Az irodaházban ahol dolgozom, nagyon sok cég van rajtunk kívül. Szerencsére sok nagyon csinos lány, Nő is jár ide dolgozni. Sokszor csak leülök az irodaházban levő kávézóba és legeltetem a szemem. Kedvenc elfoglaltságom, főleg nyáron, de ősszel és télen is nagy élvezettel szemlélem a csinosabbnál csinosabb csizmákat.
Nyáron viszont eljön a papucsos időszak. A megengedőbb irodai dress-code-nak hála már papucsban is járhatnak dolgozni a hölgyek. Na nem a strandpapucsra gondolok, hanem az elegánsabb lapossarkú vagy batz, birkenstock papucsokra. Természetesen ha valaki papucsban jár, oda kell figyelni a körömápolásra is.
Van a papucsosok között egy nő, aki nagyon tetszik nekem. 40-es korosztály, kb 170 cm magas, normál testalkatú, bomba lábak, normál mell, fekete haj, szép arc, ápol kéz és lábfej.
Reggel mikor meg szokott érkezni a kávézóba megvenni a kávéját és a reggelijét én már ot tszoktam ülni a helyemen. Nem szokott leülni, mindig felviszi magával az irodájába. Azonban pár napja mégis ottfogyasztásra kérte a reggelijét és leült úgy, hogy éppen csak láthattam. Lábait keresztberakta és megitta a kávéját. Nem bírtam levenni a szemem az aranyszínű papucsáról és pirosra festett lábkörmeiről. Miközben ott ragadt a tekintetem a gyönyörűségen , egyszercsak azt éreztem, hogy valaki néz. Felpillantottam és Ő nézett rám, kérdő, kicsit fitymáló tekintettel. Elvörösödtem és elkaptam a tekintetem és gyorsan a telefonomba merültem. 10 mp múlva hallom, hogy valaki kihúzza a szembelevő széket. Felkapom a fejem és hát Ő volt.
'- Szia, leülök ide. - mondta, nem kérdezte
'- Ööö. rendben. - vörösödtem el újra
'- Már régebben észrevettem, hogy minden reggel figyelsz. Mit szeretnél?
'- Elnézésed kérem, ha zavartalak a nézésemmel
'- Nem ezt kérdeztem! - csattant fel elég hangosan, gyorsan körbe is néztem ki figyelt fel erre. Szerencsére senki.
'- Igazság szerint nagyon gyönyörű vagy és nagyon tetszik a lábad.
'- ééés? Mit szeretnél? Utoljára kérdezem, aztán megyek is.
'- szeretném megcsókolni a lábaidat. A lábad alatt heverni, kiszolgálni ahogy csak szeretnéd.
Erre felnevetett hangosan, amire már sokan idenéztek.
'- Jól sejtettem. De rendben, tegyünk egy próbát. Tudod hol dolgozom?
'- A harmadikon ennyit tudok csak.
'- Ügyes fiú. Akkor mire lifttel felérek a harmadikon a 342-es szobában legyen a kávém és a szendvicsem maradéka. - mondta, felállt és a lifthez ment.
Mire felocsúdtam már a szállt be a liftbe. Odarohantam az asztalához ahonnan épp el akarták vinni a maradékot. Felkaptam és rohantam a lépcsőházba, fel a harmadikra. Óriási szerencsémre épp ment be valaki a zárt ajtón így én is bementem vele. A 342-es szoba mellett el tudtam olvasni a névtáblát mielőtt bementem. Kovács Klaudia.
Azt asztaláta tettem és ebben a pillanatban nyílt is az ajtó és belépett Klaudia.
'- Nem gondoltam volna, hogy ilyen gyors leszel. Gratulálok.
'- Köszönöm, Klaudia -gondoltam tetszeni fog neki, hogy figyelek a nevére. De egy váratlan pofont kaptam.
'- Klaudia a szeretőimnek. Neked, csicska, Úrnőm! Értetted?
'- Igen, Úrnőm!
'- Rendben és most menj be az asztalom alá.
Meglepődtem, de bemásztam. Klaudia leült felemelte a telefont és felhívott valaki. Közben a gyönyrű lába az orrom előtt lengett.
Annyit hallottam csak, hogy "igen, persze hogy sikerült becserkésznem a csicskát. Gyere Édes"
folyt. köv.
Hozzászólások (0)