A kedvenc bratem - Első rész: Az első találkozás

Előszó

Nehezen veszem rá magam efféle publikálásra, mivel gyakran gondolom, hogy az írásom nem elég kommersz, nem elég nyers és mocskos az ezt olvasásra méltató közönség számára. A kimért belemerülést, vagyis az eleganciát preferálom a verbális és non-verbális érintkezésekben, mindúgy a történetmesélésben.

Tudom, nem azért olvasod ezt, hogy rólam vagy a világról és emberek közötti harmonikus együtt létezéséről alkotott meglátásaimról tudj meg többet, hanem saját vágyaid szörnyét szeretnéd etetni, a testi igényeidet jóllakatni, akár kielégülni miközben szavaim olvasod - megértem, ez teljesen rendben is van. Mégis, először hadd nyújtsak egy kis betekintést az életembe. Tisztában vagyok azzal is, hogy az írásom néha kissé nehéz és lassan, fokozatosan épül. Biztosíthatlak róla, hogy magam írtam karakterről karakterre, és meg kell dolgoznod az élvezetért, mely egyszerre szól a testi, lelki és cerebrális vágyaidnak.

Én egy cis hetero dom vagyok, akinek mindig is komfortzónán belül volt az irányítás, a döntés, a felelősségvállalás, az élet minden területén. Személy szerint úgy hiszem, hogy a BDSM világban fontosak a zónák. A zónán kívül kedves vagyok, adok a kölcsönös tiszteletre, a választékos kommunikációra, lehetünk mindennapi, akár szürke emberek, átlagos barátok. Létezhetünk a zónán kívül és eldönthetjük, hogy belépünk -e valaha a zónába. A zónán belül pedig szabadjára engedhetőek a vágyak. A zóna határai és szabályai pedig ismertek a résztvevők számára. A zónámba nem engedek be akárkit. No meg persze, a zónából azonnali kilépést jelentő safe word-ről sem feledkezhetünk meg.

Kimondom: A BDSM hagyományai és fekete színvilága kevésbé attraktívak számomra. Úgy vélem, hogy nem szükséges ez a sötétség, fekete bőrök viselése, a koszosság. Megértem, ha neked ez elengedhetetlen része. Nem kell egyetértenünk.

Itt sem és a pornográfiában sem értem ezt a feltétlen sötétséget, mintha alviláginak és bújtatottnak kellene lennie e világnak. Mintha nem lenne a normál mindennapjaink része, mintha nem gondolhatnál szabadon a testi vágyaidra. Mindennapi társadalmunkban sajnos igaz is, egyelőre én is csak egy nick mögé rejtőzve fecsegek magasztosnak hangzó mondatokat.

A maszkulinitásomat serkentő bőrheveder nélkül is meg tudom élni a dom karakterem. Ha csak véletlenül a leghétköznapibb öltözékemben találsz, a csuklómon már-már védjegyemet jelentő vékony rózsaszín kötelet látsz, attól még eszedbe sem fog jutni, hogy egy pillanatra is te irányítanál, és rendkívül komfortosan fogod érezni magad az általam kontrollált világ burkában.

Hiszem, letisztultan és színesen is lehet áldozni az élvezeteknek. Mindemellett, szeretem a fekete-fehéret magamon, a darkwear és techwear stílust másokon. A vörös színt viszont ki nem állhatom. Szeretem a szépet, a tisztát, a minőségit. Ha úgy tetszik, egoista sznob vagyok. Vállalom.

Bevezetés

Tudod, én boldog házasságban élek. Sok évre visszanyúló, nyitott házasságban. Minket nagyon erős emocionális és intellektuális kapocs köt össze. Mélyen leledző elvi értékekben közös pontokat találtunk, együtt érett meg a karakterünk, kiegészítjük egymás tudását s kiegyensúlyozzuk a másik komplexusait. Naponta döbbenek rá, hogy ami másokban megtetszik, az benne is megtalálható.

Bármit megoszthatunk, mindent tudunk egymásról, őszinte kommunikációra és teljes bizalomra épül a kapcsolatunk. Éppen ebből is adódik, hogy a féltékenységnek nyomai is indokolatlanok. Érzelmileg sosem lennénk hűtlenek. Nem vagyunk naivak sem. Persze, az érzelmek és a harmonikus együttélés elmúlhat, elfejlődhetünk egymás mellett - ha így lesz, majd azt is megbeszéljük.

A testi vágyak megélésétől viszont miért akarnánk megfosztani a másikat!? Ki vagyok én ahhoz, hogy egy másik ember testét privatizáljam!? Ez a hozzáállás teremti meg a tökéletes harmóniát.

Sokan csak majdnem őszinték. Elmondják mi zavarja őket a másikban, viszont a monogámia megtörésének gondolatát is messziről elkerülik. A teljes őszinteség ennél többet kíván.

Megismerkedésünk

Mindig is vágytam valakire, akivel megbeszélhetem vagy akár ki is élhetem a vágyaimat, amit vanilla feleségemmel nem tudok vagy nem szeretnék. Benne csak enyhe szubmisszív és apakomplexus jegyek fedezhetőek fel, ez a szürke mindennapokban számomra is kedvemre való. A fagyizóban talán te is gyakran választod a vaníliát, miközben megannyi féle másik ízt kínálnak neked - olyanokat, amikről talán eddig azt sem tudtad, hogy léteznek.

Régóta keresgéltem online, időnként minden profilom letörölve. Vissza-visszatérve, hátha legalább érdekes karakterekre lelek, akár találok olyan barátot, aki érti ezt a világot és megoszthatjuk egymással a gondolatainkat.

Az egyik írásomra kommentelt valaki. A profilja alapján tökéletesen megfelelt az ízlésemnek, kinkjeink is majdnem teljesen összepasszoltak. Imponált nagyon és beindította a fantáziámat, ugyanakkor nem lelkesedtem különösebben, mivel korábban ezek nem futottak ki sehova.

Lényegében azt írta, hogy lenne a sztorim főszereplője. Én privátban reagáltam, hogy nagy a szája, de ha komolyan gondolja, akkor ismerkedjünk kicsit. Furcsa szokásom, hogy gálánsan VIP tagságot adok az üzenetem mellé, kifejezve érdeklődésem és dom gálánsságom jeléül, biztosítva a lehetőséget a reagálásra.

Úgy alakult, hogy üzenetváltásaink során megszállotja lettem a pimasz és pajzán, szubmisszív brat énjének, és őt is megfogta bennem valami. Kiderült, hogy apakomplexusos és szafioszexuális. Az első, akivel találkoztam és ezt nem csak álszent fellengzősségből állítja magáról.

Apropó, a pinkrope felhasználó és Mr. Pinkrope megszólítás abból fakad, hogy a kedvenc játékszerem a rózsaszín kötél. A kötél a maga egyszerűségével és számtalan felhasználhatóságával, a kötözés művészetével, a dom énem alapját jelenti számomra.

Magamfajta, új generációs műfajkedvelőként inkább preferálom a modern, a szubom ízlésvilágához illő játékokat, mint a klasszikus fekete bőr anyagú eszközöket és öltözékeket - ahogy erre kitértem az elején.

Első találkozásunk

Provokatívan számonkértem rajta a bevállalósságát, minek az lett az eredménye, hogy első találkozó gyanánt egy esti roadtrip-ben egyeztünk meg. Ő is a fővárosban lakik, és az volt a terv, hogy megnézzük esti fényeiben Visegrádot.

Ezüst színű BMW-mel érkeztem érte. Először láttam meg élőben. 20 éves múlt nem rég, pici, vékony, szőke lány. Egyszerre volt kislányos és ribis. Fehér sportcipő, hosszú zokni, farmer minishort, és egy nofiguratív alakú fekete top, ami a hasát nem takarta el, a bordáinál is volt kivágás és a fekete melltartója is tökéletesen átlátszott. Nem tudok úgy írni róla, hogy ne harapjak rá néha az öklömre. Köldökében piercing, bal alkarján és jobb kulcscsontján tetoválás, és fekete műanyag choker volt a nyakában.

Bemutatkoztunk egymásnak, keresztneveinket felfedve, melyet egy ölelés követett. Közben egy pillanatra megfagyott az idő, ahogy egymás szemébe néztünk. Már ekkor éreztük mindketten, hogy mi nem leszünk barátok, csak barátok semmiképp sem lehetünk.

Ekkor még türtűztettük magunkat és útrakeltünk. Beszéltünk kicsit egymásnak magunkról, sokminden kiderült már online, viszont jól esett egymástól hallani. Sokat nem akarok elárulni a hátteréről, de egy cseppet sem elveszett, sem buta leányzó.

Egyre intenzívebben flörtölni kezdtünk egymással, az üzenetváltásainkra és profiljainkon szereplő kinkekre reflektálva. Egészen jól kiismertük, hogy mit szeretne a másik és mit nem.

Feltette a lábát a műszerfalra, amire atyáskodóan megkértem, hogy vegye le, mert nem biztonságos, mire ő - jó brat lévén - feleselni és ellenkezni kezdett. Megcsikiztem a combját és játékosan letessékeltem a lábát.

Ezután a kezével a kezemet le akarta fogni, mire én elkaptam a kézfejét, a váltóra tettem, az enyém alá és úgy váltottam. Láthatóan ettől kicsit megijedt, majd beindult.

Én csak annyit mondtam: “Már csak az a kérdés, mi legyen a safe word”, arra célozva, - ő pontosan értette -, hogy már majdnem játékban vagyunk.

Egy pillanat gondolkodás után annyit felelt: “gesztenye”.

A kezemre csavartam kicsit a haját és közelebb húztam magamhoz, szigorúbb hangnemre váltva: “akkor most keresünk egy parkolót”, és megnyaltam a fülét, majd elengedtem. Amire csak nagyon halkan szösszentett egyet.

- “Vesd le a nacid!“ - Szóltam rá határozottan.

- “Nem, még nem veszem le. Különben is, majd te leveszed rólam, ha annyira akarod.” - Feleselt, és láttam az arcán mennyire élvezte, ahogy várja a reakciómat. Azt is élvezte, hogy provokálhat, mivel nehezebben tudom büntetni vezetés közben.

Több se kellett nekem, épp senki nem volt az úton, így meglepetésére hirtelen lehúzódtam és megálltam. A jobb kezemmel ismét megmarkoltam a haját, közelebb húztam és a bal kezemmel adtam egy pofont a jobb arcára: “Talán… Igenis, Mr. Pinkorpe!”.

- “Vedd le!” - Néztem a shortjára, majd szúrós tekintettel a szemeibe.

- “Igenis, Mr. Pinkrope!” - s feszülten, kissé pihegve elkezdte kigombolni s kizipzározni, s lassan lecsúsztatta - rájátszott a megilletődöttségre. Imádtam.

Én közben levettem az elakadásjelzőt, őrá nézve váltottam egyet szigorral a tekintetemben és folytattam utunkat.

- “Cuki. Most a bugyit. Ne kelljen kétszer mondanom!” - pillantottam a combjai közé, eréjesen rászólva.

- “Igenis, Mr. Pinkrope!” - felete, már kicsit ijedtes, de kéjes hangon, majd engedelmesen levette.

Sejtheted, nehéz volt koncentrálnom, de szerencsére én pontosan tudtam hova megyünk és jól ismertem az útvonalat. Gyakran járok éjszaka vezetni, elhagyatott utakon, olykor kiélve vezetési vágyaim, feszegetve saját és az autóm határait. A kis utasomnak viszont nagyon imponált, hogy egyszerre uralom a gépet és őt.

“Gyere ide!” - Kezemmel az ajkai felé közelítettem, majd három ujjamat bedugtam a szájába és megmozgattam őket a nyelvén, majd őt a karommal kicsit hátranyomva az ülésben, benyúltam a már összenyálazott ujjaimmal a combjai közé, és intenzíven izgatni kezdtem a selymesre borotvált punciját.

- “Ezt élvezed, mi!? Nem érdemled meg. Ez csak a jó szubok kiváltsága.” - Abbahagytam.

- “Még. Akarom.” - Ismét feleselt.

- “Nem. Majd ha szépen kéred.”

- “Légyszi, Dzaddy, folytasd.” - Nyaggatott egy darabig kislányos hangnemre váltva.

- “Azért meg kell dolgozni.” - Feleltem szigorúbban.

Kicsatoltam az övét a gombbal, majd gyorsan ki is hámoztam belőle, és magamat is kicsatoltam: “Te úgyis szeretsz veszélyesen élni.”

Ismét belemarkoltam a finom hajába: “Na, gyere csak ide!”, és magamra húztam, közel a nadrágomhoz, félig felfektetve a kartámaszra. A topja alá nyúlva rámarkoltam hetyke cicijeire, megmorzsolgattam az egyik mellbimbóját, majd rávertem egyet a már pucér fenekére, feltérképezve a testét.

- “Könyörögj a farkamért! Addig nem kapod meg.”

- “Kérlek, add a számba. Szopni akarok.” - mondja kéjesen nyögdécselve, miközben egyik kezével magát izgatta volna, amit én elkaptam és arrébtettem: “Nem-nem. Majd ha megengedem.”

Ekkor a feje már tettre készen várt a hasamhoz szorítva. Bal kezemmel lehúztam a sliccem, elővettem a farkam és lassan, de határozottan betettem a szájába, majd rányomtam a fejét és dugni kezdtem a száját.

Hasonlóan kellemesen telt az út, mire odaértünk az egyik, éjszaka meglehetősen elhagyatott áruházi parkolóhoz.

- “Vess le a felsőd és a melltartód! A cipő és zokni maradjon.” - utasítottam s közben én visszacsomagoltam magam. Majd kiszálltam s körbementem hozzá a túloldalra, kinyitottam az ajtót.

- “Te nem vetkőzöl le? Így én sem biztos, hogy…”

- “Ne feleselj!” - Adtam neki egy pofont.

- “Igenis, Mr. Pinkrope!” - kibújt a felsőjéből és levette a melltartóját, kicsit én is besegítettem.

Végre pőrén láttam a tökéletes kis testét.

“Ezt már szeretem. Gyere ide, te kis ribi.“ - Megfogtam az állát és megcsókoltam, ezúttal s először a száján. Ez egy hosszabb pillanat volt, jól esett neki a bíztatás, igazán egymásra kapcsolódtunk, nem szerelmesen, de érzékien, ami nagyban megalapozta a köztünk fennálló bizalmat.

Megfogtam pár ujjal a nyakában lévő choker-t. Húztam, egy darabig nyúlt, majd letéptem. Ettől kicsit megilletődött.

- “Ne aggódj, veszek másikat, ha szeretnél. de… hoztam neked egy kis ajándékot, egy sokkal jobb nyakörvet.”

Elővettem s odaadtam: “Nézd csak, ez mostantól a tiéd!”

- “Köszönöm.”

Egy rózsaszín nyakörv volt. Kerek, ezüst medál lógott róla. “Property of Mr. Pinkrope!”

- “Wao! Erre nem számítottam.”

- “Tetszik?”

- “Imádom.” - kéjesen felelte a szemembe nézve.

- “Akkor fel is teszem rád.”

Nyakára szorítottam, majd megpaskoltam az arcát: “Így. Mostmár remélem jó sub leszel. Ugye az leszel, hadd halljam!?”

- “Igen, az leszek.”

- “Igen, mi?” - megkapta az első pofot a bal arcára is.

- ”Igen, Mr. Pinkrope.” - szepegő hangon felelt.

A nyakörvnél fogva kirángattam a kocsiból, be a hátsóülésre.

- “Pucsíts ide.”

Ott térdelt a hátsóülésen egy pár cipőben és egy pár hosszú zokniban. Álomkép.

- “Itt várj, szépen. Hozok neked játékokat.”

Elővettem A játszós sporttáskámat a csomagtartóból, majd én is csatlakoztam hozzá a hátsó üléssoron.

Egy kicsit ismerkedtem a gyönyörű testével, uralni akartam az egészet. Megszorítottam a nyakát, amíg másik kezemmel végigtapogattam testének lehető legtöbb porcikáját. Nyögdécselt, tetszett neki, hogy tetszik nekem, és izgatta az egész szituáció, amibe keveredtünk.

Ezután hasra fordítottam. Előbb lábait, majd a kezeit elöl kötöztem össze finom, pamut, rózsaszín köteleimmel.

Az combjaimra fektettem és alaposan elseggeltem. Természetesen minden csapára jó okokkal szolgált. Újból előjött a brat énje, kicsit húztuk egymás agyát, én pedig kérdezgettem olyankoról, amire ha akart sem tudott volna mentséget találni.

“Ilyen cuccban mész az utcára? Szereted, ha megnéznek?”

“Engem is fel akartál izgatni? Pontosan ezt szeretted volna, igaz?”

Fenekelés után a hüvelykujjamat a szájába dugtam, majd két ujjammal kezdtem el szoptatni. Amikor nem volt elég ügyes, kapott egy-két pofont, amit néha pimaszul mosolyogva, ugyanakkor többnyire hangosabb nyöszörgésekkel nyugtázott. Kicsit kijött a könnye, szépen csillogott az arcán.

Az ujjaimmal kezdtem izgatni punciját, aztán be-behatoltam, előkészítve a terepet.

“Most türtőztesd magad. Ha hangoskodsz, bünti lesz.”

Majd egy kisebb dildot vettem elő, és azzal először lassan-finoman, majd egyre intenzívebben és játékosabban elkezdtem dugni.

“Mondom csendesen.” - és újabb tenyeresek landoltak kerek fenekén.

Befogtam a száját és úgy dugtam tovább a dildoval, majd a bimbóit dörzsöltem. Majdnem a csúcson volt: “Oh, még nem!” - szóltam rá és hirtelen kihúztam. Rápaskoltam kicsit, majd lassan folytattam.

Fokozatosan gyorsítottam és megszorítottam a torkánál.

- “Kérem… Mr. Pinkrope… Szabad?” - darabosan könyörgött.

- “Élvezz, te kis kéjenc!” - rámarkoltam erősebben a torkára és gyorsítottam.

Síró hangon sikítozott, hatalmasat élvezve. Pompás látvány volt, ahogy könnyű kis teste beleremegett és libabőr lepte el.

- “Úgy.” - Megsimogattam a fejét, míg hagytam megélni a pillanatot.

Utána hirtelen elkaptam a tarkójánál:

- “Jót élveztél, ugye!? És velem mi lesz!?” - Néztem a szemébe számonkérően.

“Na, most akkor alaposan megszoptatlak.”

Levetkőztem gyorsan. Eddigre már kő kemény voltam. Összefogtam a haját, és amennyire csak tudtam, mélyre toltam a szájában, egészen a torkáig. Fulladozott, ki kellett vennem. Kijött a könnye és jó sok nyál.

- “Szopj rendesen! Azt hittem, erre jó vagy, biztos már sokat gyakoroltad.” - Rászóltam, végigkentem az egész arcán a nyálat és könnyet, majd adtam neki egy nagyobb pofont.

- “Aki ilyen kurvás cuccokban jár, biztos sokan megszopatják…”

Megfogtam a kezét, durván levettem egy hajgumit a csuklójáról és felkötöttem a haját. Utána pedig két kézzel fogva a fejét, hol lassabb, hol gyorsabb ütemben dugtam a száját. Ezt jódarabig kellett bírnia.

Eloldoztam a kezét, a cicijeire viszont láncokon lógó csipeszeket kapott tőlem. Ezt követően a golyóimat nyalogatta és vette szájába, illedelmesen követve utasításaimat.

A csipeszeket levettem róla, a lábát is kikötöztem. Feltérdeltettem, a nyakörvére csatoltam egy pórázt. Kiszálltunk a kocsiból, elém guggoltattam, és így dugtam meg ismét a kis száját.

Amikor irányítottam a fejét és ellenkezett vagy túl hamar fulladozott, hol egyik - hol másik arcára kapott pofont. Már csupa könny és nyál volt az arca, persze az orra is folyt. Továbbra is csillogó szemekkel nézett rám és tette a dolgát. Csodás érzés, amikor valaki így átadja magát nekem, én uralom és kedvemre használhatom.

Nagyon keményen dugtam a száját, amikor egyszer csak rászorítottam a fejét a farkamra és hatalmasat élveztem a szájába. Többször beleremegtem és több adagot lőttem bele. Már fészkelődött, engedte volna el.

- “Ki ne köpd! Nyeld le!” - lenyelte azonnal s mutatta büszkén az üres száját vigyorogva.

- “Ez az. Jó kislány.” - s adtam a homlokára egy puszit.

“Gyere, szívd ki, ami még maradt benne.” - visszaadtam még neki játszani, amit készségesen fogadott. Úgy cuppogtatta, mint aki életében először találkozik nyalókával. Nagyon elégedett volt a teljesítményével és ennek megörült. Ez helyénvaló is volt, remekül végezte a dolgát.

Elkezdtem felöltözni, és ő is a ruháiért nyúlt.

- “Nem. Te így maradsz hazáig.” - szóltam rá.

- “Igen!? Úgy értem, igen, Mr. Pinkrope!” - váltott gyorsan hangnemet, és elengedte markából a bugyiját.

A pórázt levettem róla, eltettem. Elővettem papírzsebkendőt és vizet, megkínáltam vele. Hidratálás után finoman kivettem a hajából a gumit, kiengedve haját, majd vizes zsebkendővel letörölgettem az arcát. Jobb kezemmel összefogtam két oldalról a száját és nyomtam az ajkaira egy csókot: “Ügyes voltál!”

A hozzá vezető úton beszélgettünk, miközben hol verbálisan, hol cirógató mozdulatokkal a combján és hasán ingereltem. Amikor odaértünk, megengedtem neki, hogy felöltözzön.

- “Levegyem vagy így mész be?” - Néztem a nyakörvre.

- “Maradhat. Ez akkor az enyém?”

- “Persze, hogy a tiéd.. de aztán vigyázz rá!”

- “Úgy lesz. Ígérem.”

Utószó

Olyan kusza, könnyed és hibákkal teli. Talán nem a legkontrolláltabb, legszabályszerűbb játék volt ez. Talán nem is emlékezem jól. Talán meg sem történt. A játék hibáit, az első találkozás olykor csapongó, olyakor vanília illatú hangulatát nem leplezni vágyó történet ez.

Talán a második találkozónál jobban tartottuk a kereteket és azt a történetet jobban fogod kedvelni. Hisz tudom, a vanília íze már keserű a szádban, már a karamellt is unod, neked pisztácia és sztracsatella kell.

folyt.köv.