Örök emlék(kitalált)

Még csak 2 hete, hogy megismertem Selinát az Úrnőmet,de már most úgy érzem,mintha mindíg is őt szolgáltam volna. Korbácsod ütései még most is a hátamba nyilalnak mégis kétséget kizáróan egyetlen egy érzésekkel teli gondolat járja át az egész lényemet: - Szeretlek Úrnőm.

Amikor előszőr rád mertem írni a társkeresőn, a szívem rettenet, hogy milyen gyorsan vert. A hatásod rám már akkor tagadhatatlan volt. A hihetetlennel egyenlőnek bizonyult számomra mikor, válaszadásod idejét rám fordítottad.

Választékos beszédet igen fejlett intellektusodról árulkodott. Oly gyönyörű és még okos is vagy amihez nincs méltóan dícsérő szavam. Ennek ellenére mégis elhívtál magadhoz, de hogy is álhattam volna ellen bájos hangodnak.

Ajtódban vártál rám s mikor odaértem kedvesen köszöntél, én meg szemkontaktust kerülve tettem ezt meg. Te ekkor megfogtad a felyemet és azt mondtad: Ha nem akarsz a szemembe nézni akkor térdre!

Amit én kissé szégyenlősen tettem meg, hiszen még kint voltam az utcán. Letérdeltem és megpillanthattam csodás lábaid. Csókold meg a lábamat! Hírtelen a kinti világ számomra megszűnt létezni. Csak én és az úrnő léteztünk.

Hihetetlen mámoros pillanat volt megcsókolni egy ilyen gyönyörű lábat.Majd a nyakamra raktál egy nyakörvet és kutyaként engedtél be otthonodba. Határozottan letérdeltettél a trónod elé és felsoroltad a szabályokat amiket be kellett tartanom. S amiket a legjobb tudásom szerint meg is tettem... később. Mikor elfogadtam őket, az András kereszthez kellett mennem és meztelenre vetkőznöm. Kifeszítettél a keresztre és rámmérted a kínkeserves korbács ütéseidet. Talán 20-at ha nem többet szenvedtem el az örömödre Úrnőm és nem bántam meg a mai napig.

Jól esett kutyuskám? Kérdezted lágy hangon tőlem,amit én felcsillanó szemeimmel és egy nyögdécselő igennel tudtam viszonozni. Eloldoztál és következett az ágyad,ahova utasításod szerint hanyat feküdtem és szétterpeztett lábaimat és kezeimet kikötözted.Herémiet összekötötted. a számba helyezted az egyedi készítésű tálcádat amit a számmal kellett tartanom,hogy a borod ki ne ömöljön. Kéjesen simogatva testemet megkezdted a heréim ütögetését, azonban a rángatózástól nem tudtam tartani a borod és kilöttyent a takaródra. Bár megharaguttál és ki kell itthon mosnom neked a takarót és további kegyetlenebb büntetésekkel kell számolnom mégis csak egy gondolat van bennem: Szeretlek Úrnőm.

Vége.