Cikkek idő szerint
2023. 02. (15)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

A kedvenc játékszer, 6.

Törölt felhasználó
2011. 12. 11. 19:58 | Megjelent: 657x
Az Úrnő magához szólította Gregort, aki rögtön oda is sietett elé. Az Úrnő felrántotta Gregor ingét, durva mozdulatokkal levette szolgája nadrágszíját, akinek nadrágja ezután lecsúszott.
- Most állj be a sarokba, és figyelj minket, amíg máshogy nem utasítalak!
Gregor lecsúszott nadrágban, erényövben sajgó hímtagjával, akár egy pingvin, úgy totyogott a sarokba. Az Úrnő még utánasújtott egyet a nadrágszíjjal, a vége elérte Gregor fenekét. Maga az ütés nem fájt nagyon, de ahhoz elég volt, hogy a fájdalom még élesebbé váljon Gregor ágyékában.
Ezután az Úrnő a deresen fekvő fiúhoz sétált. Szemügyre vette az időközben meztelenre vetkőztetett új játékszer hátát. Akárhonnan is jött, sokat bántották, gondolta az Úrnő, ahogy észrevette a fiú szúnyogcsípésekkel tarkított hátán a halvány csíkokat.
Közel hajolt a fiúhoz, végigsimította a jobb vállát, a nyakát, majd a gerincét.
- Ne félj, ha mostantól bármi bántódásod esik, az csakis az én akaratomból történhet - súgta neki.
A fiú - még mindig az Úrnő fehérneműjével a szájában - remegő hangon szusszant egyet, az Úrnő elmosolyodott, aztán nekilátott a verésnek. Amikor először mart a nadrágszíj a hátába, a fiú felszisszent.
- Innentől számold az ütéseket, Gregor! - utasította sarokban álló szolgáját az Úrnő. - Én akarom magamnak a kegyetlenség örömének zavartalan átélését a fiúnak pedig - ekkor újból lesújtott, még erősebben, a fiú megvonaglott, de hangot nemigen adott ki - az alázatos szerelem fájdalmába való zavartalan belemerülést. A számvitel a te dolgod. Menni fog, végül is kereskedő vagy azokban a hosszú, szégyenteljes hónapokban, amikor nem vagy a szolgám.
- Igenis, Úrnő! - válaszolt átszellemülten Gregor.

Ez a férfi, gondolta a fiú, ez a férfi, akit az Úrnő Gregornak nevez, egy kereskedő? Akkor ez az annyira tipikus inasnév nem lehet az igazi neve... Vajon mekkora vagyonú kereskedő? Vajon hogyan tudta az Úrnő így a hatalmába keríteni? De a fiú gondolatai hamarosan riadtan szét is röppentek, amikor lesújtott az újabb ütés.
- Száznál jelezz, Gregor! Azzal, hogy térdre hullasz - mondta az Úrnő, és a fuú fenekére mérte negyedik ütését. - Bízom benne, hogy nem téveszted el.
Még kilencvenhat ütés, gondolta a fiú. És nem csak ezzel a nadrágszíjjal fog kapni, hiszen látta, mi minden van a falra akasztva ebben a kamrában. Ah, már csak kilencvenöt ütés. De nem szabad számolnom, gondolta a fiú. Hogy is mondta Úrnőm? Merüljek bele az alázatos szerelem fájdalmába. Igen, ezt kell tennie. Nem számolta tovább az ütéseket, a fájdalom egyre gyorsuló és egyre erőteljesebb ritmusára koncentrált, ahogy az Úrnő egyre jobban belejött a verésbe.

Szent ég, huszonöt ütés, gondolta Gregor. Huszonhat, huszonhét, huszon... egyre gyorsabb az Úrnő, és egyre erősebben üt. Mintha valamiféle dühöt vezetne le. A játékosság eltűnt az arcáról, dac és harag látszik szemein és ajka tartásán, vette észre Gregor. Azt is észrevette, hogy ágyékából nem sugárzik már a fájdalom, hímtagja összement. Nem izgatott már, hanem fél.
A fiút félti.
Negyvenöt, negyvenhat... Az Úrnő túl messzire megy, gondolta Gregor, túl erősen üt. Az ő beavatásán is nagy szerepe volt a fizikai fájdalomnak, de nem ekkora mennyiségben és ekkora hévvel. És ez még csak a kezdet. Ötvenöt, ötvenhat... A fiú szeméből könnyek potyognak, észlelte Gregor. Talán gyakorolt valakin az Úrnő, talán az ő megtöréséből és folyamatos gyötréséből is sokat tanult, azért engedi meg magának, hogy ilyen merész legyen. Hatvankettő, hatvanhárom...

Az Úrnő érezte, hogy túl van már a felén, karja kicsit kifáradt már, de egyre erősebben igyekezett ütni. A fiú hátát egyre több friss vörös csík szabdalta, néha fájdalmasan felszusszan, és most könnyezik, de érezhetően igyekszik magába fojtani és lenyelni könnyeit. Amikor végez, a fehérneműje tele lesz a fiú lenyelt könnyeivel, gondolta az Úrnő. Érezte a dühöt magában. Nem a fiúra volt dühös, ezt tudta, miért is lenne dühös rá? Más miatt dühös, az udvar miatt, amiatt, hogy semmi garancia nincs arra, hogy függetleníteni tudja magát, nem tudhatja, hogy jövője a tervei szerint alakul-e... A pletykás rokonok és az ostoba udvari etikett dühítette, a pökhendi kérők, akik a királytól és a hűbéri rendszertől kapott rangjukkal majomparádézva előtte semmibe veszik az ő hatalmasságát és úrnői rangját, amit maga a természet ruházott rá. Senki, senki nem érti, hogy ő erre vágyik, mindenki azt várja tőle, hogy egy engedelmes, illedelmes asszonyka legyen egy minél rangosabb uraság árnyékában, és megundorodott ettől a szolgasorstól. Gyűlölettel gondolt a szüleire is, amiért ezt szánják neki. Gyűlölettel gondolt a világra, kivéve Gregort és ezt a fiút, akinek még a nevét sem tudja. És pont ez utóbbit sanyargatja épp. De a fiúnak is tudnia kell, hogy az a dolga, hogy menedékül szolgáljon az Úrnő számára, egy menedékül, ahol az Úrnő kiélheti titkos vágyait, azért cserébe, hogy a fiú is menedéket kapott tőle - nemcsak a hideg és üldözői, hanem magánya elől is. A fiú méltóságot fog meríteni abból, hogy ilyen állhatatosan szenved az ő kedvéért. Már nem sír, nyugtázta az Úrnő két ütés között.

Nyolcvanegy, nyolcvankettő, számolt Gregor.

A fiú úgy érezte, mindjárt elveszíti az eszét. A fájdalom egyre erősebb lett, de érezte, hogy már túl van a holtponton. Hirtelen azon kapta magát, hogy imádkozik. Imádkozik az Úrnőhöz, hogy ne maradjon abba a verés. Az Úrnő nem látja a gondolatait, de az arcáról talán le tud olvasni belőlük valamennyit, reménykedett a fiú. Otthonra lelt ebben az egyre harsányabban pulzáló fájdalomban. Akkor szakad meg a szíve, ha abbamarad.

Kilencvenkilenc, száz, számolt Gregor, majd térdre hullt.

Az Úrnő odadobta hozzá a nadrágszíjat, intett, hogy visszahúzhatja a nadrágját, majd a falra akasztott vesszők, botok és korbácsok felé indult.

A fiú szíve pedig éppen megszakadt. Nem tudott többet parancsolni magának, eleredtek a könnyei.

Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.