Megtöretve (1.)

Unatkozva böngésztem a hirdetéseket, hátha lesz kapás. Olyan nehéz ideális halacskát találni. De hátha... Görgettem lefelé, amikor is a cím felkeltette érdeklődésem. Talán... Lássuk csak. „Szubmisszív, mazochista szolgafiú Domot keres lakhatási lehetőséggel.” Hm... ez érdekes. Lehet, hogy kiszolgáltatott helyzetben van – ami ilyenkor előny, mosolyodtam el magamban. „Írj egy fényképes, rövid bemutatkozást! (Pucér fotóval)” – utasítottam, és kiléptem a szájtról. Este már válaszolt. „Üdvözlöm Uram! Én egy 26 éves (183/71) kék szemű, barna hajú alázatos szolgafiú vagyok. Nem teljesen kezdő e téren. Szeretem ha lelkileg aláznak, parancsolnak és a fájdalmas dolgokat is. Szexben pedig teljesen passzív szerepet kedvelem, ahol alávetem magam az Ön akaratának. Megbeszélés esetén 7/24 is szóba jöhet (ezért írtam a lakhatást.) Nagyon várom válaszát.” A csatolt fájl egy egész alakos kép volt, meztelenül, ahogy kértem, de az arc ki volt takarva. Milyen kis lelkes, de óvatos egyben. Na majd pár nap múlva válaszolok neki, nehogy elbízza magát. „Küldj egy képet az arcodról, és a farkadról” – írtam. Reggelre megkaptam a kért fotókat. Nem is rossz... – gondoltam, és annyira feldobott, hogy rögtön válaszoltam: „Írj egy telefonszámot, felhívlak.”

Délután hívtam. Figyelj, úgyis a személyes találkozó a lényeg. Átjössz, megbeszéljük a feltételeket, a többit meglátjuk. „Igen, Uram! de... tényleg ott lakhatok?” „Ne ennyire gyorsan. Holnap délután 4-kor legyél a Fő út és a Szabadság utca sarkán. Ott van egy bezárt zöldséges üzlet, az előtt várakozz. Érted megyek kocsival. Ne késs.” „Rendben uram.” Kinyomtam.

Másnap negyed ötkor elindultam érte. Hadd várakozzon, hamar odaérek. A zöldséges előtt egy srác álldogált egy nagy hátizsákkal. Felparkoltam a járdára, és megnyomtam a dudát. Elindult az autó felé és beült. „Jó napot uram!” – hangján némi izgatottság érződött. „Mi ez a nagy hátizsák?” kérdeztem. „Arra gondoltam, ha esetleg maradhatnék, akkor ezt Önnél hagynám. Ha nem, akkor elviszem, nem gond.” „Ennyire sürgős?” „Hát...” bizonytalanodott el. „na jó, rakd hátra” és indítottam.

Megérkeztünk a házamhoz, beálltam az udvarra.

„Megmutatom, hol lesz a helyed.” Direkt fogalmaztam így. Egy különálló helyiség volt, önálló bejárattal, a házhoz hozzáépítve. Nem nagy: egy szoba, és egy kis fürdőszoba. Korábban kiadtam, de most már jó ideje üresen állt. Várta a megfelelő lakóját.

A fiú körülnézett, és nem szólt semmit. „Még nem döntöttem, látnom kell ki lesz a lakója” – mondtam neki, és a szemébe néztem. „Úgyhogy vetkőzz le. Teljesen.” Egy pillanatra meglepődött, de azonnal levette a pólóját. Lerúgta cipőjét, majd kibújt a farmeréből, lehúzta a zoknikat, és egy hirtelen mozdulattal, letolta a bokszeralsóját. Összeszorítottam az arcát, „nyisd ki a szád!”, szólítottam fel, majd két ujjamat beledugtam a szájába. Aztán megtapogattam a karját, ráütöttem a farkára és a fenekére. „A seggedet és a farkad körül borotváld le. Holnapra.”

„Akkor maradhatok?” – kérdezte. „Meglátjuk, most megmutatom a szeánszok helyét.” A srác nyúlt a ruháiért, de leintettem. „Ki mondta, hogy felöltözhetsz?! Átmegyünk a pincébe, csak gyere pucéran.”

A pince elég nagy volt, konditeremnek rendeztem be. Oldalt egy mosdóhelyiség, zuhanyzóval és WC-vel. Falon bordásfal, előtte nagy matrac, mellette egy fekvőnyomópad és egy súlyzókészlet, arrébb egy kondigép. Bár rendszeresen használtam az eszközöket, igazából egy álcázott BDSM-kuckó volt ez, és már jártak benne páran. De bennlakó szomszédja még nem volt.

„Tehát, fordultam felé, itt tartjuk majd a szeánszokat, meglátod izgalmas lesz. Most visszamegyünk, felöltözhetsz, és holnap megkezdjük a kiképzésedet.” „Igen uram. Kérdezhetek?” „Igen.”

„Elmennék a bőröndömért, abban van még cuccom.” „Rendben.” „Kulcsot még nem kapsz. Hívj fel, ha megjártad az utad. A hátizsákot pedig hagyd ott a lakrészedben. Egyelőre akkor maradhatsz, és holnap reggel kezdünk.”

[Folyt. köv.]