A Büntetetés-végrehajtó Központ alkalmazottja sorról sorra vetette össze a vele szemben ülő elítélttől kapott ítéletet a Központ rendszerében tárolttal. Szóról-szóra egyezett. A vöröshajú, szoláriumozott bőrű, teltkeblű nő bűnös volt többszörös gyorshajtás és tilos jelzés figyelmen kívül hagyás vétségében, amelynek pénzbüntetését ráadásul mindig jelentős késéssel fizette be. Az ügyben eljáró bíró ezért testi fenyítésre ítélte, amelynek mértékét 120 korbácsütésben határozta meg. A Büntetés-végrehajtás sötétszürke egyenruháját viselő, az elítélttel egyidős filigrán szőke nő visszaadta az ítéletet tartalmazó papírt és hivatalos hangon ismertette:
A hivatalnoknő nagyon szerette ezt a részt, egyszerűen élvezte az elítéltek arcán megjelenő jeges döbbenetet, amikor szembesültek azzal, hogy a testi fenyítés mit is jelent valójában. Az Andrea nevű nő sápadtan, összeszorított szájjal hallgatott, műkörmös kezei az asztal szélét markolták.
A tájékoztatót követően ön aláírja a nyilatkozatot, hogy aláveti magát a büntetésnek és bemegy a mögöttem levő ajtón. Ott a raktárba leadja ruháit és csomagját – vetett egy pillantást arra a hátizsákra, amelybe Andrea a börtön idejére szánt ruháit és tisztálkodószereit tette – megfürdik, majd átesik az orvosi szemlén. Ennek során megvizsgálják, hogy nincs-e Önön olyan külsérelmi nyom, amely a fenyítést megakadályozná, vagy korlátozná. Ezt követően megkapja az azonosítószámát, melyet egy biléta formájában elhelyeznek a nyakörvén, megkapja rabruhát, majd felhelyezik a bilincseket és az övet, végül egy pórázon elvezetik a cellájába. Megértette?
A vetkőző helyiségben egy egyenruhás férfi fogadta. Vetkőzzön meztelenre, ruhát tegye be egy zsákba. Andrea elvett egy zsákot a kupacról és lassan vetkőzni kezdett. Igyekezzen, szólt rá az őr, nem érünk rá. A melltartót és a bugyit vonakodva vette le, ezért a férfi ismét rászólt. Álljon széles terpeszbe és tegye a kezeit tarkóra! A férfi hozzálépett, és lassan, módszeresen végig tapogatta a testét, külön elidőzve a melleinél. A lány sose érezte még ennyire megalázottnak magát, de nem mert tiltakozni.
Andrea a kemény, kényelmetlen ülőkén kuporogva, igyekezett felhúzni lábait, hogy azok ne érjenek a hideg kőpadlóhoz. A cella viszonylag nagy volt, a falon levő nyomok alapján korábban két ágy állt benne. Most az ülőkén és az apró asztalon kívül csak egy fekete bútorlapból készült, műbőr borítású ágy állt az egyik falnál, szemben a guggolós WC-vel és a falikúttal. A négy sarokban egy-egy kamera figyelt, mint arra már érkezésekor rádöbbent. Az elszenvedett megpróbáltatások – zuhanyzás figyelő tekintetek előtt, gonosz megjegyzés, hogy a fenekét rendesen mossa meg, terpeszben oldalsó középtartásban levő karokkal tűrni, ahogy a testét végigtapogatják és megjegyzéseket tesznek az alakjára és a melleire (nem elég feszesek), aztán a meztelen séta egy pórázra fűzve a hideg kövön, lépcsőkön, ajtókon át a celláig – után szeretett volna végigdőlni a kemény ágyon, amikor a falba szerelt hangszóróból megtiltották ezt neki, aztán újabb dörgedelem, amikor a lábát akarta feltenni, hogy ne fázzon annyira. Ráadásul azt is hozzátették, hogy a második eset már fegyelemsértés volt, amiért büntetés jár. Az idő lassan telt. Fázott. Félt. Pisilnie kellett, leguggolt a WC-re, ahogy meztelen talpát ráhelyezte a kerámiára, a hányinger környékezte, hisz a WC tisztasága igencsak kétes volt, ráadásul érezte a kamerák figyelő szemeit. Visszaült az ülőkére és várt. Nyílott az ajtó és két egyenruhás férfi lépett a cellába.
Hozzászólások (0)