Milyen mély a nyúl ürege 3. rész

Már jó ideje ismerjük egymást. Eljutottunk oda, hogy feljebb lépjünk, fel a csúcsra. Ennek a csúcsnak sok minden volt a gátja. Nem, nem! Nem a bizalom, vagy a szerelem. Inkább csak technikai kérdések, és ráhangolódás tartott a földön minket. Neked fel kellett készülnöd lélekben, és hát engem is átjárt a félsz amíg készülődtem. Meg az a fránya technika. Ügyes vagyok meg minden, de azért ez most kihívás volt nekem. De most már itt vagyunk felkészülten. Pár év tervezgetés, készülődés testben és lélekben. Szépen megmosdatlak parfümös vízben. Mint egy olyan embert akit feláldoznak valami őrült istenségnek. Hagyom had lazítson a forró víz, egy pohár bor kíséretében, gyertyafénnyel. Lánggal, ami normál esetben az alatta megbúvó viaszt hófehér bőrödre olvasztja, és kéjelgés közepette tested minden zegzugát betakarja. Kicsit reszketsz mikor visszajövök. De amíg áttörölgetlek lenyugszol és csendben követsz. Belépünk a szobába, leveszem rólad a köntöst, és a puha vastag szőnyegre fektetlek. Hasadon fekve, elernyedve nézed a táncoló lángnyelveket. Pillanatra elmosolyodsz a szép emléken, amikor ugyanígy feküdtél és vártad, hogy a kandallóban a billog feketéből vörösbe váltson. De azonnal visszatérsz a valóságba, ahogy elkezdem rád erősíteni a bilincseket. Pihe-puha bilincsek amik tartanak, de fel nem sértenek. Kerül a csuklódra és felkarodra. A bokádra és a combodra. Egy nagy és széles hevedernek kicsit megemeled a csípőd, majd visszaernyedsz. Meghúztam a csatot a derekad felett. Mindegyik puha bőrön acélkarika. Acélkarikába lánc, ami megy a plafonra. Agyadba futkároznak a gondolatok. Felsejlik a szabad akarat eszménye, de örömmel gondolsz erre. Nem mozdulsz és csak vársz a puha szőnyegen. Föléd hajolok és lapockádon a bőrt kihúzom. Egy tűhegyes acélkampóval a bőrt lassan átszúrom. Felszisszensz és remeg az ajkad. De te ennél sokkal többet is elviseltél már az életben. Abban az életben, ami rozsdás késével ezerszer több fájdalmat karistolt a szívedbe. Elengedem a kampót végén a lánccal, és az engedelmesen megpihen a szép testeden. Alig vérzik, már nincs fájdalom. Érzed benned van, és ez iszonyúan felizgat. Ugyanez a másik oldalon. Itt már csak egy hangos sóhaj. Csak hogy beszélj hozzám. Szükségem van a szavaidra. Érezzem minden rendben van. Fekszel kiterítve mint egy préda. Láncok lazán követik az alakodat. Két kampó fényesen csillog. Mellettük kis piros fény kuncog. Megnyomom a gombot. A gép beindul. Lassan de határozottan egyre feljebb araszol. Láncok lassan kiegyenesednek és szépen megfeszülnek. A gép dolgozik. Kis tested könnyed játék neki. Csörlő ami emel több tonnáig. És van egy pillanat. Amikor a kezed, lábad, derekad már a levegőben. De a melled még fekszik a puha szőnyegen. És akkor hopp! Most ebben a pillanatban eltávolodsz a földtől, és lassan emelkedsz a magasba. Hang hagyja el a szép ajkaidat. Egy kéjes sóhaj a fájdalom alatt. Nyomom a gombot. A gép centiről centire emel. Itt vagy előttem és lógsz mint egy áldozat a levegőben. Fejed lefelé, eltakar a hajad. Kicsit terpesztett lábaid között csillog a kéj, és néha megremegsz a fájdalom alatt. Másik gomb, és a gép lassan forgatni kezd. Egyre jobban vízszintesbe kergetve a sörényed, és egyre jobban szétfeszítve kezed, lábad. A Centrifugális erő nagy erő. A kampókat húzza. Kampók mellet a vér lassan kisarjad. Már pörögsz mint egy démon, és szállsz mint egy angyal. Átjár a kín, miközben a gyönyör tudatodba utat tör . Könnycseppek gyűlnek össze a szemedben. Kitáncolnak az orrodra, és búcsút intenek. A karodon végigszalad egy kis piros patak, és az ujjhegyeden át fájdalmasan elválnak. Kéjes izgalom utat talál a külvilágba, és a combodon vándorol a talpad irányába. Forogsz és szállsz mint egy istennő. Az aki földre száműzetett, de most feltámadt és ismét szárnyal az egekbe. Hajad megérint és simogat. Apró cseppek landolnak hegekkel borított testemen. Apró cseppek belőled, amik éltetnek engem. Perdület, gravitáció és érzelmek. Másodpercek töredékére elkapom a tekinteted. Azokat a szemeket amik örökre a raboddá tettek. Hát szárnyalj te angyal! Szárnyalj és hagyd itt ezt a nyomorult világot egy kis időre. Repülj minél messzebb innen! Fel az egekbe. Oda ahová földi halandó el nem érhet. Hirtelen kéz- és lábfejed az égnek merednek. Tested megfeszül, fejed felemeled és hosszas nyögés hagyja el a tested. Ott fent döbbenten néznek. Azok akik kényük-kedvük szerint játszadoznak emberekkel. Azok akik érzések nélkül tengődnek, és most irigykedve nézik ahogy föléjük emelkedsz. Gyönyörűség az egész lényed! Egyszer közelebb, egyszer távolabb hallom a kéjt ami távozik belőled. De teljesen egyértelmű. Ennél tovább most már nem repülhetsz. Gombot megnyomom és a a motorfék azonnal dolgozik. Lassul a forgás és közben közelít a szőnyeg feléd. Éppen már csak mozogsz amikor megállít a szép melled. És hopp! Egy apró mozdulattal a szőnyegre engedlek. Azonnal elnyom az álom. Nem is érzed ahogy kioldozlak és kihúzom a kampókat. Fertőtlenítek, tapasztok, lázas testemmel hozzád bújok. Üdvözlet a földön szépségem! Üdvözlet újra itthon kedvesem.

follyt.köv.