Már a nyaralóhoz közeledve, az utcán hallottam egy srác fájdalmas kiáltásait, nyögéseit, hörgéseit. Először nem tudtam betájolni hogy honnan hallom, majd már a nyaralóhoz érve igen, mert pontosan a szemközti házból jött. Először nem akartam foglalkozni vele, de már bent a nyaralóban mégis csak arra gondoltam, hogy igen, megnézem mi folyik ott.
Így lassan kimentem újra az utcára, majd a félig nyitva levő szemközti kapun beóvatoskodtam és surrantam a hangok irányába. Hamarosan megláttam a három srácot is, bent az egyik szobában és felismertem közöttük az én srácomat, aki miatt jöttem most is ki, ide.
Egy darabig csak csendben néztem a szemem előtt lejátszódó eseményeket s közben a gondolatok, tervek száguldottak a fejemben. Arra azonnal rájöttem, hogy csak a meglepetés erejével kerülhetek fölébük, gyűrhetem le a két építő srácot egyszerre, vagy egymás után, de azt is tudtam, hogy jeleznem kell az én srácomnak is, hogy már itt vagyok és segítek neki kiszabadulni a távtartókból és felkötött állapotából.
Visszasurrantam a nyaralómba, és magamhoz vettem a sokkolómat, de még egy paprika spray-t is, no meg a fém bilincseket sem hagytam ott.
Mire visszaértem az fogadott, hogy a srácom farkát és fanszőrzetét égették, csöpögtették újra a gyertyával és közben folytatták a vászondarabbal a csipkedését is.
Annyira el voltak foglalva ezzel, a kínzással, hogy szinte semmire sem figyeltek a környezetükben, így meg tudtam mutatni magamat a srácomnak és türelemre tudtam inteni őt.
Kellett kis idő, míg zajtalanul bejutottam a szobába, mögéjük, majd a sokkolóval az egyiket megbénítottam és hátra rántva a karjait már a csuklójára rá is csaptam a bilincset. Ekkor „ébredt” csak fel a másik a meglepetéséből, de annak előbb le kellett tennie a kezéből a benne lévő gyertyát – miért is nem dobta el azonnal? – így maradt időm őt is a sokkolóval megkínálni és mikor attól összeesett, rá ugorva földhöz szorítottam- Ennél a srácom is segített már a lábaival – így a másik rongydarabbal össze tudtam kötözni a másik srác kezeit a csuklóinál hátul.
Gyorsan kiszabadítottam a saját srácomat is, így már ketten – vagy inkább csak más felen - voltunk a megkötözött építő srácokkal szemben. Ők fekve a földön, de mi talpon.
A srácom első teendője természetesen a bosszú, a viszonzás volt, mert amint tehette, már jól bele is rúgott a földön megkötözve fekvőkbe. Először nem is célzott, csak dühvel rúgott, de másodjára már az „ékszereiket” vette célba és találta el, aminek persze azonnal igencsak fájdalmas felkiáltás lett azonnal az eredménye.
Én persze azonnal – utána – közbeléptem, elhúztam a srácomat a földön fekvők közeléből és mivel ki akarta szabadítani magát a kezeimből, hogy újra megrúghassa azokat, így magam is odanyúltam és a markomba szorítottam most már a saját srácom farkát és tökeit. Nem kicsit, de erősen, így az is felkiáltott és megtántorodott. Mire megszólaltam:
Ő lassan lehajtotta a fejét és meggörbült, majd síri hangon megszólalt:
Mind a ketten felkiáltottak: a srácom kínjában a rúgástól, a szőrös srác a diadaltól, amit érzett a sikeresen végrehajtott rúgásáért.
Én pedig a sokkolóval „jutalmaztam” a szőrös srác tették, amitől ő újra felkiáltott. Rászóltam:
Az lehorgasztotta a fejét, egy ideig nem is válaszolt, majd mikor nyúltam újra az +ékszere” felé, hogy azt megmarkolva szóra, válaszra bírjam, megszólalt:
Először a csupasz srácot engedte el, azzal el is bírt. Lekent neki két csattanósat, meg is rugdosta, volt ami talált, volt ami nem. Majd ezt újra megbilincselte és a szőrös srácot engedte el, de azzal nem, vagy csak nehezen bírt, mert nem csak esősebb, de ügyesebb is volt annál.
(Ekkor szememmel jeleztem a srácnak, hogy hagyja magát, mert különben és is besegítek, így már tudott annak is törleszteni pár rúgást, pofont, farok húzást és mikor újra megbilincselte még ráült a szájára és megszopatta magát vele, majd a már felkeményedett farkát meg is jártatta abba a srácban. A másikkal nem tette ezeket meg.
(vége)
Hozzászólások (0)