Az egész világom...

-Térdre ribanc!

Nem szólt, csak szótlanul a sarokba térdelt, ahova mutattam. Meztelen vállán csillogott az izzadság. Sarkait összezárta, szemét a plafonra emelte.

-Előre nézz!

Tette amire utasítottam. Mereven előre nézett, ahol nem látott semmit. Csak önmagát. Hagytam, hogy önmagában legyen. Nem szóltam hozzá. Pont a háta mögött léptem párat. A mosott ruhát teregettem ki amig ő térden állt. Bűnhődnie kellett - a szemtelensége és pimaszsága sodorta ebbe a testhelyzetbe.

Minden mozdulatom után egy pillantást vetettem rá. Gyönyörködtem benne. A kitartása, az elszántsága imponálóan izgató volt. Vissza kellett fognom magam, hogy ne lépjek oda hozzá és ne érjek a nedves bőréhez. Nemcsak neki kihívás ez. Az időt percenként figyeltem. Tíz perc, ennyit adtam neki.

Mikor letelt az idő odaléptem hozzá, megérintettem a vállát. Ő hátra fordította az arcát.

-Letelt Úrnőm? - kérdezte szenvtelenül. Még nem mert kilépni.

-Igen. Érted miért kaptad a büntetést?

Bólintott.

-Helyes.

Felállt és odalépett hozzám, mélyen megcsókolt. Percekig faltuk egymást. Megszorította a derekam ahogy hozzá préselődtem. Éreztem mennyire vágyik rám. Ezt a gesztust szerettem a legjobban - érezni egy szorításából mindent. Lehúztam a sliccét és megmarkoltam. Hátra billent a feje és hangja eltorzult ahogy nyögött a vágytól. Semmi mást nem akartam, csak hogy a gatyájába élvezzen. Hevesen verni kezdtem a farkát és egy darabig tűrte és élvezte is. Majd mikor ismét csókolózni kezdtünk megszorította a nyakam néhány pillanatra elvéve a normális légzés lehetőségét. Ujjait a bugyimba csúsztatta, teljesen átnedvesítette őket bennem.

-Élvezed kis ribancom? - kérdezte hangjában szinte kárörvendéssel

Csak bólintottam. Ahogy nyögdécselni kezdtem az izgató mozgás alatt befogta a szám. Tenyerét rátapasztotta a résre, lecsendesített.

-Csendet!

Én pedig némán élveztem tovább ahogy bennem járt.

Amikor elemelte a kezét a csuklómra csúsztatta hogy fejem felett tartsa. Én egyre inkább megfeszültem, közel éreztem a végkifejletet. Újabb nyögdécselések hallatszottak mélyen belőlem. Ismét a számra emelte a kezem:

-Mit mondtam?! Csend!

Már nem is bólintottam, csak igyekeztem minél halkabban élvezni a mozdulatait.

Amikor látta rajtam, hogy néhány pillanat múlva elérkezem oda amin addig dolgozott:

-Élvezz, kicsi ribancom! - adta az utasítást.

Többé nem fogtam vissza a hangom és hosszan, teljes átéléssel élveztem el a kezei között.

Néhány perc után magához húzott és hosszan ölelt.

-Szoríts. - kértem szinte némán egy öleléssel.

Ő pedig értette, hogy mire van szükségem. Teljes erejéből szorította, hogy a tüdőm kissebbé zsugorodott, a melleim hozzá és egymáshoz préselődtek. A levegő ilyenkor teljesen kiszorul. És érzem, hogy élek. Igazán élek.

A farkát elő véve simán belém csúszott kérdés nélkül és a lassú tempóból néhány pillanat alatt jutottunk a felfoghatatlan gyorsaságig. Baszott mert elvenni akart. Elvette ami kell neki: érzelmet, odaadást, vágyat - mindent! Odaadtam, mert úgy gondoltam jár neki.

Kiforgatott a világomból.