A 2014-es tavasz ünnepen történt (2)

Egy kis darabig eltartott, míg a kiáltó és társai elkészültek a papírmunkával is s akkor már vihettem is a rabszolgáimat magammal. Még a papírmunkára való várakozás alatt levettem már a rabszolgáimról a csuklóbilincseket, majd az indulásunk előtt – az ott lévők megrökönyödésére – a lábbilincseket is, úgy mentünk elől én, majd utánam a rabszolgáim libasorban vissza a légionárius táborunkhoz, a sátramhoz. Ott leültettem őket és rájuk bíztam, hogy csomagoljanak mindent össze, míg én elmegyek szállást keresni. Nem messze találtam is egy házat, amiben több szoba is volt kiadó, de nekem olyan kellett, ami kéthelyiséges, de az is akadt. A ház táborok felőli végi bejáratánál lehetett bemenni a házba és belépés után rögtön balra nyílt az ajtaja – mert az is volt neki – a két egymás után nyíló szoba, végén egy kis latrinával és még tartozott hozzá egy közös konyha is.

Visszamentem a rabszolgáimért, majd áthurcolkodtunk az új lakrészünkbe, a házba. A bejárati ajtó abba a szobába nyílt, ahol három hálóhelyet alakítottunk ki: itt volt két priccs és ide került az én szalmaágyam is, amin a továbbiakban az arab csikó fog aludni. Innen nyílt az én kisebb szobám, a ház sarkában, ahol egy dupla széles ágy volt és egy nagyobb láda a cuccoknak, no meg egy ülőke, Innen nyílt a kis latrinánk is, aminek szerencsére volt külön kis ablaka, amit nyitva tartottunk, hogy szellőzzön. Mikor mindenki berendezkedett, behívtam a rabszolgáimat magamhoz. Én az ágyon ültem, ők meg előttem a földön. Végignéztem rajtuk, majd megkérdeztem, hogy senkinek nem maradt semmi cucca a barbár táborban? Végre a trák jelentkezett, hogy neki igen, de gondolja azt már szétosztották a többiek maguk között. Csóváltam a fejemet, és utasítottam, hogy menjen vissza a barbár táborba és keresse meg, követelje ki a cuccai átadását, majd azt hozza el ide.

A trák kicsit nyugtalankodott, hogy egyedül kell visszamennie a többi barbár közé, ezért adtam neki egy színes övet a tógám megkötéséből és azzal elindítottam. Ha nehezen is, de elment.

Ekkor az északi szőke hajú srác szólalt meg halkan és megkérdezte tőlem, hogy mi volt az indoka, hogy őket, kettőjüket nem engedtem a rabszolga vásáron lemezteleníteni a többiek előtt? Elnevettem magamat és visszakérdeztem tőle, hogy hiányzott neki, mert ha igen, akkor le a ruhájával és menjen, tegyen egy kört a táborban mezítelenül. Elvörösödött, de felállt és lekapta magáról a zsákruháját a fején át és akkor láttam, hogy nem meztelenül áll ott, hanem rajta is van olyan „alsónadrág”, mint rajtam egy háromszög alakú szövetdarabból. Elnevettem magamat, csak az arab csikó-srác nézett nagyot és méregette kíváncsian azt a ruhadarabot, mint aki még nem látott olyant.

Meg is kérdeztük tőle, hogy ő még olyant nem is látott, nem is viselt soha? Ingatta a fejét, hogy nem, soha. Firtattam, hogy akkor rajta egyébként mi van a zsákruha alatt, de azt válaszolta semmi, mert minek is lenne? Ebben maradtunk, majd már nyílt is az ajtó és visszajött a trák rabszolgám, kezében egy kis csomagot hozott. Szó nélkül letette elém, majd szétbontotta: volt abban egy kis talizmán, egy kis színes kövecske, pár színes szalag, egy szélesebb vászon darab, ami övként is hordható volt, két darab háromszögletű vászondarab, ami „alsónadrágként„ funkcionálhat, valamint egy bőr szandál/saru, ami több bőr szíjjal volt a lábra erősíthető.

Kicsit elcsodálkoztam ezeken és rájöttem, hogy a trák nem egyszerű harcos a maga nemzetségében, hanem előkelőbb ember, akit azonban rabszolgaságba vetettek a megnyert/elveszett harcok után.   

Kérdőn nézett rám és különösen az előttem meztelenül álló, északi szőke srácra. Majd mivel nem mozdultam, így ő is lekapta a fején át a zsákruháját és ott állt a trák mellett ő is mezítelenül már. Erre az arab fiatal srác is felpattant és hamarosan már ő is - a másik kettő mellett állt - tök meztelenül, de remegve.

Elnevettem magamat ezt látva. Megszólaltam: - Láttalak már mindannyitokat meztelenül, kit a fürdőben tegnap este, kit ma a rabszolga árverésen, de nem kell meztelenül lennetek a jelenlétemben, ha akarom, úgy is leparancsolom rólatok a gönceiteket, mikor erre vágyom, hogy lássam a testeteket szabadon. Van másik ruhátok is valahol, vagy keresni, varratni kell nektek még egyet, hogy legyen tartalék?

1. Igen, Uram, jó lenne, mert csak ez az egy ruhánk van, ami rajtunk van. – felelték szinte egyszerre.
2. Rendben, akkor intézkedem és kimentem, majd hamarosan visszatértem három zsákruhával: egy nagyobbal a szőkének és két azonossal a másik kettőnek.

Odaadtam nekik, majd a két idősebbet kiküldtem a saját szobájukba és az arab fiúkát magamhoz hívtam. Elővettem egy háromszögletű vászondarabot és megmutattam rajta hogyan tegye fel és kötözze meg, hogy legyen rajta” alsónadrág. Kétszer is meg kellett mutatnom neki, mire magától is fel tudta venni és jól kötözte meg magán. Figyelmeztettem, hogy ezentúl mindig legyen rajta a zsákruha alatt, éjjel-nappal és adtam neki egy másikat is tartaléknak. Arra is figyelmeztettem, hogy minden este – lefekvés előtt – mossa ki az aznap rajta lévőt és szárítani teregesse ki a szabadban.

Ezután magamhoz intettem és kibontottam az „alsónadrágját”, majd levettem és most hogy szabaddá vált, jobban megnéztem a farkát. Szégyenlősen összehúzta magát a lehető legkisebbre, de azért megállapítottam, hogy jól láttam korábban, a farka metélve van, azaz levágták korábban a makkot takaró bőrlebernyeget róla.

A fanszőrzete elég nagy volt, így ápolva eltakarta a hiányt, elsőre nem lehetett azonnal látni. Még nagyobb zavarba jött, mikor rájött, hogy a titka már nem titok számomra, de megnyugtattam, hogy volt már ilyen rabszolgám, aki megmetélve lett gyerekkorában, nem újdonság számomra.

Ekkor eszembe jutott, hogy a többieknél erre nem figyeltem, így azokat visszahívtam a szobámba, de közben utasítottam az arab srácot, hogy vegye vissza, fel az „alsóját”. És közben megkérdeztem, hogy tudja-e hány tavaszt élt meg? Azt felelte, hogy tizenkilencet, vagy húszat biztosan.

Ezt már hallották a bejövők is, így azt gondolták ezért hívom őket is, így szinte kérdésem nélkül már mondták az életkorúkat: a trák huszonhat nyarat mondott, az északi szőke huszonkilencet. Bólintva nyugtáztam, majd utasítottam őket, hogy mutassák meg a farkukat. Kicsit elcsodálkoztak, de megtették. Kiderült ők nincsenek körülmetélve.

Ekkor utasítottam őket, hogy menjenek, mosakodjanak meg, mossák ki az alsóikat, amit mutassanak meg az arab fiúnak is, majd ha már új, tiszta van rajtuk akkor keressék meg a konyhát és készítsenek, vagy hozzanak vacsorát mind a négyünknek.

Hamarosan vissza is tértek egy tálcával, amin sokféle kaja volt, hideg és meleg (kolbász, szelet sült hús) is és persze bőven kenyér. Még mustárt is szereztek a kolbász mellé, valamint négy lángost is hozattam velük a közeli büféből, ahol még árultak.

(folyt. köv.)