Igenis

Szeretem ha itt térdelsz. Szeretem nézni ahogy egyre inkább kívánod mindazt amit adok és amit valójában te jobban akarsz, mint én.

Szeretem ahogy a kezedben, a szádban, és a lelkedben is ott vagyok. Tudom hogy azt teszem, amit akarok de csak azért mert te is ezt szeretnéd.

Imádom ahogy kitárod a teljes lényed és várod hogy elvegyem amire vágyom. Mert azt akarod hogy bennem szülessen meg, majd aztán tegyek érte. Azt akarod hogy én tegyem meg, én vegyem el - te pedig nekem akarod adni.

Szeretem ahogy ide újsz, a tenyerembe - simulsz, szinte dorombolsz. Jól áll neked az alázat.

Mégis imádom amikor egy kis dög vagy, az én kis ribancom - csak nekem vagy az.

Imádod hallani ahogy mondom. A nedvességed túláradó. Én hozom ki belőled. Te pedig még csak nem is állsz ellen. Szeretem ahogy kifolyik a lelked a puncidon.

Én pedig szeretem hogy reagálsz és készséges vagy. Készségesen szopod a farkam. Készségesen nyeled le. Készségesen teszel a kedvemre. Tudod hogy ez a dolgod. Szereted hogy ez a dolgod.

Szeretem hogy tudod és élvezed is.

Szeretem hogy idesimulsz és felajánlod magad.

Szeretem hogy rám bízod a döntést.

Ideadod nekem mindazt amid van: a fájdalmad, a szenvedésed, a kis kínjaid, a perverz kis gondolataid. Odateszed magad, oda ahova épp kell. Ha az kell, akkor az ölembe hajtod a fejed hogy aztán szép lassan a szádba kerüljön minden. Csak épp azért mert ott vagy. Semmi szándékosság, csak finoman. Ha az kell, akkor az ölembe ülsz és addig addig mozgatod a kis segged míg fel nem piszkálsz, bármilyen rossz kedvem van. Csak hátra fogom a hajad és tartalak hogy szépen akadálytalanul csúszhassak beléd, csak mert épp ott volt a puncikád. Semmi értelme tagadni, minden alkalommal szétszednélek. És meg is teszem. Apró darabokra szedlek, óvatosan mint egy finom műszert. Hisz újra össze kell rakjalak, most már úgy ahogy nekem tetszik.

Kérem hogy tedd a fejed a térdeimre.

Kérem, hogy vedd az ajkaid közé.

Kérem hogy tegyél a kedvemre.

Mert az enyém vagy.

És ezt neked is tudnod kell.

És szeretem hogy az enyém vagy.

Szeretem ahogy behajtod nekem magad.

Uramnak sose szólítottál.

De talán, majd másnak...kicsim.

Ott leszek neked és te szépen a torkodig hagyod a behatolást. Mert megtehetem.

Szeretem hogy hagyod magad.

Tedd a fejed a térdemre és tedd a dolgod.

...,........,.........,............,..,...........................................,..,.,..,.

Igenis.