. Számhoz emelte.
- Ezt most szépen megiszod reggelire - és kacér mosollyal elkezdte tölteni. Közben megmarkolta a hajamat, hogy jobban irányítson. Az illat nagyon erős volt, az íze pedig nagyon rossz. De annyira kiszáradtam, hogy szinte hálásan nyeltem.
- Egy húzásra, szépen, megy ez látod?
Mikor végzett, elment a korsóval. Szólni szerettem volna, hogy velem mi lesz? De nem mertem. Pár perc múlva aztán odajött és eloldozott. Továbbra sem tudtam mozdulni.
- Oké, most haza mész rendbe szedni magad és 15 perc múlva visszajössz reggelit készíteni. Ehetsz is ha belefér az idődbe. Frissen, illatosan, megborotválkozva, üdén akarlak látni megértetted?
- Igenis Tamara, megértettem.
És megértettem azt is, hogy új életem nem lesz könnyű, de tudtam azt, hogy erős leszek és bizonyítani fogok. Most azonban a fáradtságtól a gondolataim is kiürültek, áttámolyogtam a lakásomba és legszivesebben bedőltem volna az ágyamba. De nem tehettem, csak 15 percem volt.

Folyt köv.

Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.