Bármit

Gazdát várom. Nagyon. Minden sejtem, minden gondolatom az érintését sóvárogja. Számolom a perceket, s érzem a bármit. A bármit, amit megtennék érte. A bármit, csak láthassam az arcán a gyönyört. A bármit, csak hallhassam a sóhajait. Bármit, csak érezhessem, én kellek neki.
Bekötöttem a szemem, az asztalon fekszem úgy, ahogy utasított. A csend fokozza az izgalmat. A sötétség felnagyítja a csendet. Hallom, ahogy nyílik az ajtó, hallom a lépteket. Több cipő. Nem csak a Gazda van itt. Nem köszön, nem szól hozzám... de tudom, hogy itt van.
-Ott van az asztalon!-hallom az ismerős hangot.
-Ez a szuka? - válaszol egy ismeretlen.
- Használhatjátok a pináját és a száját. A segge az enyém. De remek szopós szája van.- s egy kéz felemeli lehajtott fejemet. Engedelmesen nyitom az ajkaimat, tudom, hogy a Gazda ezt várja tőlem. A nyakörv a nyakamra kerül, már csak a póráz rántását érzem.
-Nedves a pinája. Tiszta lucsok. Nem rossz pina ez.-érzem a lábam között matató ujjakat. S magam is meglepődöm. Tudom, érzem, hogy igaza van. Bármennyire ismeretlen, idegen... nem tagadhatom le, hogy izgat a helyzet.
-Tedd szét a lábad, ribanc!- förmednek rám, s engedelmesen nagy terpeszt csinálok. Teljesen kitárom magam. A mozdulatot lezárja az azonnal belém hatoló farok. Hiába vagyok nedves, szinte felnyársal. Egy kéz a pórázba markolva rántja hátra a fejemet.
-Hadd lássam a torkod!- s számba tolnak egy farkat. Mélyen. A torkomig, a hirtelen mozdulattól szinte megfulladok. Az diktál, aki hátul használ. Kezében a póráz. Ám a hajamba markol most valaki. Tartja a fejemet, s bassza a számat. Ágyéka keményen, egyre vadabb ritmusban csapódik arcomhoz. Nem vagyok más, csak egy tátott száj, forrón ölelő torok. Ennél egy orrhosszal sem több a pinámat döfködő faroknak. Egy rés, forrón ölelő, síkos. Kétségbe esnék, amikor ismerős sóhajt hallok. Tudom, hogy ott van. Tudom, hogy a Gazdának szerzek örömöt. S már mindenem vágyja a helyzetet. Akarom, hogy élvezzenek. Jó kurvaként adom magam. Többet. Ribancként élvezek velük.
-Most!- s egyszerre veszik ki farkukat belőlem. A vége a testemen köt ki. Érzem a hajamban, hátamon, fenekemen, arcomon lecsorgó nedvet.
Pihegek én is. De elém tartják az elégedetten mosolygó szerszámokat, s letisztogatom. Felváltva mosdatom őket nyelvemmel ízlelve férfiasságukat. Hol az egyik, hol a másik tömi tele még számat, majd nagyra erőszakolják, hogy mindketten beleférjenek. Fényképezőgép kattanása..
-Ez is benne van az árban-hallom az elégedett hangjukat. Fizetnek. Fizetnek azért amit kaptak.
S a Gazda tenyerét érzem a fenekemen. Vágyam az egekben, tudom, hogy ezt akartam, erre vártam.
Ajándék. Ott csak Ő használhat. Ajándék. A kéjes sóhaj ami felszökik belőle. Ajándék. A borzongás, mely végigszalad testemen, mikor izmaim engedelmesen nyílnak. Ajándék. Együtt moccanni Vele. Ajándék. Mert kellek Neki, mert a rabja lehetek.