Cikkek idő szerint
2023. 01. (53)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

A kedvenc játékszer, 7.

Törölt felhasználó
2011. 12. 18. 22:22 | Megjelent: 797x
Az Úrnő megsimogatta a fiú összevert hátát, gyengéden beletúrt a hajába is, majd kivette a szegény pára szájából az órákkal ezelőtt beletömött fehérneműt, és azzal törölte le a fiú könnyeit. Tovább simogatta a fiú fejét, amíg az abba nem hagyta a sírást. Ajka és orrcimpái azonban még mindig remegtek, ezért az Úrnő aggódva megkérdezte:
- Mi baj, fiú? Rosszul esett a verés?
- Túl hirtelen hagyta abba, Úrnőm - válaszolt a fiú. - Egészen elmerültem a fájdalomban. És amikor Ön abbahagyta... Nem is tudom megfogalmazni... Mintha felébresztettek volna a legszebb álmomból... Mintha kiűztek volna az otthonomból...

Gregor szégyellte bár, de nem tudta megakadályozni, hogy a féltékenység eluralkodjon a szívén, amikor az Úrnő lehajolt és szájon csókolta a fiút.
Ígéretes játékszer, gondolta magában. Hosszasan és meghitten nézett a fiú szemébe, aki mint gazdájára felnéző könyörgő kiskutya tartotta tekintetét.
- Ne aggódj, fiú, mindjárt folytatom. Csak kiválasztom a megfelelő eszközt - mondta az Úrnő.
Előbb azonban egy kendőt vett elő egy ládából, bekötötte vele a fiú szemét.

- Nyisd ki a szád.
A fiú engedelmeskedett, ajkai remegtek még kicsit, nyelve száraz volt.
- Azt akarom, hogy a következő játékommal ne csak a bőröd ismerkedjen meg. Ízlelgesd, szagold meg, és próbáld kitalálni, mi az és milyen anyagból van.
Ezzel a fiú arcához legyintette a falról leemelt vesszőt, és hol a szájába nyomta, hol az orra alá.
A fiú szenvedélyesen nyalta és szimatolta a vesszőt, majd amikor hosszabb ideig szabad volt a szája, sietve megjegyezte:
- Ez egy vessző... valamilyen fából?
- Milyen fából? - kérdezte az Úrnő, majd újból a fiú szájába nyomta a veszőt. - Nyalogasd, szopogasd, amíg rá nem jössz.
A fiú egy-két percig ízlelgette a vesszőt, majd mozdulatlanná váltak nyelve és ajkai.
- Na, kitaláltad? - kérdezte az Úrnő. - Büntetést kapsz, ha nem - tette hozzá viccelődve, tudván, hogy a fiú számára most az lenne a legkegyetlenebb büntetés, ha minden kíntól és megaláztatástól megvonná.
- Azt hiszem, akác - válaszolta a fiú.
- Ügyes vagy, valóban az. Majd kerítek a számodra egy friss akácágat tövisekkel, de most be kell érnünk ezzel az egyszerű vesszővel. Készülj.

A nadrágszíjjal mért száz ütés nagyja főleg a fiú hátát érte, ezért az Úrnő most a fiú fenekére és combjaira összpontosított. Ritmusosan, a fiú türelmével kacéran játszadozva adagolta az ütéseket.
A fiú elméje ismét kezdett mámorban úszni, de nem érezte a szüntelen szenvedésnek és kiszolgáltatottságnak azt az örömét, mint a kegyetlen és dühös nadrágszíjas verésnél. Nem számít, ez az Úrnő játéka, gondolta. Én is az Úrnő játéka vagyok. Csak az Úrnő öröme számít.
Élve a lehetőséggel, hogy már nem volt betömve a szája, néha-néha felszisszent, sőt feljajdult - a legszebb muzsika volt ez az Úrnő füleinek.

Amikor az Úrnő megunta a vesszőzést, kilencágú bőr korbácsot emelt le a falról, azzal verte kicsit a fiú hátát, fenekét, lábait, karjait, majd hajánál fogva felemelte és hátára fordította a fiút a deresen.
A fiú nem tudta, mi fáj jobban: a már háromféle eszköz által meggyötört háta, ahogy a dereshez dörgölődik, vagy a csapások, amelyeket az Úrnő mér mellkasára, majd teste többi részére is. Úgy tűnik, a korbáccsal kívánja elérni, hogy a fiú egész testén egyenletesen oszoljanak el az ütésnyomok, gondolkodott el kis idő múlva, amikorra már teljesen visszatért a szenvedés boldogságának állapotába. Az Úrnő határozottan óvatosabban bánt vele, mint mikor a nadrágszíjjal csépelte, de - bár nem számolta, és időérzékét is elvesztette a mámorban - úgy érezte, többet kapott már a korbáccsal a hátán feküdve, mint hasra fektetve az összes eszközzel együtt.

Amikor az Úrnő ezzel is kiszórakozta magát, ismét felhúzta a még mindig bekötött szemű fiút a hajánál fogva, elhúzta a derestől, megállította nagyjából a kamra közepén, majd ismét a falhoz sétált, és leemelt egy régi, használt, kötélből font, durva ostort, amelyet egy kocsistól vett egy-két éve. Gregor nagyot nyelt, amikor meglátta.
Az Úrnő végignézett a fiú testén: a különböző eszközökkel okozott csapások nyomai rendszertelen, mégis gyönyörű mintázatba öltöztették a bőrét, akár a jégvirágok az ablakot. Itt-ott kevéske vér is kiserkent.
Most pedig megkoronázta művét néhány vaskos ostorcsapással. Gregor pislogott, ahogy az ütések a fiú testét érték, a fiú néha megtántorodott, de mindannyiszor sikerült visszatérnie a szűk terpeszállásba.
A kemény ostorcsapások vastag nyomokat hagytak a fiú bőrén, melyek hamar fel fognak duzzadni. Az Úrnő végignézett a fiú testén, és számba vette, hol vannak még a bőrén érintetlen területek. Ha a szúnyogcsípéseket nem számolja, akkor a fiú arcát, tenyerét és talpát nem érte még támadás - na és az ágyékát.

- Hozz egy gyertyát, Gregor - utasította sarokban álló cselédjét az Úrnő, aki (immár megigazított nadrággal, visszacsatolt nadrágszíjjal) el is indult, hogy teljesítse Úrnője kérését.

Ki legyen a ranglétra legalján, gondolkodott el az Úrnő, közben azt is elképzelve, amit a gyertyaláng és a forró viasz fog művelni a fiú bőrével. Gregor vagy ez az ártatlannak tűnő fiú? A fiú egész élete az abszolút kiszolgáltatottságról szólhatott, ő azt a megváltást adta meg neki, hogy végre a megfelelő személynek lehet kiszolgáltatva - izgalmasabb lenne tehát, ha Gregort száműzné a legalsó pozícióba. De talán a legkényelmesebb az lenne, a játékhoz a legtöbb szabadságot az adná, ha mindketten egyformán a hátukon vergődő, kiszolgáltatott, apró bogarak lennének a lábai előtt.

Átvette Gregortól a gyertyát, majd a fiú felé fordult.

Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.