Szofi kalandjai a migránsokkal III.rész

Igen Uram, nagy örömmel leszek a te alázatos ribancod, és szolgállak téged, kedvedre!

A ribanc szóra újdonsült Gazdájának a szeme felragyogott, s Szofi okos lány volt, rögtön tudta, a férfi szereti a mocskos beszédet, izgalommal tölti el. Máris érezte van egy hatásos fegyver a kezében, amivel Ura kedvére tehet. Nem fogja elszalasztani. Szerette látni a csillogó férfi szemeket, mert akkor tudta, hogy annak ellenére, hogy az ő testét használják, mégis ő uralkodik felettük, tudtuk nélkül.

S az is rögtön megfogant az agyában, nagyon fog ezután figyelni minden ilyen felcsillanásra, mert ezáltal egyre jobban magához tudja láncolni a férfit.

Szeretői státuszra gondoltam, válaszolta a férfi egy kicsit bizonytalanul.

De én az ócska szukád akarok lenni, aki teljesíteni akarja Ura minden mocskos kívánságát, fantáziáját-hangzott a határozott válasz a nő részéről.

A Gazdája nehezebben és szaporábban kezdte szedni a levegőt izgalmában, és jött is az első parancs:

Állj ide elém, szolgálóm, s ne merj ebbe a szobába ruhástól megjelenni, ide csak anyaszült meztelenül léphetsz be ezután, mert különben kénytelen leszek büntetni téged, kis kurvám!

Igen Uram, ez csak természetes, s teljes alázattal elfogadom a büntetéseidet, ha valamit nem a kedvedre teszek! S azzal már bújt is ki a lenge nyári ruhájából, megvillantva hófehér fehérneműjét a sötét szobában. A dús mellei majd kiestek a szűkös csöcstartóból, a tanga bugyija alól csak azért nem látszott semmi, mert gondosan borotválta minden nap az intim testrészét. Hátranyúlt, és mélyen a férfi szemébe nézve kikapcsolta melltartóját, majd lassan a pántjainál fogva lecsúsztatta úgy, hogy a mellbimbói még takarásban maradtak. Kacéran szemezett a hímjével, s néhány másodpercig így maradt, míg a türelmetlenség első jelét nem tapasztalta meg a mohó pillantásában. Akkor leengedte a ruhadarabot, és hagyta a vastag gumival bevont padlóra esni. Leengedte a kezét, és kihívóan kidomborította idomait, mintegy tálcán felkínálva azokat újdondűlt Parancsolójának. A férfi szemei összeszűkültek a vágytól, de még nem rontott rá a prédájára, még élvezni akarta ezt a gyönyört, amit a lány teste és az ehhez járuló engedékenysége, alázata nyújtott neki.

A bugyidat is, förmedt rá, inkább a hatás kedvéért, semmint azért, mert haragudott volna rá.

Bocsánat kedves Uram, máris vetem, s azzal megfogta a tanga pertlivékony szalagját és kéjes mosollyal a padlóra engedte hullani, majd a magassarkú cipőjével kilépett belőle. Mivel a parancs úgy szólt, hogy anyaszült meztelenül kellett lennie felemelte a bal lábát, hogy megszabaduljon a lábbelijétől, de már jött is a következő parancs: Sosem lehetsz mezítláb ebben a szobában, vagy tűsarkú piros cipőben, vagy fekete magas sarkú bőr csizmában kell lenned, hogy minél kurvásabban nézzél ki. Értetted szukám?

Igen Uram, az alázatos szukád érti, úgy lesz ahogy kívánod Gazdám! S honnan fogom tudni, mikor miben kell megjelennem?

Sehonnan, rá kell majd érezned. Ha nem a kedvemre valót fogod kiválasztani, akkor sajnos meg kell, hogy büntesselek. Rendben?

Rendben drága Uram, majd igyekszem kitalálni a gondolataidat, s ha tévedek vállalom a megérdemelt büntetésemet, amiért csalódást okoztam neked. -válaszolta Szofi engedelmesen.

Az Ura pedig jól szemügyre vette új szerzeményét, a kezével mutatta, forduljon meg a tengelye körül, hogy láthassa minden oldalról. Szofinak nem volt miért szégyenkeznie, a teste, mint egy homokóra olyan volt, igaz egy kicsit teltebb, nem az a modell típus, de legalább volt mit fogni rajta, s ha ráfeküdt néhanapján egy-egy testesebb férfi, azokat is meg tudta tartani különösebb gond nélkül.

Amikor háttal állt, a férfi nagyot csapott a tenyerével a fenekére. A lányt egy kicsit váratlanul érte az enyhe fájdalom, de fel se szisszent, tudta, Gazdája most teszi próbára. A feneke a sok sportolástól feszes volt, sok mindent kibírt. Szofi már most kíváncsi volt, vajon majd hány ütést tud elviselni a falon lógó eszközök használatakor? Valahol a tudat alatt vágyott rá, hogy jól elfenekeljék, szerette a fájdalom mámorító érzésének, és Gazdája szeme csillogásának keverékét magának tudnia.

Nem köszönted meg, te ócska ribanca, mordult rá az Ura. Ezért büntetést érdemelsz. Mindent meg kell köszönned, amit tőlem kapsz, megértetted?

Ezer bocsánat drága Gazdám, tényleg egy figyelmetlen mocskos szajha vagyok, aki nem érdemli meg Ura törődését. Köszönöm szépen Uram!

Fordulj most meg, hangzott a parancs, majd, amikor a lány újra szembe került vele, a férfi megfogta a két mellbimbóját.

A büntetésed most egyszerű lesz, addig fogom csavargatni a mellbimbóidat, míg könnyet nem látok a szemeidben.

Igenis Uram, készen állok, csavargasd csak kedvedre és élvezd a fájdalmam, mert én is élvezni fogom a szemeidben lévő örömet.

A férfi jó erősen megszorította ujjaival a duzzadt bimbókat, majd először csak enyhén, majd fokozatosan egyre erősebben morzsolta az ujjai között. A lány szeme azonban csillogott. Élvezte. S élvezte a férfi is, mert most már eltekerte egy fél fordulattal őket, hol jobbra, hol balra. Semmi könny, csak csillogás a lány szemeiben.

Kedves Uram, engedd meg, hogy beszéljek. Jól viselem a fájdalmat, ha könnyeket akarsz látni a szememben ettől sokkal durvábbnak kell lenned.

A férfi most már egy teljes fordulattal, szinte dühösen forgatta szorította, kínozta a mellbimbókat, de a lány csak nézte és szinte biztatta a keményebb tortúrára a szemeivel. Ilyen nővel még nem találkozott, mindegyik, akikkel eddig dolga volt, erre már fájdalmasan reagáltak. Nem tudta hirtelen mi tévő legyen, nem szeretett volna felsülni a ribanca előtt. Az pedig félre fordította a fejét, az asztal felé, ahol a sok különböző kellékek között előkelő helyet foglaltak a különböző csipeszek. Igy indirekt módon adta tudtára Urának, mi is lenne hatásos eszköz a büntetésére...

(Folytatás következik)