Ez már dom... nem! Még nem, csak vanilla?

Miként is csöppentem ebbe bele? Mindenki az elején kezdené, de én, akár csak Christopher Nolan, szeretem egyszerre több szálon elmondani a történéseket. Ha tudod követni az időrendet, akkor az én gondolataimat is érteni fogod.

Fiatal srácként kijelentettem, hogy nekem tetszik az a lány, és akarom őt. Sok időt és energiát fektettem bele, hogy meghódítsam, és összejöjjek vele. Majd egy rövid „Igazad van, nem akarsz, azt érzem, jobb lesz neked nélkülem, szia!" követően, és két hét egymás nélküli idő után... kapcsolatunk kialakult. Az elején minden úgy ment, mint minden tininél: a szex volt a legfontosabb és pont. Igen ám, de tiniként mi volt az a szex? Elég, ha annyit elárulok, hamarabb kinyaltam, mint hogy megfoghattam volna a mellét. Az egész kapcsolat az elején olyan volt, mint egy dom-szub kapcsolat: én kinyalom, ő max kiveri.

Ahogy telt az idő, már volt igazi aktus is, de a sorrend nem változott: első a NŐ, majd én, és annyiszor, amennyire csak időnk vagy erőnk van/volt. Mára az egész kihűlt. Ha szukás, azt abból veszem észre, hogy hangulatingadozása van, elmúlt a régi irányítói szerepe. Közrejátszhat az is, hogy az idő előrehaladtával átvehettem tőle az irányítást. Eleinte észrevettem, hogy élvezi, ahogy erőből megmarkolom a fenekét. Ahogy erősödtem, azért már szólt, hogy gyengébben, de éreztette, hogy akarja, kell neki. Comb belsőn is, mikor utazunk, apró szorítgatás, de kell. Amikor elhaladok mellette a házban, kiránduláson egy paskolás, ölelés közben paskolás, de nem olyan, amilyenre most te gondolsz... Az ujjak nyoma, ha nem látszik, még szinte morcosan néz rám, hogy mi volt ez a kis semmi.

Tehát mára ott állok én, aki alárendelt voltam, akivel nyalattak, akivel ujjaztattak, akkor is, ha már fájt a csuklóm vagy a kezem, de csináltam, mert a végén az ő kielégülésével én is átéltem valami olyat, amit csak az tudhat, aki szintén érzett már ilyet. Most én vagyok az, aki domináns lett, aki irányít, aki megmondja, hogy igenis ebben a pózban és ezt fogod csinálni. Aki beleharap a formás fenékbe, de nem kérésre, és nem gyengén, hanem azért, mert élvezem, hogy én irányítom. Aki élvezi, hogy a dildót felhelyezi, a pumpát addig pumpálja, amíg már érzem, hogy elég szűkké teszi a puncit, hogy az első alkalomhoz hasonló szűk érzést érezzem, miközben a másik karja az ágyhoz van kötve, hogy teljesen én irányítsam. Amikor pedig már én végeztem, jöhet ő, a NŐ, aki azelőtt az első volt az orgazmusok sorrendjében. Már várja, hogy jöjjön, már érzem, ahogy ki van rá éhezve, hogy elérje, majd átadja magát a pihenésnek, a jól megérdemelt pihenésnek.

Lassan a köteleket közben kioldja, igen ő, mivel a csomó úgy van megkötve, hogy bármi is legyen, ki tudja oldani, akár közben is, és igen, ebből is érzem, hogy hiába az irányítás nálam van, de ez csak a látszat. Amikor azt gondolná, hogy sok, csak egy kis csomó vagy egy szó elég lenne ahhoz, hogy állj, elég.