Az ügynök

Az ügynök

Figyelmeztetés: homoszexualitás, pálcázás.

Azon a napon elég frusztráltan érkeztem haza. Még sejtelmem sem volt, hogy életem fordulópontjához érkeztem. Gyanútlanul kapcsoltam be számítógépet, és még alig merültem bele a hírek olvasásába, és a felugró reklámok miatti bosszankodásba, ami még inkább fokozta frusztráltságomat, amikor megakadt a szemem egy hirdetésen.

A felugró reklám látszatra pont olyan volt, mint másik ezer, csak éppen nem egy kihagyhatatlan cipőt, utazást vagy szabadtéri programot ajánlott, hanem egy lehetséges megoldást feszültségemre. Először azt hittem, hogy valami masszázs, tea vagy illatgyertya jótékony hatására hívja fel a figyelmem, de ahogy megállítottam felette az egér apró nyilacskáját, hogy ne tűnjön el, és újra elolvastam.

Tétován kattintottam rá, és egy olyan weboldalra vitt, ahonnan csak akkor juthattam tovább, ha igazolom, hogy nem vagyok robot. Belekattintottam a pipát a négyzetbe, és pillanatokon belül villogni kezdett egy figyelmeztető vörös felirat, mely a látogatni kívánt oldal korhatáros mivoltára figyelmeztetett.

Még mindig kiikszelhettem volna, ám a kíváncsiságom tovább sodort az ismeretlenbe.

Akkor már tisztában voltam azzal, hogy munkahelyi és magánéleti frusztrációimon semmiféle pirula nem segít, és már az is dühített, hogy sikerült a múltban ráfüggnöm a patikaszerekre. Úgy tettem le ezeket, mint a cigarettát, mert vagy így lehet, vagy soha nem szabadulok. De már évek óta tiszta voltam kemikáliáktól és nikotintól, és épp azon a mezsgyén álltam, hogy kipróbálom az alkohol agyzsibbasztó hatását.

Ez a megoldás, amit a hirdetés kínált, mondhatni a legjobbkor érkezett, és megoldást kínált problémámra. Ahogy rákattintottam, elhessegetve a korhatáros mivoltot jelző, villogó feliratot, máris bejutottam az oldalra. Mindössze három percbe került.

Meghökkenve néztem a spanking bútorokat és eszközöket kínáló webáruház hirdetését, mely most teljes egészében feltárult szemeim előtt. A monitoron váltakozó képek ezúttal nem ködösítettek, nem akarták elhitetni velem, hogy mirtuszillatú illatgyertyát, vagy hasonló bóvlit akarnak rám sózni, immár a konkrét árulistával szembesültem.

Már besötétedett, még mindig az oldalt nézegettem. Egyes képeknél elidőztem, hiszen a történelmi filmeket leszámítva még sohasem láttam derest, kalodát és egyéb, egy kínozni kívánt ember rögzítéséhez alkalmatos bútorféleségeket. Minden egyes kép mellé magyarázó szöveg, sőt további kattintásra tájékoztató videó is társult. Ezeken bekötött szemű önkéntesek – önkéntesek? – segítségével be is mutatták az adott eszköz használatát.

Kiballagtam a konyhába egy sörért, és visszatelepedtem a monitor elé. Időközben elérkeztem a spanking machines oldalra. Itt tucatnyi olyan elmés szerkezettel találtam szemközt magam, amelyekkel egy férfi saját maga gondoskodhatott tulajdon feneke elveréséről. Felcsigázott a látvány, ahogy a csatolt videóban egy arcmaszkos, mezítelen férfi beprogramozza a szerkezet kezelőpaneljén, hogy hány ütést szeretne, milyen erősségűt, majd beilleszti a kiválasztott pálcát a masina megfelelő nyílásába, ott satuba szorítja, majd megsimítva fenekét, a pálca alá hajol vagy hasal. A gondos tervezők még arról is gondoskodtak, hogy a kezeivel meg tudjon kapaszkodni, miközben a gép kiméri a kívánt mennyiségű és erősségű pálcaütést a meztelen fenekére.

Önkéntelenül is elképzeltem, hogy mi volna, ha rendelnék egy ilyen gépet otthonomba. Több szempontból is alkalmasnak látszott probémáim kezelésére. A munkahelyi stressz kiváltotta agressziót ugyanúgy kezelné, mint a kudarcos életem okozta frusztráció miatti önsajnálatot. Egy ilyen gép talán még az egészséges önbizalmam is visszaadná.

Az ára láttán nyeltem egyet, de aztán mégis a vásárlásra kattintottam, és a webáruház ígérete szerint három napon belül, diszkrét csomagolásban kiszállítják számomra az eszközt. Mielőtt rákattintottam volna a küldésre, még váratlan ötlettel a személyes bemutatót is beikszeltem.

A következő napokban gyakran eszembe jutott esztelennek tűnő rendelésem, és amikor letelt a három nap, már belenyugodtam abba, hogy a webáruház átvert, és borsos árat fizettem ostobaságom tandíjáért, amikor öt nappal később csengettek. Nemrég értem haza a munkából, és éppen a zuhanyzással végezvén arra gondoltam, pizzát rendeljek-e, vagy felöltözzem, és a sarki boltból szerezzek be valami ehetőt az esti film mellé.

A bejárati ajtó kukucskálóján kipillantva középkorú, sötét ruhás férfit pillantottam meg, aki egy felírótáblát nézegetett.

1. Nem veszünk semmit, nem térünk át más vallásra, és ezt a kutyák is tudják! – daráltam az ilyenkor szokásos, jól bevált szöveget, ám a férfi felpillantott a felírótábláról, majd nemes egyszerűséggel a kukucskáló elő tartotta a felírótáblát, és azon megpillantottam a webáruház logóját.

Összeszorult a torkom, és egy szót se tudtam kinyögni. Hát mégsem lettem átverés áldozata?

Még arról is megfeledkeztem, hogy magamra kapjak valamit, kinyitottam az ajtót a férfi előtt, akinek az arcán pillanatnyi zavar futott át meztelenségem láttán, majd csak ennyit mondott:

1. John Akárkihez van szerencsém?

Biccentettem egy hang sem jött ki a számon meglepetésemben.

1. Uram, a rendelt áru megérkezett. Megengedi, hogy behozzam a kocsiból?

1. I…igen – nyögtem, ráocsúdva, hogy a férfi az ügynök, aki személyesen hozta el nekem a spanking szerkezetet.

Nem egészen húsz perccel később behúzott sötétítőfüggönyök mögött a nappaliban járhattam körül az immár összeszerelt fenekelő eszközt. Addigra már magamra kaptam rozsdaszínű hálóköntösömet, és egy kávé mellett szemlélgettük a szőnyegen várakozó tákolmányt. Elsőre nem sokat néztem ki belőle.

Az ügynök annyi idős lehetett, mint én, tehát az ötvenes évei elején járhatott. Markáns arca, magas, vékony, szálkásan izmos teste kirajzolódott a sötét öltönyben, ahogy zakóját kigombolva ült kedvenc karosszékemben, barna bőrű ujjai között forgatva a kávéscsészét. Kedvemre való lett volna, de még az sem vált nyilvánvalóvá, hogy a saját csapatában játszik, és ha igen, akkor van-e akkora mázlim, hogy pont az ilyen köpcös, középkorú, őszülő férfiak szóba jöhetnek nála.

Ellapoztam a kérdést. A kávéscsésze csörrent az alátét tányérkán, ahogy letette. A kávéskanállal csak kevergette a keserű italt, se cukor, se tejszín nem érdekelte.

Immár én is letettem a csészémet, és vártam a bemutató megkezdését. Hiszen ezért fizettem felárat, hogy működés közben lássam ezt az elmés szerkezetet.

Az ügynök mély lélegzetet vett. Ebből kitaláltam, hogy elkezdi végre az előadást.

1. Nos, az eszköz, amit volt szíves megrendelni cégünktől, igencsak praktikus, és meg kell mondjam, jól választott, amikor ennél a típusnál döntött. Időtálló, masszív kivitelezésű, és nem három, hanem ötféle méretű pálcával lehet használni. Az eddigi visszajelzések szerint az öt pontból négyet biztosan birtokol, a maradék egy miatt pedig ne aggódjon, az igényes vevők a szűkre szabott színválasztékot, esetleg az ütések erejét kifogásolták.

Ki szünetet tartott, rám függesztette dióbarna szemeit azt mérlegelvén, vajon figyelek-e rá, vagy csak az értekezleteken megszokott látszat-figyelemben részesítem. Mivel nem tudta eldönteni, erősebb fokozatra kapcsolt.

1. Az eszköz legkeresettebb termékeink egyike. Univerzális abban a tekintetben, hogy kisebb, közepes és nagyobb fenekeket is optimálisan el lehet verni a segítségével. Akkumulátora nem zajos, egy töltéssel tíz órán át működtethető. A használata közben a szomszédokhoz esetlegesen átszűrődő zajok kiküszöbölhetőek a televízió vagy a rádió bekapcsolásával, esetleg egy szimfonikus koncert is kellően elmaszatolja a veréssel járó jellegzetes hanghatásokat. A magam részéről a harmadik fokozatot ajánlanám kezdetnek, mert az első két fokozat inkább csak paskolás szintű, amellett akár olvasgathat, vagy rejtvényt is fejthet. Ám a harmadik fokozattól kezdenek komolyra fordulni az ütések. Itt már váratlan ütések is meglephetik, és a negyedik fokozatnál magasabbra csak kevesen merészkednek, noha az eszköz tízfokozatos. Bevallom, magam sem szoktam az ötös fokozatnál erősebbre állítani, az pont megfelel a fenekemnek.

1. Eszerint maga is használ ilyet? – nem tudtam magamban tartani a kérdést, annyira meglepett.

1. Hogyne, uram. A legtöbb eszközt már kipróbálták rajtam, ugyanis munkámnak csak egyik része az általunk gyártott és forgalmazott S/M eszközök reklámozása. A másik része a tesztelés, amit legjobban a saját bőrünkön tudunk megtapasztalni. Munkám fennmaradó részét teszi ki a vevőkkel való kapcsolattartás, jelen esetben a személyes kézbesítés és árubemutató.

1. Be is mutatja, működés közben? – leheltem.

Voltaképpen ebben reménykedtem, hiszen úgy az igazi, ha nemcsak beállítja otthonomban a szerkezetet, de be is mutatja működését.

Lassan bólintott, tekintete végigfutott a szerkezeten, megállapodott a pálcakészleten, majd a kezelőpanel felé bökött.

1. Igen. Két napos késéssel szállítottuk le önnek, ezért alapból is jár nekem a büntetés. Voltaképpen meg is érdemlem, ezért, ha megengedi, most térjünk rá a gyakorlati bemutatóra.

1. Hogyne – bólintottam. – Kívánja előbb igénybe venni a fürdőszobát?

1. Köszönöm a figyelmességét, azt hiszem, élek is vele. Mielőtt megcsapatja az ember a fenekét, feltétlenül menjen wc-re, az esetleges kellemetlenségek elkerülése végett igen tanácsos.

Amíg vártam, hogy visszajön, a pálcákat nézegettem. Bőséges készletet szállítottak, bár igaz, csak ötféle méretben, vastagságban, de mindegyikből hat-hat darab állt rendelkezésre. Masszív, kezelt pálcáknak látszottak, ezek nem törnek el olyan könnyen.

A férfi visszaérkezett, és könnyedén levette zakóját, majd folytatta inge gombolásával.

1. Elnézését kérem, de mindig mezítelenül pálcáztatom meg magam – szabadkozott. – Nem kockáztathatom, hogy összegyűrődnek a ruháim, és meglehetősen megizzaszt egy-egy verés.

1. Csak tessék – tüsténkedtem, és hogy ne zavarjam vetkőzés közben, a konyhába passzoltam a kávés tálcát.

Mire visszaértem, már a fenekét simogatva nézegette a masinát. Akaratlanul is sötét szőrzettel lepett ágyékára, és férfiszerveire pillantottam. Úgy tett, mintha nem vette volna észre.

1. Úgy vélem, harminc ütés elég lesz a kétnapos késedelemért – vélte.

1. Mennyire lesz hangos? – kérdeztem, és az ablakhoz léptem, bezártam, majd visszahúztam rá a sötétítő függönyt. – Mert nem szeretném a szomszédokat zavarni.

1. Ne aggódjon – mosolygott, bár némi vonakodást is láttam a szemében. – Nem először csapatom meg a fenekem. Kérem, válasszon pálcát nekem!

1. Nos, azt hiszem ez megfelelő lesz – böktem az egyikre, és az ügynök kihúzta a csomagból.

1. Ez… igazán alkalmas arra, hogy egy magamfajta férfinak ellássa a baját – mosolygott savanyúan. – Remek választás – tette hozzá.

Figyeltem a kezét, ahogy beilleszti a szerkezet megfelelő nyílásába a kisujjam vastagságával vetekedő pálcát, és rögzíti kilazulás ellen. Aztán felsóhajtott, és elhelyezkedett a műbőr bevonatú, domború párnán, ami kellően kiemelte feszes fenekét. Hátranyúlt, megsimogatta újra, kissé szét is húzva, hogy megpillanthattam gyér szőrrel övezett fenéklyukát. Ha zavarta is, hogy nézem, igyekezett leküzdeni szégyenérzését. Elvégre elég kellemetlen lehetett neki, hogy ilyen szituációban látja egy idegen.

Megnyaltam a szám, mert teljesen kiszáradt. A férfi oldalra tapogatózott, ujjai ráleltek a lapos kezelőpanelre.

1. Harminc – ismételte. – Ha önnek is megfelel.

1. Igen, a harminc rendben van – feleltem, bár alig tudtam kimondani.

A helyzet igencsak feszélyezett engem is.

1. A zöld gomboknál állíthatja be, beüti a számot, és ezzel enterezi – mutatta. – Most jönnek a kék gombok, az ütés erőssége. A hármas alig hagy nyomot, a négyest már meg szoktam érezni, de mint mondottam, az ötöst kedvelem a legjobban.

1. Legyen ötös – egyeztem bele.

1. Ötös – ismételte, és megnyomta a kék gombokat. – Beüti a számot, és újra leenterezi ezzel a gombbal. – Most jön az ütések sűrűsége. Mert megeshet, hogy nincs sok idő, kezdődik a film, vagy más miatt csak néhány perce jut rá, más alkalommal pedig elhúzná a büntetést. Itt nemcsak az ütések szaporasága szabályozható, hanem ezzel a gombbal a váratlansága is, így nincs semmilyen ütem, a legváratlanabb pillanatokban érkezik az ütés. Kívánja látni?

1. Igen, ez az opció megfelelőnek látszik.

1. Miután a sárga gombokon is kijelölte az ütések szaporaságát, és le is enterezte, következik az egész leokézása, ezzel a fehér gombbal. Mellette ez a piros gomb bármikor megállítja a folyamatot, ha úgy érzi, hogy már elég, vagy bármit újra akar pozicionálni rajta. Ilyen egyszerű.

1. Ez valóban nem bonyolult. Nálunk a gyárban – elharaptam a mondatot.

Mégis, hogyan mondhattam volna el egy idegennek, hogy elektronikai eszközök tesztelésével és programozásával foglalkozom, és azok ennél jóval bonyolultabbak.

Várt egy kicsit, hátha folytatom, majd megkérdezte:

1. Kérem, indíthatom? Nekem is haza kéne érnem még este nyolcig, és még nem vagyok elverve.

1. Elnézést kérek – vörösödtem el. – Indítsa, és ha lehet ne legyen hangos, mert vékonyak a falak.

1. Hol az a szimfónia? – sóhajtotta, és én örültem, hogy elfoglalhatom magam valamivel, mert igencsak zavarba hozott az egész helyzet.

Mahlert választottam, és a zenelejátszót kissé felerősítettem, hogy elnyomja az eszköz működésével és a férfi esetleges hangosabb válaszreakcióival összefüggő, jellegzetes hangokat.

Az ügynök a hüvelykujjával körözött a fehér gomb felett, majd hirtelen elszánással megnyomta. A készülék halkan felberregett jelezve, hogy működik. Valóban nem volt hangos. Ám a pálca, ahogy meglendült, és lecsapott a férfi halványbarna fenekére, már suhogásával elárulta magát. Erősítettem Mahler muzsikáján.

A pálca ismét lecsapott, a férfi felkönyökölt, és a fogai között szűrte:

1. Hát… ilyen működés közben.

Figyeltem, ahogy újra és újra lecsap, és észrevettem magamon, hogy gyönyörködöm a férfi összeránduló fenekében, és az ütéseket kísérő kínos sóhajaiban. Merevedésem támadt.

1. Nagyon fáj? – kérdeztem, csak hogy kérdezzek valamit.

A férfi felemelte a fejét, és hátrasandított rám.

1. Ez a lényege, hogy fájjon – felelte. – Semmi… ahhh… értelme egy olyan pálcázásnak, auhhh… ami nem fáj. Uhhhh… elnézést – hajtotta le újra szégyenkezve a fejét. – Sokkal jobban kéne bírnom… elvégre… auhh… szinte minden héten megcsapatom… auhh… magam.

1. Mennyi az optimális?

1. Hogy mi…? Figyelembe véve, hogy minden nap meg kell jelennie…uhhh… a munkahelyén, és ott… auhhh… nem vehetik észre… auhhh… kezdetben nem javaslom… hogy… húsznál többet… auhhhh… persze lehet emelni az adagot, ha… úgy véli többet érdemel… uhhhh… vagy másnap nem kell mennie sehová… auhhh… így regenerálódhat a feneke. Gyógynövényes… kenőcsök is segíthetnek… auhhh… körömvirágkrém… auhhh… például… Neogranormon….

Abbahagyta az előadást, és igyekezett a fenekére koncentrálni. A pálca nem kímélte, újabb és újabb vörös csíkokat rajzolt a halványbarna bőrére, mely egyre jobban kivörösödött. Már gyakrabban rázta meg fenekét, mintha kirázhatná belőle a fájdalmat. A gép led kijelzőjén a számok lassan a húszig értek, majd egy erőteljes suhintás után a huszonegyediket is kimérte. A férfi kínosan nyögött, fehéredő ujjakkal kapaszkodott.

1. Elnézést… kérek – lihegte, és ismét visszanézett rám. – Ez most… talán… auhhh… jobban megvisel, mint máskor. Talán… auhhh… időváltozás van.

1. Ne állítsuk le? – aggodalmaskodtam remegő, vörös csíkokkal szabdalt fenekére pillantva.

1. Nem… kell… - sóhajtotta, majd kinyögte a következő ütést, mielőtt folytatta. – Meg…érdemlem a harmincat, két… napot késtem.

Ezután nem szóltam, és önkéntelenül is merevedő farkamat babrálgattam. Nem sok hiányzott ahhoz, hogy elélvezzek. A látvány váltotta ki belőlem? Vagy a férfi önuralma, aki igyekezett visszafogottan nyögni? Mindenesetre elmulasztottam a pillanatot, amikor az utolsót is kimérte a spanking masina, és a férfi feltérdelt, majd fenekét nyomkodva felállt.

1. Uhhh, jól megkaptam a magamét – fordult felém, és ekkor meglátta, mit csinálok.

Rajtakapottan engedtem el farkamat, és igyekeztem visszaigazítani rá a hálóköntöst, de már elkéstem.

1. Elnézést – lihegtem kivörösödött fejjel.

1. Ne… kérjen elnézést – lépett felém, elengedve fenekét. – Megengedi?

Elém térdelt, és félrevonta a hálóköntöst még mindig félmerev farkamról. Mozdulni sem tudtam, csak figyeltem, hogy mit csinál. Ahogy ültem a fotelben, széttárta combjaimat, és közéjük hajtotta fejét. Aztán felnézett rám dióbarna szemeivel, majd nyelvével lassan körbenyalta, majd szájába engedett. Nyelvével simogatott, és kezei sem tétlenkedtek.

Nem kellett sok idő, újra felkeményedtem. Újra és újra a torkára löktem farkamat, ahogy kényeztetett, és időm sem volt figyelmeztetni őt, elárasztottam száját magommal.

Ettől sem jött zavarba, csak akkor csusszantam ki szájából, amikor már néhány rándulással elélveztem.

1. Ez mesejó volt – sóhajtottam. – Köszönöm!

Felkelt, mosoly bujkált száján.

1. Nem először fordul elő velem – szólt aztán száját törölgetve. – Nem tudom, miért váltok ki ilyet a férfiakból, hiszen sem fiatal nem vagyok már, és Alain Delonnal se kevernének össze.

1. Én… nem tudom, hogy történhetett – szabadkoztam, és ismét eltakartam magam.

1. Mondom, ez már előfordult máskor is – ismételte. – Nos, hogy látta a gépet működés közben, mi a véleménye? Bevallom, én módfelett elégedett vagyok vele. Alaposan megpálcázott, ahogy a katalógus ígérte.

1. Valóban – ismertem el. – Van otthon valami kenőcse? Mert én nem tartok itthon ilyet.

1. Persze, ne aggódjon… ne aggódj miattam – felelte, és a ruháiért nyúlt.

Figyeltem, ahogy felöltözik, még mindig alig bírtam mozdulni, a jóleső fáradság eláradt bennem. Mégis, amikor már a zakóját igazgatta, összeszedtem magam annyira, hogy kikísérjem.

1. Köszönöm… a bemutatót – búcsúztam tőle az ajtóban.

Megtorpant, a zsebébe nyúlt, és egy névjegykártyát húzott elő.

1. Arra az esetre, ha elromlana a gép, javítást is vállalok – kacsintott rám hamiskásan, és ebből értettem, hogy nemcsak a gépkarbantartásra gondol.

Távozása után kinyitottam a szoba ablakát, mert úgy éreztem, befülledt kissé. Nézegettem a gépet, mielőtt helyet találtam volna neki, elvégre nem maradhat a szoba közepén. A Mahler szimfónia ekkor egy kattanással véget ért, és csend telepedett a nappalimra.

Elárvultan álldogáltam még kicsit az ablaknál, a város esti fényeit nézve, majd megszorítottam a fürdőköpenyem zsebébe csúsztatott névjegykártyát.

Ekkor döntöttem el, hogy szombaton áthívom, legyen tanúja az első verésemnek. Addig már csak kettőt kell aludni.

Ezzel a gondolattal aludtam el aznap este, és tisztában voltam azzal, hogy ezen a napon nagy fordulatot vett az eddigi unalmas, szürke életem.

Vége