Galamb (37)
Szubmisszív
Férfi, Meleg
  • VIP
Cikkek idő szerint
2024. 06. (32)
2024. 05. (55)
2024. 04. (62)
2024. 03. (52)
2024. 02. (63)
2024. 01. (64)
2023. 12. (63)
2023. 11. (52)
2023. 10. (66)
2023. 09. (62)
2023. 08. (64)
2023. 07. (70)
2023. 06. (56)
2023. 05. (59)
2023. 04. (47)
2023. 03. (71)
2023. 02. (44)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Kezelésen

06. 10. 20:28 | Megjelent: 337x

Kezelésen


(Kitalált történet fiktív szereplőkkel és helyszínekkel. Figyelmeztetés: medical gyno, deresen történő botozás.)



Világéletemben ösztönösen irtóztam a nagyhatalmú doktoroktól, és ez az érzés csak erősödött bennem a harmincas éveimre. Hiába próbáltam meggyőzni magam arról, hogy a kezelés szükséges és az én érdekemben történik, a helyzet egyre romlott. Magam is fel tudtam mérni ennek hátrányait, hiszen immár a harmadik sorozatot vettem fel két éven belül, és a hozzáállásom katasztrofális volt.


Pedig mindig más doktorhoz mentem, vagyonom elég meggyőző volt ahhoz, hogy fogadjanak, noha előttem járt a hírem. Erről megbizonyosodhattam, amikor a harmadik doktor rendelőjében a hatvanas korúnak látszó, kecskeszakállas, ősz hajú férfi fellapozta a rám vonatkozó jegyzeteit. A kölcsönös bemutatkozó udvariassági szabályok után azonnal a tárgyra tért.


  1. Sir James, a kollégáimmal való konzultáció és hosszas megfontolás után fogadom önt. Mind egybehangzóan állították, hogy ön igen rosszul viseli az igen modern injekciós eljárást, mellyel rapid jelleggel visszaállítható az ön… khm… potenciája. Meglehetősen fiatal még ahhoz, merevedési problémákkal küzdjön. Elhiheti nekem, hogy a praxisomban nem ön az első, aki hasonló panaszokkal érkezik, de szinte minden férfi legyűrte ösztönös idegenkedését a kezelés módja iránt, miután szembesítettem őket a csaknem száz százalékos eredményességről. Ráadásul már két injekciókúrán túl van, tehát sok újat nem tartogathat magának a kezelés ezen módja. Korunk igazi vívmánya ez a csodaszer, és a megfelelő eszköz segítségével a testébe juttatva gyors hatást vált ki.


  1. Gyorsat, és gyorsan múlót – jegyeztem meg keserűen.


  1. Hát igen, ezért kell időről időre megismételni. De maga is tapasztalhatta – pillantott jegyzeteibe -, hogy már a kezelés alatt merevedése támadt, ha nem is olyan daliás, mint amilyen rég.


  1. Akkor sem hiszem, hogy nincs más módja a gyógyszer bejuttatásának. Meglehetősen ijesztő számomra az, ahogy történik.


  1. Ejnye, meglett férfiember létére hogyan lehet ennyire gyáva?


A doktor rossz módszert választott. A büszkeségemre hatva akart gyors eredményt elérni, noha abból volt a legkevesebb, ha eszembe jutott a kellemetlen injekció. Mélyet szusszantam, és nem válaszoltam. A pillantásom azonban egyértelműen kifejezte ellenérzéseimet.


  1. Nos, ne húzzuk az időt. Tíz injekciót tartalmaz a kezelés, és én rá fogom venni, hogy feladja ezt a magatartást. Kérem, készüljön fel, megkapja az elsőt. Tegye szabaddá a fenekét, kérem!


Az utasítás elhangzott, és a hallatán először elsápadtam, majd lángolni kezdett az arcom. Önuralmam morzsáit összeszedve engedelmeskedtem, és intésére hasmánt a vizsgálóágyra dőltem. Megfogadtam, hogy ezúttal igyekezni fogok úgy viselkedni, hogy a nevem mellé kerülhessen az áhított mondat, miszerint könnyen injekciózható a fenéklyukam.


Ettől azonban még elég messze voltam. Felsandítottam, és láttam, hogy felszívja a félelmetes külsejű fecskendőbe a csípős, sárgászöld folyadékot, és ösztönösen összeszorítottam záróizmaimat. Nyomban el is szégyelltem magam, hiszen eddig ugyanúgy zajlott a kezelés, mint máskor. Nem és nem segítettem, hogy meg lehessen szúrni féltett fenéknyílásomat.


A doktor odalépett, és bár látta, hogy görcsösen kapaszkodom a vizsgálóágy fal felőli szélébe, mégsem tett megjegyzést. Megéreztem kezét, ahogy kitapogatta záróizmaimat, és beleborzongtam a félelembe. Dacot és dühöt éreztem, hogy ismét megteszik velem. Ám ekkor meglepetten éreztem, hogy egyik ujját minden teketória nélkül felnyomja belém, és ettől hirtelen elernyedtek záróizmaim. Elvégre ez az érzés ismerős volt számomra, érdekes módon a kúpok ellen kevésbé berzenkedtem, hiszen amíg csak vissza tudtam emlékezni, rendszeresen kaptam.


Visszaemlékeztem, hogy milyen türelmetlenül, álmosan várakoztam ágyamban, míg bejött a felcser a letakart tálcával, és utasított, hogy forduljak hasra. Felhúzta hálóingemet, és egy hideg, vaskos kúppal kívánt jó éjszakát, mindig elmondta, miközben felnyomta nekem, hogy ettől majd jobbat alszom. Fel se merült bennem berzenkedjek ellene, egyrészt neveltetésem miatt, másrészt valóban jól aludtam utána.


Ám most injekcióról volt szó, és a felcser ujjának emléke elhalványodott, amikor a doktor kihúzta ujját, majd felszólított, hogy maradjak így, lazítsam a záróizmaimat, és akkor gyorsan végzünk.


Szaporán lihegtem, arcom égett, zavarban voltam, és a félelem is dolgozott bennem. Hatalmasat nyögtem, amikor határozottan belém szúrta a tűt, és kínkeservesen nyögdeltem tovább, amíg magamban éreztem. A rideg fém-üveg pravaz hideg érintésével sohasem fogok megbarátkozni, panaszoltam, miközben össze-összeszorítva lyukamat tűrtem, hogy belém fecskendezze a csípős folyadékot. Végtelennek tűnő idő telt el, míg búcsúzóul nyomott még egyet, és lassan kihúzta a lyukamból. Azonnal fel akartam kelni, de visszanyomott azzal, hogy maradjak még így, majd mielőtt felkelek, szorítsam össze a lyukamat, nehogy kifolyjon a drága gyógyszer.


Ezt a részét már jól ismertem a kezelésnek. Biztosítottam arról, hogy vigyázni fogok rá, és hamarosan már türelmetlenül cibáltam a nadrágomat.


Valami beírt a jegyzeteibe, alkalmasint azt, hogy az első kezelést megkaptam, majd letette pennáját, és rám meredt.


  1. Nos, hogy úgy mondjam, nem vagyok elégedett. Rendkívül nehezen szúrható, uram. Ez ellen tenni kell, mert csak rosszabbodhat a helyzet, és ezt mind a ketten szeretnénk elkerülni, igaz?


  1. Valóban jó volna, ha higgadtabban tűrném – ismertem be, hiszen ezen nem volt mit szépíteni.


  1. Uraságod arisztokrata, de ez nem jelenti azt, hogy ne alkalmaznánk egy igen hatásos módszert. Mivel a fenekét kell meggyőzni, úgy vélem, egy kis bot segítene.


  1. Tessék? – vontam fel a szemöldökömet.


  1. Uraságod ülepe árulkodik néhány pálcázásról a múltban, de azt is elárulta nekem a bőre, hogy mostanában nem kapott.


  1. Valóban – türelmetlen mozdulatot tettem. – Régebben gyakorta pálcáztattak, és igen hasznomra vált. Rossz tulajdonságaim halványultak tőle.


  1. Mi a véleménye arról, hogy ezt a módszert alkalmazzuk ebben az esetben is?


  1. Pálcát? – elhúztam a számat. – Sohasem kedveltem, noha elismertem eredményességét.


  1. Ezúttal komolyabb hatású kezelésre van szükség meglátásom szerint. Javaslom, hogy ezúttal bottal kapja meg a járandóságát.


  1. Bottal a parasztokat szoktuk büntetni az udvarházban – megborzongtam, pedig nem volt hideg.


  1. Most ön is kipróbálhatja. Egy hét múlva találkozunk, a második kezelés ügyében. Ha hazaér birtokára, méressen a meztelen fenekére egy jó huszonöt botot. Meglátja, ez hatni fog. Kiváltképp akkor, ha közben az injekciózás közbeni helyes viselkedésre gondol.


  1. Meglehetősen drasztikus eljárás, nem gondolja, doktor úr? A pálca inkább megfelel az arisztokrata származásomnak.


  1. Belátom, hogy arisztokraták inkább a pálcázást preferálják, de az ön esetében most határozottan a botot ajánlom. Huszonöt jó botütés, alkalmasint meg lehet repetáztatni öttel, így szinte garantált a hatás. Még ma hasaljon deresre, mert a parasztokkal ellentétben uraságod nem szokta a botot, így nem tudja azonnal folytatni a napi tevékenységeit.


Ezután kitöltöttem egy csekket, és magára hagytam a doktort, de egy pillanatig sem voltam nyugodt.


Kastélyomban a gyóntatómmal beszélgettem, a tanácsát kértem, mint annyiszor, ezúttal a botozásra vonatkozóan kértem ki tanácsát. Láttam rajta, hogy komolyan megfontolja a választ, és hogy segítsek döntésre jutni, elrendeltem, hogy a kövér egyházfit kapják le a húsz körméről, úgyis rég kóstolt botot a hájas feneke.


Nem látszott hálásnak, amiért meg kell hasalnia a derest, berzenkedett is ellene, mialatt felhúzta a csuháját, és szabaddá tette fenekét, mely talán a legnagyobb volt az egész udvarházban. Legalábbis a botozására kirendelt poroszlók szavaiból ezt vettem ki, akik deresre húzták a méltatlankodó férfit.


  1. Talán bizony nem szolgált rá a botra, atyám? – gúnyoltam, de nyomban utána eszembe jutott, hogy hamarosan engem is így gúnyolhatnak, és ezért nem folytattam a szóbeli alázását.


  1. Nem gondolnám, uram, hogy botot érdemlek, amiért nem tanácsoltam azonnal, hogy fogadja meg a doktor tanácsát – emelte fel a fejét a leszíjazott férfi.


  1. Ugyan, hiszen idén még először kóstol botot a feneke – csodálkoztam álszent módon, hiszen azért tisztában voltam azzal, hogy nincs ínyére a büntetés.


  1. Valóban – lihegte, miután kelletlen nyögéssel nyugtázta az első ütést.


  1. Még mindig úgy gondolja, hogy nem szolgált rá? – érdeklődtem, és figyeltem, ahogy a pribékek keményen botozzák.


  1. Mindig… én kerülök… deresre – lihegte, és kelletlen nyögésekkel felelgetett a botnak. – Mégis, úgy vélem… ahhhh!


Sohasem tudtam meg, hogy mire véli, mert a továbbiakban a botozás elvonta a figyelmét. Hájas fenekén egyre szaporodtak a lángoló hurkák, ami elárulta, hogy kiadós verésben részesül. A pribékek kitettek magukért, olyannyira, hogy a kövér pap alig bírt lemászni a deresről, miközben a pribékek kinevették tunyaságáért.


  1. Nos, mi a tanácsa? – kérdeztem újra, és figyeltem vöröslő, verítékes arcát.


  1. Be kell tartania a doktor… utasítását – lehelte, mközben és két tenyerét elvert fenekéhez érintgette óvatosan.


Ekkor rászóltak a pribékek, hogy ideje eltakarnia magát, így felkötött csuháját kioldva elrejtette előlünk meztelenségét.


Aznap este a lakoma után vártam a szobámban a felcsert, hogy a jobb álmokat elősegítő kúpomat hozza, és várakozás közben kissé elszunnyadtam. Arra riadtam, hogy hasra fordít, és felhúzza a hálóingemet.


  1. Uram, a kúp – hallottam hangját és álmosan dörzsöltem a szemem.


  1. Igen, jöhet – sóhajtottam, és kitoltam fenekem, ellazítva záróizmaimat, ahogy szoktam ilyenkor.


  1. Hallottam, hogy meg fogják csapni – szólt, és gyakorlott mozdulattal felnyomta a kúpomat, amit jóleső nyögéssel nyugtáztam, ahogy máskor.


  1. Így van – húztam vissza fenekemet, hiszen már bennem volt a kúp, ilyenkor már nincs okom kitolni.


  1. Magam is támogatom a doktor úr javaslatát, ha érdekli a véleményem – szólt, miközben újra és újra rányomott a kúpomra, nehogy visszanyomjam.


  1. Gondolja, hogy használni fog? – emeltem fel a fejem.


  1. Bizonyára, uram – felelt, és ismét nyomott egyet, kiváltva sóhajtásomat. – Így ni!


  1. Miből gondolja?


  1. A botozás igen hatásos, amikor egy jeles orvos mellett tanultam, ő gyakorta alkalmazta ezt. Eleinte ő maga vette kézbe a botot, később szolgáira bízott. Eleinte hetente, később havonta hasaltam, ahogy előrehaladtam a tanulmányaimban, és már ritkábban váltottam ki neheztelését. Uraságodat évek óta kapja a szokásos, esti kúpjait, és eddig csak két alkalommal fejezte ki rosszallását, amikor megcsapatott.


  1. Mert elégedett vagyok a munkáddal – fordultam hanyatt, megigazítva felcsúszott hálóingemet.


  1. Ennek örülök, uram! Remélem, ezúttal is jobbat alszik a kúptól! – búcsúzott, és magamra maradtam.


Másnapra megérlelődött bennem a gondolat. Ha a pálcázások emléke lassan el is halványult, nem árt, ha emlékeztetem magam arra, hogyan kell helyesen viselkedni a doktornál.


Külön deresszobát rendeztettem be a kiváltságosok számára, a kastély bal szárnyában, ami szinte lakatlan volt, és a szoba is jórészt kihasználatlanul várakozott. Délelőtt tíz órára rendeltem oda a pribékeket, és addigra túl voltam a reggeli imádságon, az úr kegyelmét kérve, hogy elviseljem a rám váró megpróbáltatásokat.


Meglepett, hogy bár rég hasaltam, mégis emlékszem a beidegződött mozdulatokra, ahogy elhelyezkedtem a deresen. Gyakran láttam botozást, hiszen a szolgák, parasztok és egyéb pórok gyakorta kapták meg ilyen büntetésüket az udvaron, és gyakran úgy tűnt, meg se kottyan nekik. Gyakran szinte ugyanolyan hetykén hasaltak fel, ahogy felkeltek a botozás után, és az sem volt ritka, hogy megköszönték a kapott ütleget.


Ezúttal azonban nem mást néztem, hanem nekem kellett térdig letolt nadrággal, lapockáig felgyűrt inggel felkínálni a fenekemet a büntetésre. Az első néhány ütés még egészen a kedvemre való volt. Hamar rájöttem azonban arra, hogy miért nem tíz ütésről szól a botbüntetés, mert utána már egyre jobban gyötört a bot, és mint hajdan a pálcától, most a bottól jajgattam, annak ellenére, igy igen szégyenkeztem emiatt. Eszembe se jutott holmi injekcióra gondolni, csak a botot figyeltem, amely újra és újra kíméletlenül alám vágott.


A gyóntatóm a közelben állt és imádkozott, miközben figyelte a botozásomat. Végül a pribék jelentette, hogy kész, és reszkető testtel elernyedtem, ő pedig kioldozott.


Nem bírtam magamtól felkelni, túlságosan is legyengültem, a két pribéknek kellett talpra állítania, és amíg szégyenkezve igazgattam a nadrágomat, kihallottam egymás közti beszélgetésükből a puhány szót.


A szobámba sántikáltam, és úgy ruhástól, elkínzottan végighasaltam az ágyamon. A felcser később feljött, borogatást tett lángoló fenekemre, majd egy extra kúpban részesített, amitől lassan magamhoz tértem, és szinte már a régi voltam. Ahogy feszengve szorítgattam ujját záróizmaimmal, bejött egy szolgáló, aki késve bár, hozott egy kancsó bort. Ekkor jöttem rá, hogy mennyire szomjas vagyok. Alig vártam, hogy a felcser kihúzza belőlem az ujját, és felülve mohón ittam.


Ekkor még meg voltam arról győződve, hogy bár kínzatásom alatt nem gondoltam egy pillanatig sem az oly kellemetlen injekcióra, mégis több önuralommal fogom megszúratni magam a következő alkalommal.


Vége












Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.