Rövidnadrágos köcsög (2. rész)

Endrével, aki imádta a rövidnadrágos fiúkat, s engem csak ’rövidnadrágos köcsög’ néven mentett el a telefonjába, életem egyik meghatározó szexuális időszakát tölthettem el. Perverz, sokszor megalázó, mégis izgató, függőséget okozó időszak volt ez, de ez az időszak véget ért, amikor Endre külföldre költözött.

Hónapokkal később Dávid, Endre itthoni lakótársa írt rám, akivel egyetlen egyszer volt csak afférom – akkor épp Endre adott át a srác kezére, s hagyta, hogy kíméletlenül hányásig kúrja a torkom, majd felpofozzon. Dávid sosem mozgatott meg annyira, mint Endre, de most, hogy az űrt ki kellett tölteni, elgondolkodtam, hogy átmenjek hozzá, ha már rám írt. Persze átmentem.

Dávid elég nyers volt, nem volt kifejezetten jóképű, meg az állandó sportmelegítős, air jordan-es stílusa sem volt a kedvencem, de azt akartam, hogy valaki végre jól helyben hagyjon.

Tudtam, hogy Endre sokat mesélt rólam afféle dicsekvés képen, hogy miket csinált velem, így Dávid is jól tudta, hogy perverz vagyok. Kicsit féltem is, mennyire lesz velem (ismét) durva.

Amikor megérkeztem és kopogtam az ajtón, kikiáltott, hogy „nyitva”. Beléptem a besötétített lakásba. Épp, hogy csak bezártam az ajtót, Dávid az egyik szobából szólt rám, hogy vetkőzzek le teljesen, és vegyem fel az előszobaszekrényre készített maszkot. Az ugyan az a maszk volt, amit az utolsó együttlétünkkor viseltem Endrével. A maszkon lévő foltokból úgy tűnt, hogy azóta többször is ráélveztek és nem mosták ki. Meztelenre vetkőztem, felvettem a szűk maszkot, aminek csak szájnyílása volt, majd összehúztam a zipzárt a fejem hátulján. Az arcomon feszülő, kanszagú lycra maszktól elkezdett felállni a farkam. Vettem egy nagy lélegzetet, majd tapogatózva beléptem a szobába.

Semmit sem láttam, csak sejtettem, hogy Dávid egy fotelben ül és épp engem méricskél. A talpam alatt fóliát és törülközőket éreztem. Kisvártatva felállt és odalépett hozzám.

– Mit áll a faszod, köcsög? – kérdezte és rácsapott a farkamra, majd torkon ragadott. – Nem neked kell élvezkedned, érted?

– Értem – feleltem elfulló hangon.

Dávid lekevert egy pofont. Mivel semmit sem láttam, ez váratlanul ért.

– Értem, uram!

– Értem, uram! – ismételtem alázatosan.

– Mindjárt más – mondta, majd beleköpött a számba és elkezdett lefelé nyomni.

Négykézlábra kényszerített, a fejem lenyomta a földig, majd pucsítva, arccal a földön éreztem, hogy az arcomra lép és lassan rám nehezedik. Egy kis idő után megtörtént amire számítottam, és meleg pisi csordult végig a fejemen. Az alattam lévő fólián lassan pisitócsa gyűlt össze, s a maszkom teljesen átázott a fentről is, lentről is érkező vizelettől. Amikor már tiszta húgy voltam, Dávid beletaposott a tócsába és a talpáról nyalatta le a pisáját. Újra és újra, perceken keresztül. Közben egy szót sem szólt hozzám. Én engedelmesen nyalogattam a talpát.

Amikor úgy gondolta, hogy elég, térdre állított, s rám parancsolt, hogy nyissam nagyra a számat. A maradék pisát közvetlen a számba csurgatta, s mivel már állt a farka, s csak kis szünetekkel tudta magából kipréselni a vizeletet, a szünetekben a számba köpött. Amikor teljesen elapadt, adott egy újabb pofont, majd egyből tövig nyomta az enyhén lefelé görbülő farkát.

Dávid kíméletlen torokkúrásba kezdett. Megragadta a fejemet, ami a fekete, pisától áztatott maszk miatt nem volt több, mint egy lucskos, jól kűrható luk, s a saját tempójával mélytorkoztatott hosszú perceken át. Nem zavarták a torokhangjaim, az öklendezésem, a levegő után kapkodásom, a feltörő nyál és a kisebb hányások. Eltolni sem tudtam magam, olyan erősen húzta a fejemet a farkára. Amikor már az ájulás kerülgetett, adott néhány lélegzetvételnyi szünetet, majd folytatta a torokbaszást. Újabb percek teltek így el, de éreztem rajta, hogy lassan közeledik az elélvezéshez. Ő azonban nem lassított le, nem húzta az időt, csak meg akarta kúrni az előtt térdelő, kihasználható és megalázható szopógépet, ezért gyors mozdulatokkal, hatalmas nyögéssel élvezett a sűrű nyáltól síkos torkomba. Az élvezés pillanatában hanyatt lökött, s teljes ágyékával ráfeküdt az arcomra. Én fuldokolva, fröcsögve kapkodtam levegő után, de csak az utolsó pillanatban húzta ki a farkát a torkomból.

...folyt.köv.