26 - porszívó

Jó sokáig hagyott magamra. Túl sokáig. Egy darabig bírtam de rengeteg erőmet vitte el az állandó figyelem, hogy ne mozogjak. Talán pont ezt akarta, hiszen láthatott a kamerán ha akart. Aztán jöttek a sárga zónák, egyre gyötrelmesebb volt. Párszor sikerült vissza jönni a zöldbe, de egyszer a pirosban kötöttem ki és az nagyon fájdalmas volt. Azon kaptam magam hogy már nem tudok mozdulatlanul állni, hanem folyton vonaglok, már nem motivált a mozdulatlanság jutalma. Akkor történt, hogy Mona hangja szólt hozzám a fejhallgatóban a sistergés helyett.
- Yes, do this slave, I like to watch you suffering - igen, csináld még ezt szolga, élvezem nézni ahogy szenvedsz.
Halk nyögéseket hallottam, jó volt ezt hallani a sistergés helyett. Sokáig tartott míg halk sikolyokkal elélvezett. Én már sziszegtem, nyögtem, szenvedtem.
- I want more. I send someone to beat you - többet akarok. Küldök valakit hogy elverjen.

Visszatért a sistergés de lazított az erősségen, talán zöld lehetett megint. Kissé megkönnyebbültem, de nem sokáig. Sveta és Carla jöttek le. Csak úgy fürdőruhában. Levettek rólam mindent és csak hátra kötötték a kezeimet. Majd Sveta pofozni kezdett, most Mona hangja egy hangszóróból jött, talán a kamerának a hangszórója. Biztatta Svetát hogy ne kíméljen. Carla csak nézte az egészet és mosolygott. Közben megint kéjes hangok jöttek a hangszóróból, majd amikor már jöttek a könnyeim, megint elélvezett. Utána Carla jött, ő is pofonokkal kezdett de mivel már eléggé elgyötört voltam inkább néhány tökön rúgással folytatta, Mona örömére, aki már hangosan élvezett el.
A végén Sveta felment, de Carla maradt még, az arcomra ült és hosszasan nyalatta magát. Miután ő is elélvezett a zuhanyzóhoz vitt és a hideg víz segítségével vissza zárt az erényövbe, majd visszatett minden eszközt, a fejhallgatót is, de most nem kötözött ki, a földön fekve hagyott és elment.
Mona még beszólt egyszer, jó éjt kívánt, majd a hangot porszívó zajra cserélte, kissé halkabbra és magamra hagyott.
A földön egy vékony matracon feküdve próbáltam pihenni amennyire lehetett, de a zaj nemigen hagyott elaludni. Egy végtelenségnek tűnő idő múlva valahogy elaludtam mégis, Mona hangjára próbáltam emlékezni, a kéjes hangjaira, az segített.


Folytatódik...