Szofi kalandjai a migránsokkal II.rész

Amikor elhozta a kastélyába, elakadt a lélegzete attól a szépségtől, ami fogadta. Még sosem látott ilyen csodás dolgokat. Az újdonsült ismerőse körbevezette a birtokán, majd betessékelte a villába, ahol szintén minden csillogott, villogott a fényűzéstől. A menyezetekről hatalmas kristálycsillárok lógtak, a falakon, gyönyörű festmények, sejteni lehetett, mind eredeti és ismert művészek munkája. A padlókon vastag, süppedős perzsa szőnyegek, a fürdőszobákban a megszokott kellékek mellett pezsgő fürdők, és a szaunából sem volt hiány. Szofi beleszédült mindezbe, mert eddig ilyesmit csak filmeken látott.

Az újdonsült ismerőse átölelte, magához vonta és nemes egyszerűséggel közölte vele:

1. Nézd Szofi, mindez a tiéd lehet, ha akarod. Ha elfogadsz Uradnak és minden pillanatban a szolgálatomra állsz, akkor hercegnőhöz hasonló életed lesz mellettem. De mielőtt választ adnál mutatok még valamit, gyere.

Azzal kézen fogta és egy vastag tölgyfaajtóhoz vezette, amely az alagsorba vezető lépcsőket takarta. Ahogy kézen fogva vezette a lányt, azt valami borzongás kerítette hatalmába, libabőrös lett az egész teste. Talán a hideg, nyirkos levegőtől, talán a sötét és komor falak látványától, de félni nem félt. Érezte, partnerében megbízhat, támaszkodhat rá. Amikor leértek, az útjuk egy vastagon kitapétázott, hangszigetelt ajtónál ért véget. Ilyenek lehettek a középkori börtönök, kínzókamrák, suhant át az agyán egy kósza gondolat, ahol mindentől elzárva sínylődhettek a ki tudja milyen okokból bezárt rabok.

Megálltak az ajtó előtt, az ismerőse, mintegy bátorítólag átkarolta a lányt a vékony derekánál, akinek a vékony ruha alatt duzzadó mellei nekinyomódtak a férfi széles és erős mellkasának. Máskor talán ez az érzés ellenszenvet váltott volna ki belőle, de most jól esett a közelsége, a védelme, vágyott a férfi közelségére.

1. Nézd Szofi, most bevezetlek ebbe a titkos kis szobámba, s az ott látottak alapján el tudod majd dönteni, maradsz-e mellettem, vagy szabad akaratodból távozol.

Kinyílt a szoba ajtaja, a lány inkább az ismeretlenség izgalmától remegve, szorosan a férfihez bújva, belépett. Először nem látott semmit sem, csak homályos körvonalakat, majd egy kapcsoló kattant, s néhány piros, gyertyához hasonló égő gyulladt fel. A derengő fényben Szofi előtt lassan kirajzolódott a helység tartalma. Először egy nagy francia ágyat fedezett fel, különlegesen kialakítva. Felette hatalmas tükör, a lágy selyemmel bevont ágyon pedig kicsatolt bőrszíjjak hevertek. A fal mellett egy keresztet vélt felfedezni, kalodát és ketrecet mellette. De volt itt egy olyan fekvőhely is, amelyik kísértetiesen hasonlított arra, amilyenre ginekológiai vizsgálaton szokta felfektetni orvosa. A falakon különböző típusú korbácsok lógtak, a polcokon pedig rengeteg, szépen elrendezett eszközök, dildók széles választékától kezdve, a csipeszeken át folytatva, egészen olyan műszerekig, amelyeknek a rendeltetését csak sejtette, de nem tudta.

Bódultan nézte mindezt, és furcsa izgalmat kezdett érezni, a lábai között ismerős bizsergést, s a bugyija elkezdett nedvesedni. Érdeklődéssel simogatta meg a korbácsokat, amelyek között volt egyszerű, bőrszíjjas, de olyan is, amelyik szegeccsel volt veretve. Körbejárta a szobát, szépen lassan, elképzelte, hogy ezek a szíjjak az ő meztelen testén is csattanhatnak, ha akarja. A műfaszoknál találgatni kezdte, melyiket tudná könnyedén magába fogadni, s melyikért kellene fájdalmasan megszenvednie. A csipeszek látványától a mellbimbói bekeményedtek, a hatalmas piros gyertyákról azonban nem volt semmilyen elképzelése.

A férfi hagyta, hogy nyugodtan szemlélődjen, ismerkedjen a helységgel, és kíváncsian figyelte a reakcióját. Örömmel látta, hogy a lány szemében félelem szinte alig látszott, inkább a kíváncsiság volt olvasható az arcán. Persze, nem tudta, nem tudhatta, hogy a lány már kicsi kora óta szerette a fájdalmat. Maga Szofi sem volt sokáig ezzel tisztában, csak azt érezte, látta, különbözik a többi gyerektől, osztálytársaitól. Amikor pl, oltásra kellett menni, mindenki félt és remegett, ő pedig kellemes és furcsa borzongást érzett arra a tudatra, hogy hamarosan egy injekciós tű fog a testébe hatolni. Bár csak tartott volna hosszabb ideig, gondolta a szuri után, s szívesen felvette volna a többiekét is, ha ez lehetséges lett volna. Fogorvosnál sosem kért injekciót gyökérkezelésnél, foghúzásnál, s élvezettel nézte orvosa idegességét, izzadt homlokát, ahogyan ő rezzenéstelen arccal tűri a legnagyobb fájdalmakat is. Sőt, ha a bugyijába látott volna, akkor lett volna a legnagyobb meglepetés, mert ezektől a fájdalmas dolgoktól mindig lucskos lett a puncija.

S most, itt belépve ebbe a szobába, itt száguldott át az agyán a végső felismerés. Ő mindezt, amit itt lát, imádja szereti. És a legnagyobb óhaja az, hogy leendő Gazdája mindent kipróbáljon rajta.

Megfordult, mélyen a férfi szemébe nézett, kérdően.

1. Nézd Szofi, ez az én kis titkom, vágyam, amit itt látsz. Csak így tudom élvezni igazán a szexet, ha itt ebben a helységben használhatom a tested, lelked. Ha igent mondasz, akkor a ház Úrnője leszel, mindaddig, míg be nem lépsz ebbe a szobába. De itt át kell vedlened az alázatos, ribancos rabnőmmé, akivel azt teszek, amihez éppen kedvem van. Mi a válaszod?
2. IGEN Uram!

folyt.köv.