Liza zuhanyzás közben becsukta szemét, de minden ilyen pillanatban felidéződött benne az elmúlt percek emléke. Annyira idegenek voltak számára a képek, hogy döbbenten nyitotta fel megannyiszor szemeit, hogy tudatosítsa magában, hogy ez a valóság. Azt képzelte, hogy a víz lemos róla minden mocskot és megtisztul attól a valakitől, aki a fürdőszobába lépés előtt belebújt, mint egy démon.
Sokáig állt a zuhany alatt.
Ákos és Anna némán, egymáshoz bújva próbált magához térni a történtek után.
Liza nem mert rájuk nézni, amikor kilépett a fürdőből. Sosem volt még ilyen durva senkivel, és ráadásul pontosan tudta, hogy nem is ezt érdemelte sem a férfi, sem a nő.
Két hét is eltelt, mire a hétköznapi szervezési dolgokon túl képesek voltak másról is beszélni újra. Hogy egymáshoz érjenek, az ez idő alatt elképzelhetetlen volt.
Anna és Ákos azóta a kanapén töltötték az éjszakákat. Ákosnak könnyebb volt megbirkóznia a dologgal, de a lány talán túl fiatal is volt, hogy ne ejtsen a lelkében is sebet. Ákos, bár vágyait többször is csillapítania kellett magányos perceiben, megpróbált támasz lenni Annának, és visszahozni az életkedvét.
Liza magányos éjszakáin önmagáról elmélkedett és Domról. Szerette volna elhitetni magával, hogy az ismeretlen új férfi az oka a viselkedésének, és ő csupán egy áldozat. De sokkal tudatosabb volt annál, hogy ezt képes legyen elhinni. Azzal bűntette magát, hogy nem adta meg önmagának az élvezetet. Pattanásig kéjelgett teste porcikáin finom ujjaival, de gondosan ügyelt rá, hogy az orgazmust elkerülje.
Az egyik ilyen éjszakán ijedten rántotta ki kezét bugyijából, amikor csengettek. Először csak mozdulatlanul feküdt, azt gondolta biztos csak álom, de a csengő újra megszólalt. Elképzelni sem tudta, hogy ki lehet az a barom, aki éjjel 10-kor becsenget valakihez.
Anna és Ákos is álmosan támolygott már a bordó szoba ajtajában állva, mert felriasztotta őket a zaj.
Liza a kaputelefonhoz sietett.
Liza döbbenten állt, felismerte Dom hangját, nem jött ki hang a torkán, de mintha egyértelmű lenne, hogy mi történik megnyomta a gombot, amivel beengedte a férfit a lépcsőházba. Pedig egyáltalán semmit sem értett.
Domot már résnyire nyitott ajtó várta. Anna és Ákos jobbnak látta visszafeküdni, és legalább úgy tenni, mintha aludnának, hisz azt egy ilyen helyzetben nem lehet. Ákosnak valamiért felrémlett Liza dühe, átélte fejben újra azt a néhány percet. Anna is érezte a hátán a tűsarkút, aztán Ákos meredő farka is eszébe jutott, amelyre a nő rákényszerítette. Ez utóbbi önmagában izgató gondolat volt számára, és máris máshol jártak a gondolatai, ahova hetek óta képtelen volt eltévedni. Önkénytelenül és mocorogni kezdtek mindketten, mikor aztán egy pillanatban egymás felé fordultak és csak úgy szó nélkül egymásnak estek. Nem volt benne játék, nem volt benne extra. Csupán két test egymásnak feszülése vágyakkal telve, vadul. A testnedvek változatos cseréje, karmolások, harapások, markolások, de csak éppen jólesően.
Liza is visszabújt az ágyába, csak az ajtó várta Domot. A nő nem mert a férfi szemébe nézni. Dom csendesen lépett a lakásba. Apró neszek jelezték csak Lizának, hogy közeledik a szoba felé. Liza még érezte a nedvességet punciján, amit korábban okozott. A sejtelmes léptektől újra magához nyúlt volna. Dom mintha a levegőben érezte volna, ahogy a szobába lépett, lassan Liza mellé ült az ágyon és kezét megfogva simogatni kezdte vele a nő testét. Nem ő ért hozzá, hanem Liza kezét használta eszközként. Liza nagyokat sóhajtott, Dom csak némán ült és játszott a kézzel a nő testén, aki vonaglani kezdett a váratlan élvezettől. Játszottak a kezével a mellén, eljátszottak vele a combjain, a derekán, a nyakán, a punciján és a szájában, felváltva. Nemsokára a férfi már mindkét kezét irányította. Lizát már teljesen kiverte a víz és szinte remegett. Aztán Dom egyszer csak abbahagyta a játékot, elengedte a nő kezét finoman, majd ruháit levette és bebújt Liza ágyába. A nő csak sziluettként látta a férfi ágaskodó óriását az ablakon beszűrődő éjszakai fényekben.
folyt.köv.
Hozzászólások (0)