30 - újra itthon

A hazaút eseménytelenül telt, a vezetés miatt nem volt semmilyen megvonás, de a két nő beszélgetésébe nem szólhattam bele. Pedig rólam is beszéltek. A vállalkozásban nem lesz túl sok dolgom, mert lesznek alkalmazottak, inkább személyi sofőr leszek és mindenféle más dologra is használnak majd. Mona bérel majd egy nagyobb házat, ahol mindnyájan lakhatunk és a munka egy része is ott történik, mivel ez egy web áruház, de a közelben lesz egy raktár is. 

A ház a város szélén volt, ahol telek egyik végén már erdő volt. Mivel egy domb oldalában épült több szintje volt, több erkéllyel, nagy garázzsal és volt egy pincéje is, amolyan amerikai stílusban, inkább mosó konyha, gépészet, de volt néhány külön tároló helység is, az egyik szinte teljesen üres. Mona ezt játszó szobának szánta és néhány nap alatt be is lett építve. Én már csak a végeredményt láttam, ami kissé olyan volt mintha a szürke 50 árnyalata ihlette volna. Oszlopos ágy, alatta rácsos ketrec rész, fekete bőr kanapé, a falnál polcok néhány játékszerrel, a plafonon kampók, láncok, a falon nagy tévé. Egy kis fürdőszoba is ki lett alakítva a szomszédos helységben, de a vécé eléggé különös, ilyet csak bdsm filmekben láttam, az oldalán fém karikák és alul egy nagyobb rés. 

Összeszorult a gyomrom ezeket látva, de Monának csillogott a szeme és a többi nő is kuncogott. Anna elmagyarázta. 

- Itt fogjuk leereszteni a gőzt, a napi stresszt. És itt lesz a te szobád is szemben. Örülsz? - A kérdés költői volt, nem is várt választ. 

Kissé spártai szoba volt, egészen kicsi, inkább egy nagyobb fürdőszoba, benne egy matrac a földön és egy szekrény. 

Eleinte csak Mona járt le hozzám, esténként, de inkább a régi szokásait gyakorolta, a pofonokat, sokat kellett nyalnom. Önző volt, azt mondta hogy az övé vagyok és nem szívesen ad oda másnak. Néha ott aludt lent és engem hol az ágy alatti ketrecbe zárt, hol az ágy egyik vagy másik oszlopához kötözött éjszakára. 

Aztán úgy alakult hogy hétvégéken este többen is használtak, szép lassan mindent kipróbáltak rajtam. Nem örültem ennek. Amikor épp nem a játszó szobában voltam akkor takarítottam, mostam, sofőrködtem, úgy mint régen. Zsu osztotta be az időmet általában és ő hétköznapokon is kihasznált otthon. Mindig úgy nyalatta magát, hogy közben nekem fájni kellett, ezt nagyon élvezte, különösen amikor épp elment, akkor fájt legjobban. 

A napok és a hetek összefolytak, a nők, a házi munka és a szenvedés. Remélem kijön valami jó ebből az új vállalkozásból. Egyelőre az biztos, hogy Mona jól érzi magát itt. Mikor utoljára nála voltam és reggel kiengedett a mellékhelyiségből, csak annyit mondott:

- I got you. - Az enyém vagy..

Folytatódik..