Megtöretve (2.)

„Holnap reggel 8-ra pontosan legyél a pincében, levetkőzve.” – írtam neki egy sms-t, és kikapcsoltam a telefont. Reggel negyed kilenckor lementem a pincébe, és tényleg ott állt meztelenül, a ruhái gondosan összehajtva a cipőjére helyezve. „Jó reggelt!” „Jó reggelt, Uram!” „Nos, nézzük csak… első feladat: állj rá a mérlegre.” Szó nélkül követte az utasítást, a mérleg mutatója kilengett… és megállt 75-öt mutatva. „Nocsak, ez 75 kg! Hm-hm… Mintha a hirdetésedben 71 kg-t írtál volna.” „Én… ööö…” „Csönd! Hazudtál! És aki hazudik, az büntetést érdemel. Leszállhatsz.” Arrébb lépett a mérlegről, és azonnal kapott egy hatalmas pofont. Meglepődött, de nem szólt semmit. Belemarkoltam a hajába, és letérdeltettem. Leültem egy székre. „Ugye szeretsz talpat nyalogatni?! Megmutathatod mit tudsz.” Nyúlt a cipőm felé, és le akarta húzni a lábamról. Finoman megrúgtam. „Ne ilyen gyorsan! Előbb szépen tisztogasd le.” Engedelmesen elkezdte a cipőt nyalogatni. Pár perc elteltével én magam vettem le a csukákat, és megszagoltattam vele. „Jó, most jöhet a zokni”, és a lábamat az arcába nyomtam „Szagold! Most masszírozd” – adtam ki felváltva az utasításokat. „Húzd le a zoknikat a száddal, így, ügyes.” Elkezdte nyalni a talpam, majd szopogatni a lábujjaimat. „Most egyszerre a két nagyot!” Meg kell hagyni egész jól csinálta. Szívta, az ujjközökbe bedugta a nyelvét, és kérés nélkül végig ment az összes lábujjon. De egy idő után ez unalmas lett. „Nyisd ki a szád!” Engedelmeskedett, én meg beleköptem, beletömtem az egyik zoknimat, és leragasztottam. „Ülj át a székre, és tedd hátra a kezed.” Összekötöztem. „Nos, eddig ezek nem voltak büntetések, hiszen erre vállalkoztál, de a sűrű hajad ötletet adott.” Otthagytam, és elmentem a hajvágóért. Amikor visszatértem, bekapcsoltam, és ott zúgattam a füle mellett. Nyöszörögni kezdett. Leszedtem a ragasztócsíkot a szájáról, és kiköphette a zoknit. „Mondanivalód van? Mondjad, nem kell félni.” „Kérem, Uram, ne!” – könyörgött. „Mindenki így ismer rendes hajjal.” „Hát, ez nem kívánságműsor. De rendben, nem nyírom le nullásra, csak félcentisre. Meglátod, hamar megnő.” Beletörődött sorsába, kicsit szipogott még. „Most hajas vagy, gyere a zuhanyhoz.” Eloldoztam és odarángattam. Belöktem a zuhanytálcába, és nem foglalkoztam a víz beállításával, ráirányítottam a hideg víz sugarát. „Fogd!” – nyújtottam neki egy törölközőt a végén. „Csinálj rendet, aztán a délelőttöd szabad.”

[Folyt. köv.]