Tavaszi történet folytatása (3)

Ahogyan szopatta magát velem, közben körbe nézett, nézelődött. Majd egyre gyorsabb ütemre buzdított, s hamarosan már meg is rándult és hatalmas fröccsöt küldött a számba, rám szólva:

1. Nem köpheted ki, nyeld le! Utána pedig takarítsd csak le a makkomat és környékét a nyelveddel, de tisztára! – parancsolta.

Nézelődött, majd megkérdezte:

1. Vannak itt eszközeid is köcsög?
2. Természetesen Uram. – válaszoltam, majd az ablakkal szemközti falon egymás után álló heverőket felnyitottam és mutattam a benne lévőket.

A srác elámult a választékon és rögtön abbahagyatta a farka szopatását és lehajolva az eszközök megszemlélésébe, próbálgatásába, válogatásába fogott.

Én meg közben észrevettem, hogy most lehet esélyem arra, hogy letámadjam és megkötözzem Őt, így a fiókból elővettem egy rendőrségi fém bilincset s mögé lépve megtaszítottam. Beleesett a nyitott heverő ágyneműtartójába, én pedig gyors mozdulattal már rajta is voltam, hátracsavartam nehezen a kezeit és kattant is már a bilincs a csuklóin.

A srác felnyögött, de azonnal rá is jött, hogy meg van fogva. Így nem dühöngött, hanem alázatosra váltott és szolgai módon, magázva érdeklődött már tőlem, hogy mit tegyen, hogy jól szolgálhasson engem a továbbiakban.

Elnevettem magamat ezt hallva és természetesen azzal kezdtem, hogy kiemeljem a heverőből, majd állva már le tudtam mezteleníteni, már amennyire birtam a bilincstől. Viszont a csupasz mellkasa és annak dús szőrzete nagyon is ingerelt, így én is elé álltam és a mellbimbóival kezdtem a kínzását. Az ujjaim közé fogva csavargattam, húzkodtam, és nagyokat csaptam a tenyeremmel a mellkasára, csak úgy dörgött és közben persze nagyokat nevettem ezen.

Közben azt sem hagytam ki, hogy a szabad kezemmel megmarkolásszam a merevedő farkát és tökeit is. Vettem elő bőr pertliket, jól szét- és megkötöztem a farka tövét és szétkötöztem a tökeit is egymástól, majd ütögetni kezdtem a markommal alulról felfelé azokat. A srác sziszegett, próbált elhúzódni az ütéseim elől, de nem sok sikerrel.

Ekkor mást gondoltam: vettem egy sokkoló eszközt a kezembe, melyet kis ütésre állítva kipróbáltam rajta, majd figyelmeztettem, hogy leveszem a bilincsét és kapjon le magáról minden göncét, majd nyújtsa előre a kezeit, hogy újra meg tudjam bilincselni. De semmi mást nem tehet! – figyelmeztettem még egyszer és kapott egy emlékeztető sokkolást is.

Így is lett. A srác gyors volt és engedelmes, így hamarosan már újra ott állt előttem, de már tök meztelenül, elől már összebilincselt csuklókkal. Most a bilincseket egy kötélhez rögzítettem s azzal felhúztam a plafonban lévő kampón át úgy, hogy a lábujjai már alig érték a földet. Elég kényelmetlen lehetett ez számára.

Most már szinte mindenhol hozzáfértem, minden test tájékához szabadon. Ez volt a célom.

Meg is tettem, itt-ott meghúzkodtam a szőrszálait, megcsavargattam a farkát és különösen a tökeit, de a mellbimbóival is eljátszottam. Természetesen nem hagytam ki a játékból a fanszőrzetét sem, abban is élvezettel jártattam meg az ujjaimat, húzkodva, tépkedve azt.

A srác sziszegett, izgett - mozgott, próbált elhúzódni a kezeimtől, de nem sok sikerrel.

Ekkor a szemem egy átlátszó celluxra vetült és meglátva azt, már újabb kínzást gondoltam ki a srácomnak. Lehúztam egy hosszabb szakaszt a celluxról és rányomtam a srác fanszőrzetére, majd elvágva egy másik szakaszt a mellkasára is.

A srác arca elkomorult, sőt megjelentek a félelem vonásai az azon. Sejtette, mi fog következni. És jól sejtette. Megfogva a két csík végét egyszerre letéptem azokat a celluxdarabokat róla, a szőrszálairól.

Sejtettem, hogy el fog mozdulni a teste, még arra is, hogy felszisszen, de arra már nem, hogy ekkorát fog kiáltani a fájdalomtól.

Ezt biztosan meghallották a szomszédok. – állapítottam meg magamban.

Gyorsan vettem egy golyós szájpecket és beerőltettem a srác szájába, ami ellen nagyon is küzdött, mert sejtette, hogy akkor további kínzásnak lesz az eszköze. Végre sikerült.

Nem várt hatása lett ennek, mert halk, de határozott tapsot hallottunk a sráccal együtt. Az ablakból. Ugyanis ott állt a szemközti házat felújító két munkássrác, szintén kezeslábasban és ők tapsoltak.

1. Bravó! Jól összekötözted és befogtad a száját, így nem tud kiabálni, zavarni a szomszédokat a kiáltásaival. Megérdemli, ahogyan szinte meztelenül végighozott a Duna parttól ezen az utcán a nyaralódig. Megérdemli, amit kap. Szívesen segítünk, beszállunk, ha akarod. – mondták örömmel.
2. Nem, köszi, megteszem magam is. Köszönöm a segítséget és a felajánlást, de nincs rá szükségem. Elegen vagyok én is. – közöltem velük, így bánatosan bár, de elmentek.

(folytatás következik)