A történet két szereplője:
Ott fejeztem be a történetet, hogy egy buliban megismerkedtem Dalmával, és kiderült, hogy mindketten imádjuk a csikizést.
Ezek után többször kerestem Dalmát, de neki kezdődött a vizsgaidőszak, ezért nem nagyon ért rá, legfeljebb egy-egy rövid kávézásra tudtunk összefutni.
Már el is engedtem magamban a történetet, amikor egyszer csak rám írt, hogy egy volt gimnáziumi osztálytársa esküvőjére megy, ahova nincs is akkora kedve menni, de azért megbántani sem akarja, nem mennék-e vele.
Vidéken van, vonattal kb. másfél óra, lent is lehet aludni, de ő inkább az első hajnali vonattal visszajönne.
Természetesen lelkesen ugrottam az ajánlatra, úgyhogy egy szép szombati nap ott ültünk a vonaton. Szerencsére nem volt tömeg, ketten voltunk egy üres fülkében, amit be is zártam, amint a kalauz lekezelte a jegyeinket és behúztam a függönyt, remélve, hátha most lesz valami.
Egymással szemben ültünk, Dalma egy ideig csak az egyetemi jegyzeteit lapozgatta, aztán a telefonján írogatott más volt osztálytársaknak, akik szintén úton voltak az esküvőre. De közben levette a cipőjét és szürke zoknis lábát feltette az én ülésemre. Finoman csikizni kezdtem a talpát, ő kuncogott, de nem vette el a lábát, hagyta, hogy csikizzem tovább, miközben még mindig az egyetemi jegyzeteibe temetkezett. Elkezdtem lehúzni a zokniját, vakargattam egy kicsit a talpát, majd az ujjaimat a lábujjai közé fűztem. Ott eléggé csikis volt, felnevetett és lerakta a jegyzeteit.
Megragadtam az egyik bokáját és nyalogatni kezdtem a talpát.
"Hé, te perverz" - szólt rám nevetve, ami nemsokára átment sikításba, amikor a nyelvem a lábujjai közé tévedt, ahol ő nagyon csikis volt. A másik lábával rugdosni kezdett, kellemesen fájdalmas volt, ahogy a combomba rúgott párszor, majd a lábujjaival a pólóm alá nyúlt és a köldökömet piszkálta. Ez nem nekem különösen csikis, annál inkább szexi. Ő még akkor nem tudta, hogy az én gyenge pontom a talpam, és egyelőre nem is fedtem föl neki.
Átültem mellé a szemközti ülésre. Végigfeküdt az ülésen és az ölembe rakta a lábát. Egyik kezemmel a csupasz combját simogattam, a másikat pedig benyúltam a pólója alá és csikizni kezdtem a hasát. Nagyon nevetett és a két lábát a levegőbe rugdalta. Feljebb mentem a kezemmel, a melléhez még nem akartam nyúlni, továbbmentem inkább a hónaljához. Neki az volt a gyenge pontja. Sikított, nagyon erősen rúgni kezdett. Ráültem a lábára, hogy ne tudja mozgatni, és két kézzel csikiztem a két hónalját szinte megállás nélkül, legfeljebb egy-egy másodperc levegővételnyi szünetet hagytam neki. Szerencsére régi fajta vonat volt, vagyis jó hangos, az ablak mindenhol le volt húzva, úgyhogy nem kellett attól tartanom, hogy a viháncolásunkat bárki meghallja. Pár vörös volt a feje, kapkodta a levegőt és izzadt, könnyes lett a szeme a nevetéstől, de nem törődtem vele, folytattam a hónalja kínzását.
"Oké, oké, elég lesz" - mondta zihálva. Abbahagytam.
"Ilyen jó játszótársam még sosem volt" - mondta nekem és hosszan átölelt, megint benyúlt a pólóm alá és a hátamat simogatta. Az útból hátralévő 20 percet összebújva töltöttük.
Folyt. köv.
Hozzászólások (0)