Szolgapár

Az alábbi történet nem csak kitalált, de meseszerű is. Ezen kívül én nem vagyok ennyire mazo. Végül Sándor szerepe is kedvemre lenne.

Sok éve történt. A feleségem, Gabi pszichiáter volt. Eljött a rendelésére egy 30 év körüli, valóban apollóni kinézetű férfi. Az első mondatából látszott, hogy komoly eset. Avval kezdte ugyanis, hogy nem hajlandó fizetni, viszont a feleségemet és a férjét (vagyis engem) is állatként akar tartani időnként. Erősködött, hogy ez nem őrültség. Avval Gabi, mint szakember tisztában volt, hogy ez valóban határeset, persze azért több kolléga megpróbálta volna kigyógyítani, csak a többiek küldték volna el, mint gyógyíthatatlant. Volt Gabiban egy kis sub-mazo beütés, bennem több. Megkérdezte ezt a férfit, hogy ugyan mi az akadálya annak, hogy kidobja, továbbá már az eddigi beszélgetésért is fizetnie kell. A férfi erre azt mondta, ő mindent átgondolt. Egyszerűen úgy véli, van ő olyan nagy ember, hogy ilyet követelhessen. A szülei nem véletlenül nevezték el Sándornak Alexandrosz o Megasz után. Fölszólította Gabit, hogy azonnal térdeljen elé, és csókoljon neki kezet. Gabi nehezen tudta visszafojtani a nevetést, de mégis ezt mondta: legalább adjon néhány komoly pofont előbb! A legnagyobb örömmel, mondta az Úr, és elég erősen szájon vágta néhányszor Gabit. Ő enyhébbre számított, mindenesetre zavarában rögtön Sándor cipőjét kezdte csókolgatni. Így kellett meztelenre vetkőznie, majd Sándor meghagyta neki, hogy amikor másnap délután a lakásunkra jön, Gabi meztelenül hasaljon a padlón úgy, hogy a visszahajtott lábaival össze vannak kötve a kezei, a szája be van tömve egy büdös mosogatóronggyal, és én nyissak neki ajtót meztelenül térden állva és, amennyire tudom, kössem hátra a saját kezemet is. Nem tudhatta, de én képes vagyok úgy megtenni ezt, hogy ne tudjak kiszabadulni; egyébként ez nem könnyű mutatvány.

Mondja Gabi nekem este, hogy mit végzett, és hogy megtetszett neki Sándor, legyünk mindketten a kutyái. Tudni kell, hogy ha Gabi bármit akart tőlem, eszembe sem jutott, hogy esetleg ne csináljam meg, bár néha ezt megbántam utólag. Most még örültem is. No, másnap délután jön Urunk, én beengedem, megcsókolom a cipőjét, aztán kotródok a sarokba parancsa szerint. Mondja, hogy jó lenne elnyomni egy cigarettát ennek a büdös szardarabnak (Gabit hívta így) a seggén, de ő nem dohányzik, reméli, hogy mi sem. Valóban sohasem dohányoztunk, de Urunknak kész volt a terve. Egy piszkavasat erősen fölforrósított, aztán megbillogozta vele Gabi seggét. Gabi persze nem akarta, és bár a szája be volt tömve, a nyöszörgéséből tudtam, hogy tennem kéne valamit. Urunk azonban még időben figyelmeztetett, hogy ha netán be akarnék avatkozni, kiköti a nyakamat az asztal lábához, így aztán maradtam a sarokban. Ezután Urunk átment egy másik szobába kicsit zenét hallgatni. Jön vissza, Gabit mélytorkoztatta, eközben nekem a talpát kellett nyalnom, majd a seggét úgy, hogy bele is dugom a nyelvem a végbelébe, amennyire tudom. A faszomra egy szűkítő hengert kellett, hogy húzzak még Urunk érkezése előtt, ez továbbra is rajtam volt. Engem is mélytorkoztatott egy keveset, aztán vissza a sarokba. Ezután Gabit kioldozta, de a szája betömve maradt, és berakta a kalodába Gabi nyakát és kezeit úgy, hogy kiálljon a segge. Engem is kioldozott, és nekem kellett egy ostorral elég erősen elfenekelni a rabtársamat. Csúnyán nyöszörgött, de ha ellenkezem, én is kaptam volna, méghozzá olyan erőset, amit már egyáltalán nem szeretek. Ezután a sarokban kellett hangoztatnom, hogy imádom urunkat és büdös szemétláda vagyok, miközben ő a kalodában görnyedő Gabival klasszikus módon szerelmeskedett. Na ez már tetszett Gabinak, nekem meg fájt a faszom a szűkítőben. Urunk eztán elment, de meghagyta, hogy csak 2 órával később engedjem ki Gabit a kalodából, engem meg egy hétre eltiltott a magömléstől. Ezután naponta járt hozzánk elég sokáig. Nyilván megtehettem volna, hogy azonnal kiengedem Gabit és szerelmeskedünk, de annyira Urunk hatása alá kerültünk, hogy még örültünk is ezeknek a büntetéseknek. 3 nap után már eszembe jutott, hogy lázadjak, sőt kidobjam Sándort, de ő jobb belátásra térített. Boldog lettem, hogy Urunkat imádhatom.