Szofi kalandjai a migránsokkal I.rész

Esteledett. A barokk stílusban épült kis kastély megbújt az

évszázados tölgyfák ölelésében, amelyek hatalmas lombkoronáikkal kellemes hűvösséget biztosítottak, oltalmat adtak az épületnek, valamint az azt körülvevő kis birtoknak a perzselő nyári napsugarak elől.  A kastély körül nagyon szép és rendezett volt minden, a méregzöld élő sövény gondosan fazonra nyírva a kis birtok körül, amely biztonságot nyújtott a ritkán arra tévedő, ismeretlen kíváncsi szemek elől. Nem is igen járt erre senki sem, mert az ingatlan a kis fürdőváros szélén helyezkedett el, távol a város zsongásától, zajától, utcáitól. A bejáratot vastag, kovácsolt vaskapu védte az idegen betolakodók ellen, no meg a sok felszerelt biztonsági kamera. Az utat a kaputól a kastély bejáratáig hófehér murvás kő borította, a kastélyt körülvevő, szépen rendezett parkban díszpávák sétáltak, békés nyugalomban, néha-néha felfújták magukat, megmutatva micsoda szépséggel áldotta meg őket a természet. A kastély mögötti terjedelmes tóban hattyúk úszkáltak a tavi rózsák között szlalomozva, kecsesen bólogatva hosszú nyakukkal. A tó kastélyhoz közeli részén még egy szökőkút is helyet kapott, amely főleg éjjeli megvilágításban pompázott a legszebben. A park sétányait rejtett éjszaka világító apró kis lámpák szegélyezték, amelyek nem voltak zavaróak az útszéli bokrokban megbújva, de útmutatóiul szolgáltak a sétálni kívánóknak. Látszott, első pillantásra, a ház Gazdája igencsak tehetős, mondhatnánk gazdag ember, aki adott a látszatra, a kényelemre, szépségre, de mindezt rejtve szerette tartani a kíváncsi szemek elől.

A gazdagság jelei megmutatkoztak a kocsifeljárón is, ahol egy nyitott tetejű kis Porsche mellett, még egy Ferrari és Lamborghini is állt egymás mellett, békés nyugalomban.

A kapun kilépve és balra fordulva, egy gondosan elkészített aszfalt úton lehetett öt-tíz perc alatt a kis városkába érni. Jobbra fordulva azonban pár száz méter megtétele után megszűnt az aszfaltút, és utána már csak a poros földút következett, amely, mint egy megbúvó kis patak kanyargott és eltűnt a mindent körülvevő erdő vadonjában. Igen, arra már vad világ következett, mert a határkerítés csak pár kilométerre húzódott innen, s ezért ez a rész már tele volt megbújt migránsokkal, akik igen sokszor a környéken kószáltak. S éjszakánként többször is baljósan gépfegyver ropogása is hallatszott.

Szofi szerencséjére, arra még sosem járt. Gyakran látott szürkületkor baljós kinézetű fiatal embereket kószálni a környékükön, de a Gazdája, az Ura-Parancsolója megnyugtatta, nincs mitől félnie, idebent biztonságban van.

Szofi egy fekete, hosszú hajú 22 éves ifjú hölgy volt, tekintélyes mellbőséggel, aki igen szerény, mondhatni szegény körülmények között nőtt fel. Végtelenül hálás volt Gazdájának, aki egy lebuj bárjában akadt rá, ahol pincérnőként dolgozott, aprópénzért, s a tulaj kívánságára, alkalom adtán még a részeg férfiak kedvében is járnia kellett. Nem volt választása, ha pénzt akart keresni, fel kellett vállalnia ezt is.

Itt ismerkedett meg az egyszer betévedt leendő Gazdájával, akinek megakadt rajta a szeme, s kiemelte abból a mocsokból azzal, hogy magához vette, majd később, amiről akkor még nem tudhatott, még nagyobb mocsokba taszítsa.

(Folytatása következik)