Klubban

Klubban

(Kitalált történet fiktív szereplőkkel és helyszínekkel.)

Megjegyzés: A viktoriánus kor – Viktória királynő uralkodásának kora – életre hívta az angol klubokat, melyekben unatkozó arisztokraták csoportosultak, akiket a közös érdeklődési kör hozott össze. Jelen történet egy kitalált, soha nem létező klubról szól.

A klub, melyet egyik régi iskolatársam ajánlására kezdtem látogatni, sohasem keltette volna fel érdeklődésemet a neve alapján, ugyanis csak ennyi volt: Weird Club, Furcsák klubja. Ám, ahogy Sir James elmondta, ennél sokkal többet takart a név. Minden csütörtökön gyűltek össze a tagok, hogy megtekintsenek egy előadást, melyben fiatal férfiak vetették alá magukat különböző kezeléseknek, kínzásoknak, mindezt a klubtagok sóváran figyelő tekintete előtt. Nemcsak megtekintésre volt lehetőség. Bár az alanyok tabunak számítottak, és névtelenségüket igyekezték megőrizni, a tagok közül többen kedvet kaptak kipróbálni a látottakat, és a bevállalósabbak képesek voltak többször is próbát tenni, hogy valóban tetszik nekik a látvány, és személyes tapasztalataik igazolják-e elvárásaikat.

Így kerültem oda azon az esős, októberi csütörtökön, miután a bejáratnál jelszóval azonosítottam magam, hogy valóban beléptem a klubba, és tucatnyi férfi között várakoztam, hogy a rögtönzött színpadon megtekintsem az aznapra szánt előadást. A félhomályos teremben halk léptű pincér tálcájáról vettem el egy Chiantit, és a megvilágított színpad felé léptem, hogy jó helyet találjak magamnak az előadáshoz. Sir James már várt, és nyomban bemutatott néhány régebbi klubtagnak. Bár elértem és kissé túlhaladtam ötvenedik évemet, meglepetésemre azt kellett tapasztalnom, hogy a többség nálam is idősebb, akár egy-két évtizeddel is.

A mai műsor, ahogy Sir James elmondta, már megszokott nyalánkságokat kínált, melyek újra és újra szerepeltek a tagok kívánságlistáján. Az első ifjú pálcázásban fog részesülni egy pap által, a második beöntést, kúpokat és injekciót kap a fenéklyukába, míg a harmadik meglepetés. A harmadik műsorszám általában meglepetés, tette hozzá magyarázatképpen.

Nem kellett soká várnunk, a rögtönzött színpadot, melyet voltaképpen egy asztal képviselt megvilágított fénykörrel, hamarosan elfoglalták az első szereplők. James odasúgta nekem, hogy a pap valójában nem pap, csak erre a performanszra öltött csuhát, és a pelyhedző állú, alig húszévesnek tűnő, meztelen ifjú voltaképpen egy megrendelhető kéjfiú, aki nem kevés ellenszolgáltatásért engedi át fenekét a pálcának. Sir James kaján mosollyal jegyezte meg, hogy üdítő változatosság lehet számára, hogy ezúttal nem hágják meg, ugyanis azért többet kérne, és csak pálcázásra szerződött.

A középmagas, zömök termetű fiatal férfi nem húzta az időt vetkőzéssel, már meztelenül jelent meg a fénykörben, a pap szerepét játszó dom és ő már nem először adták elő műsorukat, erre utalt összeszokott jelenetük. Az ifjú néhány kérdést kapott a katekizmusból, melyekre lassan, és tévesen felelt, mire a pap sóhajtva az asztalra mutatott, mire az ifjú vonakodva, de ellenkezés nélkül elfoglalta helyét hasmánt rádőlve a masszív alkalmatosságra, felkínálva fenekét a pálcának.

Az ülésrend felbomlott, mert akadtak, akik inkább az arcát szerették volna látni, mások inkább a fenekén tartották a szemüket. Odasúgtam barátomnak, hogy ezt tükrökkel is meg lehetne oldani, mármint hogy minden szögből láthassuk, de lepisszegett.

A pap ismét feltette a kérdéseket, melyre a kiszolgáltatott helyzetben várakozó férfi jól-rosszul próbált újra megfelelni. Hibás válasz esetén öt ütés volt a büntetése, melyeket haladéktalanul meg is kapott. Meglehetősen jól viselte a pálcázást, noha fenekén elárulták az ütések után lassan megjelenő vörös csíkok, hogy a pap nem bánik kesztyűs kézzel vele. Meg-megrándult hófehér, szőrtelen feneke, az ütések nyomán fojtott sóhajt hallottunk, és a jelenlévők meg is jegyezték, hogy a végére milyen jól megtanulta a leckét, hiszen minden kérdésre szó szerint kiverték belőle a pontos választ.

A pap és az ifjú hamarosan elhagyták a színpadot, és pár perc múlva következett a következő előadás. Ehhez a terem nagyobb részét világították meg, és át is rendezték a színpadot. Az asztalt oldalra tették, elhelyeztek rajta néhány kelléket, papírt, tollat, majd egy vizsgálóágyat és kisebb kiegészítőket is behoztak. Utolsónak a legnehezebb kelléket, egy lábtámaszos vizsgálószéket helyeztek el a színen.

Az orvos – mint Sir James a fülembe súgta, tényleg orvos – elfoglalta helyét az asztal mögött, és néhány koppantás jelezte, hogy kopogtak. Kiszólt, hogy „tessék!”, mire a fénykörbe lépett egy fiatal, bár az előbbinél öt-hat évvel idősebb férfi. Ő fel volt öltözve, és a forgatókönyv szerint orvosi vizsgálatra jött.

Ez már hosszabb jelenetnek bizonyult. Nem kellett sokat várnunk arra, hogy levetkőzzön, és elteltünk teste látványával. Vékonyabb és magasabb volt, mint az előző ifjú. A doktor meghallgatta légzését, szívverését, majd felparancsolta a vizsgálószékbe, és megvárta, míg széttárt lábakkal elhelyezkedik. Itt néhány fájdalmasabb vizsgálatra is sor került, katéterrel engedték le vizeletét hólyagjából, amit fintorogva, de eltűrt. Miután a doktor végzett bájtagja és heréi tapintásos vizsgálatával, feljebb és széjjelebb tárta a páciens lábait, és ezzel elárulva, hogy eljött az anális vizsgálat ideje.

Mivel nem óhajtotta, hogy kellemetlen balesetek érjék, a beöntéssel kezdte, melyhez tekintélyes méretű fecskendőt használt, amelynek tartályában akár két-három deci víz is elfért. Újra és újra belenyomta az ifjú fenéknyílásába, és lassan belepumpálta az egészet, miközben az ifjú a hasát simogatta, mely ígéretesen domborodott. Négy fecskendőnyi folyadék után az orvos egy vödröt tartott a férfi fenekéhez, aki megkönnyebbült mosollyal engedte vissza a vizet.

A doktor elégedettnek látszott. Gondosan megtörölgette a ráncos nyílást, és eljött a következő műsorszám, öt végbélkúpot mutatott fel, melyet a férfinak is megmutatott, aki fanyar mosollyal bólintott, és kétoldalt lenyúlva széjjelebb húzta fenekét. Így már folyamatosan láttuk fenéknyílását, egyetlen pillanatra sem maradt rejtve előttünk. A doktor nem használt semminő síkosítót. Egyenként felmutatta a tömzsi kúpokat, majd határozott mozdulattal felnyomta a szűk fenéknyílásba, figyelve a férfi reakcióját, aki fintorral, vagy halk nyögéssel fogadta az ánuszát ért szakszerű, ám bizonyára durvának ítélt nyomást. Zavartan körülnézett, így láthatta, hogy tucatnyi férfi figyeli előredőlve, hogy egyetlen pillanatot se mulasszon, és szégyenkezve elvörösödött.

A kúpok után a doktor lejjebb engedte a széket, és leparancsolta róla. Visszaült asztalához, és elgondolkodva nézegette a fenekét összeszorítva járkáló férfit, majd döntésre jutott. Itt kapott szerepet a vizsgálóasztal. A férfi talán megkönnyebbült, hogy eltakarhatja arcát, miközben élete egyik legkellemetlenebb élményén esik át, injekciót kap ánuszába. Mindenesetre feltérdelt a vizsgálóágyra, majd könyökére támaszkodott, térdeit széjjelebb tárta, így újra láthattuk fenéklyukát. Megelégedve tapasztaltuk, hogy vigyázott a kúpokra, ahogy illik, mert egyik sem bukkant fel a nyílásban.

A doktor gondosan előkészítette a fecskendőt, majd odalépett, és figyelmeztette a férfit, hogy ne mozduljon el, majd annyira szétfeszítette a fenéknyílást, hogy könnyedén bedöfhesse az acél és üveg fecskendőt, melynek tartálya sárgás-zöldes folyadékot tartalmazott.

Valamennyien felszisszentünk, amikor a tű besiklott a férfi lyukába, és ezzel elmulasztottuk az ő hangjait. Láttuk, ahogy megrándul a válla, lehorgasztja fejét, és megmarkolja a vizsgálóágy szélét. Aztán ismét felemelte a fejét, arcát a falhoz fordítva, még véletlenül se nézett hátra, és miközben a doktor befecskendezte neki a szert, hátranyúlt egyik kezével, és megdörzsölte fenekét balfelől. Utóbb megtudtam, hogy ez szokása volt, talán ezzel könnyítette meg a doktor dolgát, egyszersmind elterelte a saját figyelmét a kellemetlen szúrásról. Mélyeket lélegzett, éreztük a megkönnyebbülését, amikor a doktor kihúzta tűt, és engedélyt adott neki, hogy lemásszon az ágyról. Diadalmas arcáról leolvashattuk, hogy büszke arra, hogy ismét kibírta, és azt is, hogy valóban kellemetlen volt számára.

Összeszorította két kézzel a fenekét, majd amikor már biztosra vehető volt, hogy nem engedi ki a kapott szert, öltözni kezdett. A fény kialudt, a performansz véget ért.

A félhomály kivilágosodott, a klubtagok izgatottan, egymás szavába vágva tárgyalták a látottakat, láthatóan ez máskor is így történt. Sir James szerint nem ártana néhány ütéssel nyomatékosítani, hogy benn kell tartania kúpokat és az injekciót, és néhányan osztották is a véleményét. Ebből azt gondoltam, hogy láttak már olyat, hogy kicsusszant egy-egy kúp, esetleg kicsordult a beadott szer a nem kellően összeszorított fenéklyukból. Felidéztem magamban, hogy velem is előfordult már, hogy nem vigyáztam a felnyomott kúpra, pedig a felcser minden alkalommal figyelmeztetett erre, miközben ujja tövig merült farnyílásomba, miközben igyekezett a legmélyebbre tolni a kúpomat. Ilyenkor visszanyomta, és egy könnyű fenekeléssel tudatosította bennem, hogy legközelebb jobban figyeljek. Miközben tenyere fájdalmasan pirosította hátsómat, mindig megígértem ezt, és sohasem felejtettem el megköszönni munkáját.

Néhány percig tartott csak, mire odafordultunk, ismét átrendezték a színpadot. Ezúttal egy deres állt középen, és mire visszatelepedtünk kényelmes karosszékeinkbe, már el is kezdődött a meglepetés előadás.

Sir James elégedetten dörzsölgette tenyerét. A darócruhás férfi ezúttal rabláncon érkezett, felismertük benne az orvosi játékoknak kitett delikvenst. Szerepének megfelelően, vagy valódi félelmet láttunk arcán, ahogy a deresre pillantott, de a két pribék nem hagyott neki sok időt tétovázásra, feltessékelték, és ő vonakodva elhelyezkedett. Az egyik pribék kihirdette, hogy minő tyúklopásért ítélték huszonöt botütésre, ez természetesen az előadás része volt, hiszen okát kellett adni, hogy miért csapják meg. Nem sokat teketóriáztak vele, deresre húzták, és fenekéről lerántották a darócot, hasadt is az anyag.

A hasaló férfi kínosan ismételte a bocsánatkérő szavakat, és ígéretet tett, hogy a jövőben nem követi el újra a bűnt, amiért idekerült, majd elkezdődött a büntetése. Fegyelmezetten nyögdelt, látszott, hogy régebben is bemutatták a botnak, és elégedett nyögései azt is elárulták, hogy módfelett kedveli ezt a fajta büntetést. Megfigyeltem, hogy ellazítja fenekét, pedig biztos voltam benne, hogy össze kellett volna szorítania, önkéntelen védekezésül. Olyan huszonötöt vágtak rá, hogy amikor feloldozták szíjait, alig tudott lemászni, annyira remegett. Elismerően tapogatta fenekét, és megjegyezte, hogy ilyen alaposan ritkán látják el a baját, noha régi az ismeretsége a bottal. Hálásan megköszönte a büntetést, és szakadt nadrágját rásimítva fenekére, meghajolt, és elhagyta megpróbáltatásai színhelyét. A két pribék kivitte a derest, az előadás ezzel véget ért.

Újra felerősödött a fény, és az inasok ismét italokat hordtak körbe, többen füstölni valót is elvettek a tálcáról. Eljött az ideje, hogy a klubtagok megbeszéljék egymás közt a látottakat. Néhányan saját tapasztalataikkal is összevetették, ezek a vélemények különösen érdekesek voltak számomra.

Az egyik kövér, bőségesen verítékező klubtag elárulta, hogy őt mindig megizzasztja a bot, pedig meztelenül szokott deresre hasalni, mégis annyira kiszárad a torka, hogy muszáj egy kancsó bort meginnia a botozás után. A kérdésre, hogy milyen gyakran kínálja fenekét a botnak, számolgatott, és végül kibökte, hogy cirka három-négyhavonta érzi szükségét, hogy megcsapassa magát.

Egy másik, magas, szikár tag, aki hatvanas évei derekán járhatott, hozzátette, hogy neki akkor ízlik neki különösen a bot, ha előtte kúpot kap, és gyakorta botozás közben is igényli a kúpot. Nála egy jó huszonöt alatt két-három kúpot is felnyomnak, pedig már előtte is elnyel egyet. Ajánlotta, hogy próbáljuk ki, mennyire meghozza a kedvet a bothoz a kúp.

Többen bólogattak, ám a legidősebbnek tűnő, hetvenes tag ekkor bevallotta, hogy neki az injekció vált be, mindig megszúratja magát, mielőtt lehasalna, sőt az utóbbi időben már a deresen kapja meg a jól bevált farszuriját is, mialatt a botozásra vár. Neki idő kell, míg ráhangolódik, ezért miután megszúrják, néhány percig beszélget a pribékekkel, akik segítenek ráhangolódni neki más eseteik felidézésével, és utána páholják el. A kérdésre, hogy miért alakult ez így, azt felelte, hogy egyszer a felcser elkésett az injekcióval, és akkor ért oda, amikor már deresre húzták. Aztán annyira megtetszett neki, hogy így szúrják meg, hogy azóta mindig így kéri. Sajnálkozott, hogy fiatalkorában még nem létezett ez a nagyszerű találmány, mert enélkül kellett botot kapnia, ami ellen igencsak berzenkedett.

Közben Sir James odasúgta nekem, hogy ezt az injekciós botozást feltétlenül ki kéne próbálnunk. Hárítottam, mondván, hogy nekem a kúpos változat sokkal inkább tetszik, noha olyan rég csaptak már meg, hogy elfelejtettem a pálca ízét. Nevetett míg felidézte, hogy hányszor kellett a pálcának lehajolnunk huszonévesen, a bentlakásos iskolában. Ezután is még sokáig, évekig a pálcához fordult, ha nem mentek úgy a dolgai, és serkentésre volt szüksége, ám egy alkalommal egyik haragosa levélben küldött neki huszonöt botot, mire ő, hogy kibékítse, és azért is, mert kíváncsi volt a különbségre, azon a héten sort kerített a botozásra. Eleinte igen rosszul bírta, de amióta injekcióztatja magát előtte, és megesik, hogy közben is, megjött a kedve hozzá.

Ekkor hallottuk meg egy, az addig keveset szóló férfi hangját, aki körülbelül egyívású lehetett velem és Sir James-szel. Nála egész különleges hatással bírt a bot, melyet gyóntatója és orvosa együttes tanácsára kellett felvennie. Évek óta gondjai voltak az ágyban, és alig hitte el, amikor botozás közben erekciója támadt. Mióta ezt felfedezte, ismét fantasztikus a szex, ezért felesége úgy szokta jelezni neki, ha gyöngédségre vágyik, hogy javasolja számára a deresszoba meglátogatását.

Sir James ekkor átvette a szót, és mint irodalmár, figyelmünkbe ajánlott néhány művet, melyek inspirálóak lehetnek, hiszen első kézből vagy szemtanúként, de botozásról írnak bennük. Nyomban fel is jegyeztem Voltaire művét, melyben megemlékezik arról, hogy Rohan herceg megcsapatta egyik verséért, és még idős korában is megemlegette a kapott ütleget.

Késő estig vitáztunk még összevetve a látottakkal a saját tapasztalatainkat, és még élvezetesebbé vált a beszélgetés, amikor a három előadás szereplői is csatlakoztak hozzánk, hogy kérdezhessük őket is.

Még napokkal később is az események hatása alatt voltam, és persze alig vártam a következő csütörtöki klubnapot.

Vége