Cikkek idő szerint
2022. 06. (60)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Átadás 8.

Törölt felhasználó
2008. 12. 09. 08:59 | Megjelent: 891x
Kezdetét veszi. . . A szemem lefedik,durva kezek kötnek ki ,és erős korbácsütésekkel illetnek azonnal keményen.A sikolyom betölti a teret, hallom ahogy a társaság több tagja csodálattal vegyes iszonyattal kommentálja a kínzásomat.Jut mindenhová a csapásokból: melleimre,hátamra,fenekemre,combjaimra,de amikor a csiklómat éri a többedik erős ütés, szinte elájulok .Folyamatosan sikoltozom,és üvöltök....az épület kitűnő akkusztikája különös visszhangot ad a kéjes vergődésemnek...A két hóhér valami furcsa zagyva nyelven számol. . Tudom,hogy Uram is nézi , tudom, hogy nagyon közelről. Érzem. . .
-Köszönöm Uram!- suttogtam elalélva, soha véget nem érően..köszönöm,köszönöm.....
Ekkor hirtelen abbamarad a fenyítés, talán Uram inthetett nekik, hozzám lép,és pár centiről vizsgálja a sebeim,aztán visszaül,és int, hogy folytatódjon tovább, -Még nem elég...túl könnyű lenne!- ő mély nyomot kíván hagyni bennem..Jó ideig korbácsolnak még, a combjaim között duzzadt kis húscsomóként domborodik előre a pinácskám. A vér a térdeimig folyik már a testemről, s teljes testfelületem csíkokkal borított, mintha ezt kaptam volna öltözékül. Kis marionettbábuként lógok, nehéz felemelni a fejemet is, már csak a kötelek tartanak. -Elég!...szólt higgadtan ekkor, és mögém kerülve mélyen a nyakamba szippantott .Nem láthattam Őt, de éreztem, amint az öltözetét nem kímélve simul hozzám, és szorít magához erősen...
A vackomon heverek,fellocsolnak.....a széken sárga selyemtunika vár rám,kiálltam egy próbát....

.Boldog vagyok..........az egész testem ég, ilyenkor mindig robban.....enerváltan állva tartanak, és Lydia egyesével simogatja végig a korbács okozta sérüléseimet, már nem sziszegek, nem érzek semmit, zsibbadt érzéketlen test vagyok, úgy érzem magam , mint egy betokózódott pillangó bábja. Csak felületesen érzékelem mi is történik velem, hogy finom kezekkel lemossák a vért rólam, gyógyító kenőccsel kenik be a mély barázdákat, hogy úgy itatják le a testemről a nedvességcseppeket, s hogy szinte rámsiklik a sárga tunika anyaga, jótékonyan takarva az elmúlt óra viszontagságait. Akárhová nyúlnak rajtam, mindenhol sérülés van, nem kíméltek. De az arcomon valami könnyű mosoly dereng, örömet okozhattam a Gazdámnak, az elérhetetlen Uramnak, aki ezért megajándékozott. Napokig tartó állapot következett, így ébredtem, így keltem, ott volt a fény a szememben...Lydia sem sanyargatott a járás-, mozgás-órákkal, a személyzet többi tagja is mély tisztelettel adózott nekem. Hiányzik, hogy nem beszélhetnek velem, hisz az egyetlen emberi szó ami nekem szól, az Lydiától, Úrnőmtől érkezik felém. Esténként, amikor félálomban voltam, mindig megjelent egy hűvös kéz a nyakamon, álomba cirógatva engem. Hihetetlen hálát éreztem iránta ezért , ő volt az egyetlen aktív kapcsom az élethez.
Egy reggel sokáig álldogáltam a tükör előtt, magamat szemlélve...a lakosztályban semmit sem viselhettem, csak a bőr és bokabilincsek, illetve a nyakörv díszítette testemet. A sérüléseim már erősen gyógyulófélben voltak, a melleim a jóltartás következményeként ismét érett almaként csüngtek a testemen, a hajam már jópár centit nőtt, így Lydia boldogan kreált belőle ilyen-olyan frizurákat.
Hetekig oktatta a sminkelés tudományát,miként érvényesítsem a szemem, az ajkaim, az arcélem..ilyenkor mindig elérzékenyült , homlokon csókolt és órákra visszavonult....Megszeretett...ő legalább annyira kötődött hozzám, mint én hozzá. Sokat mesélt az életről, ami a falakon kívül zajlott, a népszerű tudományokban való jártasságot ontotta belém, s szomorúan vette tudomásul, hogy előbb-utóbb elfog veszíteni engem. Kezdtem a kezei között kinyílni , mint egy virág.....sokat ábrándoztam Uramról, akinek leginkább az illatát ismertem, hisz oly kevés alkalom adatott meg látni Őt. Ilyenkor hosszasan játszottam a gondolatokkal, mintha ott lenne...........vágytam az érintésére, a hangjára, a tekintetére..................
Hónapok teltek el, lassan bejáratos lettem az öszes terembe, már felügyelet nélkül sétálgathattam a hatalmas kertben, megbíztak bennem. Vágytam a szolgálatra, hisz csöpp gyerekkorom óta erre neveltek, hogy egyszer vkit szolgálhassak majd, leshessem a hóbortjait,támaszkodhasson rám, hogy kifejezhessem az alázatomat, és az odaadásomat,valamint a legkedvesebb játékszere legyek. Ennek a kapujában álltam ismét, fokozódó türelmetlenséggfel vártam a napot amikor is bekövetkezik ez az idillikus állapot. Lydia anyám helyett anyám lett, mindenben maximális figyelmet szentelt nekem....persze a megfelelő szigor sosem maradt el. Ha vétettem megbüntetett, a testemet nem óvta ilyenkor, volt, hogy csalánnal "kényeztette" a pinácskámat, és a csiklómat, majd együtt könnyezve velem, a nyelvével csitította a duzzadt húsköteget a combjaim között, volt , hogy órákra megkötözve egyedül hagyott víz és élelem nélkül, majd a tenyeréből itatott gondosan. Hálás voltam.......és vmi furcsa közelséget éreztem ...és élveztem az állatias viselkedését, amikor megkívánt . Ilyenkor teljesen átváltozott, ilyenkor élt igazán. A sötét szemei különös ragyogást kaptak, a haja hihetetlen koronaként keretezte az arcát, az antilopszerű kávébarna teste csak úgy sikamlott az éterben......a hangja egészen elváltozott, mintha vhonnét nagyon távolból jönne. Csodás időszak volt ez számomra.....a felkészülésé......


Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.