Milyen mély a nyúl ürege 4. rész (ver. 2.0)

Sok mindenen átmentünk, és még többet tapasztaltunk. Nem szoktam követelőzni, de te rám érzel, és némi mézesmadzag után mindent elém terítesz.

Szép, nyugodt és szokványos este. Simán csak fekszel a puha ágyban teljesen meztelen.

Hason fekve olvasol számomra érthetetlen könyvet. Azt már megszoktam. De a látványt nem.

Gyönyörű lábikóidat hol erre, hol arra forgatod az izgalomtól.

Teljesen átszellemülten lapozgatsz a könyöködön támaszkodva, én meg teljesen átszellemülten nézem a feneked az ajtófélfát támasztva.

Biztos megérzed az enyhe huzatot ami a fürdőből árad, és engedelmeskedve a légáramlatnak elnyúlsz a paplanon, hogy homorítva nyújtózkodj egy nagyot. Ép csak nem nyávogsz mellé mint egy cica, ép csak nem akad a karmod a matracba.

Hát sokkal több jelzés nem kell nekem. Elmúltak már azok az idők amikor Enigma kellet hogy megfejtselek.

Átlibbenek a szobán, törölköző valahol félúton leesik, és a forró tested ívét szorosan követve tarkódba mélyesztem a fogaim.

Felszisszensz egy pillanatra és rámarkolsz a lepedőre, de szinte azonnal engedelmesen hajolsz az ágyra, ahogy nyomlak lefele.

Fekszem rajtad és hol harapom, hol csókolom a nyakad, miközben lábaimmal apró terpeszbe feszítelek, és az egyik kezemmel belemarkolok a fenekedbe.

Na ezt már nagyon szereted, és hatására a csípődet kicsit meg is emeled.

Ujjaim picit lejjebb kalandoznak, és sikamlós forró területre tévednek. Oda amin ezerszer jártak, de mindig örömmel időznek.

Kéjes nyögések hagyják el a szép ajkaidat. Olyan hangok amik az egekbe izgatnak.

Egy-két perc és már nem bírok magammal. Elengedem a lábaidat, föléd mászok, és már merülök is el a forróságban, miközben te a paplant markolászod, és talán még dorombolást is hallok.

Lassan, de tövig benned vagyok. Kezemmel az állad alatt átnyúlok. Rád fekszem teljes súlyommal, és óvatosan, de határozott lökésekkel tolom a mindenséget lefelé a középpontba.

Csípődet a matracba. Matracot az ágyrácsba, keretestül nyomják a padlót. A padló pedig az alapot. Az alap a talajt, a földkérgen keresztül izzítja a magot. Pár perc nyomás és hő. Felgyülemlik benne az energia, hogy aztán gejzírként törjön a magasba.

Lihegve elnyúlok rajtad. Szép, izzadt tested fűti a tűzforró mellkasom. Puszit kapsz a szép füledre, és közben a pihe-puha párnámra tekintek.

De elszámoltam magam. Érzem fészkelődsz alattam, és a párnám messzire repül. Mire felfognám már velem szembe kerülsz. Ott fekszel alattam mint egy préda tüzes tekintettel. Egy préda aki most nem ereszt el.

Feltolod magad hozzám és ráharapsz a mellemre. Tudod jól ez a gyengém, tartalék energiák kapcsolója. Pillanatok alatt átváltok érzelmekből vadállatra.

Most már duglak rendesen. De te csak kuncogsz és harapod a nyakam, mellem, szívem.

- Eszembe jutott az egyik esténk jó pár éve. Amikor pálcával simogattalak és te csak kuncogtál közben. Baromira idegesített, hogy hülyére veszel miközben próbálom eljátszani a szigorú mestert. Kiröhögtél mert tudod, hogy a szerepjáték nekem baromira nem megy. De felbosszantottál és rávágtam a hátsódra, te felszisszentél és kuncogtál tovább rajtam. Én meg bosszúsan eldobtam mindent, inkább letérdeltem, és hosszasan nyaltalak amíg el nem élveztél kikötözve. Ha az ember balfék mesternek, akkor tudja már mikor kell megadnia magát, és átfordítani a kuncogást kéjes lihegésbe.

De jól van értem. Kis romantikázásnál most több kell!

Elkapom a nyakad, lecuppantalak magamról. Lenyomlak az ágyra és szorítalak lefele, miközben keményen mozgok benned. Érzem a pulzusod a tenyeremben, érzem a pulzusod a forró testedben.

Szívverésed a nyakadból átmegy a karomba. Onnan a szívembe, és tovább a tudatomba. Abba a tudatba ami csak egyvalakiért élnek, és ha ő nincs, akkor elveszek.

De téged se kell félteni, és ráfogsz a hátamra. Kimeresztett karmok tíz barázdát a bőrömbe vágnak. Felszisszenek. Ez most jó! Érzem, hogy itt vagy, érzem, hogy kellek neked. Karmolsz és harapsz, miközben a szemeiddel izzítasz.

Azokkal a szemekkel amikért beléd szerettem. Azokkal amikben tükröződött a lelkem.

- Eszedbe jut az első véres kalandunk. Az ami próbára tette a fájdalomtűrő képességem, de sokkal inkább a te szívedet. Nagyon finoman és halkan dobog, de ha kell kemény lesz és dübörög. Könyörtelenül lesújt, és szeretetből kínnal gyötört. Emlékszem jól, még ott vannak a hátamon a hegek. A lovaglópálcát azóta a relikviák között őrizgeted.

Erősen tartalak és minden egyes lökésnél kicsit magamra húzlak. Tested ívelődik mint egy karcsú híd, érzed közel már a beteljesülés. Most a pulzusod adja az ütemet. Ami amúgy se lassú, de most csak úgy sistereg. Szorítalak, duglak, karmolsz, harapsz. Bim-bam kalapál a szíved. Kalapál és feszül a tested.

Még pár ütem és hatalmasat élvezek. Azonnal érzem ahogy a tested végigremeg. Hangos sóhaj és rózsaszín nyögés szál a fellegekbe. Érzem a pulzusod, csak most kicsit lejjebb.

Nekem végem. Rád borulok és azonnal becsukom a szemem. Hallgatom, ahogy ver a szíved. Hallgatom és számolom a lassuló ütemeket.

Félálomban motyogom - köszönöm ezt a szép ajándékot kedvesem.

Te simogatod a fejem és halkan elmosolyodsz magadban.

- Ajándék te csacsi? Ez csak a csomagolás. Az ajándékodat majd kilenc hónap múlva veszed át. Tudom mire vágyik a lelked. Tudom mert szeretlek.

folyt.köv.