Tavaszi történet folytatása (2)

Ott kushadtam Uram előtt a porban, homokban, a Duna parton, Ő meg csak szorongatta az ékszeremet, de nem csak szorongatta, hanem már húzkodta, csavargatta is és közben nevetett, majd ezt mondta nekem:

1. Nem gond ez ugye, neked, köcsög szolga? Legalább élvezed is? Remélem! Mert én igen, nagyon is. – jelentette ki a srác.
2. Hát én nem annyira Uram! – válaszoltam halkan és hozzátettem: - Arról nem is beszélve, ahogyan az előbb én megláttam az útról Uramat, úgy most is megláthat minket valami onnan.
3. Igen, bizony, ez meglehet. – kuncogott a srác és folytatta: - de semmi gond nincs ezzel, mert te, köcsög szolga, úgy is szereted, ha nézik a szenvedésedet, szolgaiságodat. Vagy nem? – kérdezte meg rám nézve.
4. Sajna nem, Uram! Sajnálom, hogy ellent kell mondanom, Uramnak, még ha ezért büntetést is vonok a fejemre. Bármikor, szívesen szolgálok egy ilyen Adonisz urat, de szívesebben tenném csak négyszemközt. – szóltam halkan.
5. Igen? Jó is lenne, de én nem tudok olyan helyet, ahol csak ketten lehetnénk. Te igen? – nézett rám kérdőn a srác.

Kicsit elgondolkoztam, majd döntöttem és válaszoltam:

1. Igen, Uram, én tudok ilyen helyet, nem messze ide. – hallottam a saját hangomat.

A srác felkapta a fejét erre, rám nézett, hogy komolyan mondom-e, majd rámszólt sürgetőn:

1. Miért csak most mondod? Hol van az a hely? Vezess oda! – utasított azonnal.

Hagyott feltápászkodnom, leporoltam magamról a homokot és felvehettem a futónadrágomat, de a felsőt nem! Így vezettem a srácot, Uramat, a nem messze lévő nyaralómhoz, ami Budakalász Duna parti részén volt, nem messze a mostani helyünktől. (Én gyalogoltam mellette, Ő pedig felült a kerékpáromra.)

Már jó darabig gyalogoltunk visszafelé és már a híd alatt jártunk, mikor Uram hirtelen megállt, jól megnézett egy ideig, majd rám szólt:

1. Azonnal vedd fel a felsődet és utána kapd le magadról, te köcsög, a futónadrágodat!  
2. Igenis, Uram, teszem, bár szabad megjegyeznem, hogy hamarosan olyan helyre jutunk, ahol már lesznek népek, hiszen a nyaraló telepen fogunk haladni. – mondtam.
3. És? Kit zavar? Engem biztosan nem! – cicegett nevetve és már küldött is előre, maga elé, hogy vezessem a nyaralómhoz és közben nézhesse a felsőm alól kilógó fenekemet.

Lassan azért odaértünk a nyaralómhoz, ahol át kellett másznom a kapun, hogy a kertben elrejtett kulcshoz jussak s így be tudjam a srácot is engedni a kapun. A kertből felvezettek a fedett, de nyitott teraszra, majd ott először a a rácsról kellett levennem a három lakatot s csak úgy tudtam az ajtót is kinyitni. Én léptem be elsőre, mert ki kellett nyitni az ablakot, hogy a spalettákat is ki lehessen tárni és fény jöhessen be a szobába.

A srác, Uram, is belépett utánam és míg körülnézett, intett, hogy térdeljek elé és foglalkozzam, szopogassam a merevedő farkát, de a csüngő tökeit is. Ő pedig közben lekapta rólam a felsőmet és megragadta a füleimet a kezeivel és úgy adott ütemet a szopásomnak.

Lassan, lassan azért eléggé felkeményedett már a farka és élvezte is a tökei szopogatását, mert néha nagyokat lökött is azzal a számban. (Hagytam, sőt ezt élveztem is, mert így nem jut eszébe, hogy hasra fektessen és megdugjon, reméltem.)

(folytatás jön)