Érdekes találkozás, beszélgetés és folytatása (3)

Miután a házigazdánk és a szomszéd srác jól „kiszórakozták” magukat, végre én is szóhoz, azaz tettekhez akartam jutni, ezért a kilövelléstől és kíntól félig alélt szomszéd srácot én is a farkánál ragadtam meg, húztam magamhoz és térdelésbe elém kényszerítettem és úgy mondtam a fülébe a parancsaimat:

1. Talpra ugrassz, és magas térdemeléssel körbe ügetsz itt a műfüvön két kört, majd utána ide elém fekszel háton, széttett lábakkal és karjaidat a tarkódra téve fekszel itt előttem és meg sem mozdulsz! Megértetted? – kérdeztem meg tőle, az bólintott és már tette is, amit parancsoltam.

Csak arra nem számított, hogy a parancsom teljesítését akadályozni fogom, mert mikor elém ért a magas térdemeléssel való ügetésben, a kezemben lévő lovaglópálcát bedugtam a lábai elé-közé és így szegény akkorát esett az akadályban, hogy csak úgy nyekkent. És ráadásul a farka merevedése sem lankadt még le teljesen, így hasra esve a fél merev farkával landolt a műfüvön, alaposan beütve azt, így nem csoda, hogy fájdalmában felüvöltött.

A házigazdánk már ugrott is fel, hozott egy karikás szájpecket és két tasli után beleerőltette a szájába azt, majd jól meg is húzta a tartószíjat, így az belehasított a nyitott szája szélébe. De ezzel nem törődött, hanem elé térdelt és már nyomta is bele a közben pár húzással újra megmerevített farkát a szomszéd srác szájában lévő karikán keresztül a szájába. És húzkodta tovább a farkát, míg nem hamarosan már meg-megrándult a teste és abból a farkán át az anyaga a szomszéd srác kitárt szájába landolt. Az meg, mivel nyelni nehezen tudott a szájában lévő anyagtól, fuldoklott, előttünk térdelve. Így hátba vágta, majd egy kis üvegből vizet öntött a szájába és előre nyomva a fejét kimosva a száját.

Egy ideig békén hagytuk feküdni a srácot, míg nem teljesen magához nem tért, de akkor újabb kínok vártak reá, mert zsebkendőket használva, a lábai közé gyömöszölve azokat és meggyújtva „csillagokat” rúgattunk vele.

Mikor ezt meguntuk, akkor a tetőn lévő gyerekhinta felső átfogó rúdjához kikötöztük X alakban, jó szorosan, majd vettük a gyertyatartóban addig égett gyertyákat sorban és elhúztuk a teste előtt, mellett, mögött, hol közelebb, hol távolabb tartva azok lángját a testétől.

Sziszegett, vonaglott, rángatta magát erősen, de menekülni e helyzetből nem tudott. Az biztos, hogy nem élvezte, de mi igen!

Majd egy virág spriccelőből hideg vizet permeteztünk azon testrészeire, ahol az előbb a gyertya lángja járt, majd újra jöhetett a gyertya is.

Vonaglott, rángatta a testét és sziszegett is, már amennyire a szájában lévő karikától tudott.

Ekkor kajánkodva megkérdeztem tőle:

1. Jó? Élvezed? Ezt szereted? – faggattam őt.

Ő meg csak ingatta a fejét, amit ő tiltakozásul tett, mi meg beleegyezésül, így folytattuk a kínzását.

A házigazdánk a bódéból előhozott egy szerkezetet, amit beszabályozott és a végére egy dildót rögzített, majd besikosítózta, beigazította az ánuszába és el is indította azt. A szerkezet alulról-felfelé működött és hatolt be, majd jött kijjebb az ánuszában és ez megmozgatta a testét is. Kicsit fájhatott neki, mert a sziszegés nem csillapult, sőt mintha erősödött volna, de házigazdánk megjegyezte:

1. Nyugi, lassan jobb lesz, ahogyan fokozatosan tágul és akkor már nem fog fájni neki.
2. Igen, biztosan, de azért nem szeretnék a helyében lenni. – jegyeztem meg.

(folyt. köv.)