Valódi tündérmese G.1.3.

Tündérmese G.1.3


Esős este volt, a nő minden igyekezete ellenére késett, utálta érte magát. Ráadásul mindig tökéletes frizurája megázva, bárány gyapjának formájában keretezte riadt, bájos arcát. Sietve a ház kapujához szaladt, és néma csendben beosont a hallba, ahol sietve lekapkodta magáról vizes ruháit, és a nappali felé vette az irányt. Ahogy Gazdája látószögébe ért, alázatosan négykézlábra ereszkedett, és a lába elé járult.
:Késtél!- jegyezte meg higgadtan a férfi......A nő szégyenkezve lesütötte a szemét, és egy nagy levegőt véve a férfi szemébe nézett, valami megadó .Igen , Uram-ot rebegett, és felkínálta buja testét a megjáró büntetés kirovására. A férfi elégedetten nyúlt fotelja karfája alá, és máris jókorát suhintott pálcájával a nő széttárt combjai közé. Mosolyogva élvezte a buja test vergődésének édes táncát, és különös zeneként hallgatta szukája kéjes, néha a kíntól sírásba fuló sikolyát. Szinte félájultra verte.......Szerette Őt.
Felállt, a karjaibe vette a kiszolgáltatott testet, és a hálóba vitte. Finoman betakarta és a kezét a takaró alá bújtatva cirógatta.A nő akaratlan kis nyögdécselésekkel jelezte Gazdája keze útját. Hirtelen az angyali arc felé hajolt, és szenvedélyesen megcsókolta azt. A nő ráemelte te farkát.kintetét, és lágyan viszonozta. -Köszönöm , Uram!- suttogta valami fátyolos kéjjel a hangjában. A férfi magához vonta,visszavonhatatlanul a magáénak érezte őt. Kis szukája váratlan intenzitással éledt fel, és kúszott be a férfi combjai közé, mire az felocsúdott volna, ő már lágy, forró ajkaival körbefonta Őt. Hosszasan kényeztette, mikor hirtelen torkán érezte imádott Gazdája gyönyörű farkát.Érezte minden állatias lüktetését, borzasztó-fullasztó vákumot képezve várta, hogy teleélvezze.A férfi valami más dimnezióba került, elégedett mosollyal húzta ölébe kismacskáját. Tudta, bármikor elérheti féltett kis élvező kéjállatkáját.A karjaiba vonta, könnyű selyemlepelt borított rá, és gyönyörködve szemlélte, amint a hűvös anyag finom libabőrként barázddázza a pihegő, forró testet. Szolganője mellbimbói vulkánként meredtek előre, majd átfúrva a nemes anyag textúráját. Szájába vette az anyagon keresztül az egyiket és nem kímélve nagyot harapott bele. A nő vergődő kismadárként csúszott rá önkéntelenül a férfi kézfejére, könyékig csorgatva őt. Angyali arccal a távolba repítette.