Milyen mély a nyúl ürege 2. rész

Tudod, hogy nem szeretem a meglepetéseket. Nem érdekel sem születésnap sem karácsony. Meg úgy általában a váratlan eseményektől ódzkodok.
De ez most más. Ez a nap rólad szól. Ez a nap fontos nekem és szeretném ha ezt átéreznéd velem.

Kikötözlek a kanapéra, ahogy szoktam. Nem a legextrémebb, de nem is unalmas. Négykézláb a szokásos pózban. Háttámlán áthajolsz és a kezeden bilincs kattan.
Hozom a szemfedőt és adok egy cuppanósat, majd elsötétül a világ és magadra maradsz.
Kicsit kimegyek kávézni, te addig ott remegsz. Kényelmes a kanapé, de a kötél oda szegez.
Sötétség. Néma csend. És hirtelen egy ismerős fájdalom. Egy korbács ami végigszalad a hátadon.
Nem erősen, éppen hogy csak simogat. De váratlan és kurvára felizgat.
Néhány csapás még a hátadra és a hátsódra, a kanapén apró cseppek landolnak.
Ismét csend. Majd hallod kimegyek megint a szobából. Picit hagyom, hogy a fájdalom kéjesen elszálljon.

Aztán hallod a lépteket, majd az arcod előtt érzed a jelenlétet.
Nem látod, nem tudod, de a szép ajkaidat résnyire nyitod. Résnyire és pár pillanat múlva, duzzadó farok nyomul be rajta.
Engedelmesen hagyod, hogy benyomuljon. Picit pihenjen majd óvatosan ki-be járjon.
Élvezed ahogy mozog a szádban. Nem erősen, de azért határozottan. Néha kis levegővételt hagyva, néha pedig tövig a szádba nyomulva.
Folyik a nyálad és ösztönösen letörölnéd az állad, de a bilincs visszarántja a szép karodat.
Pár perc után iszonyúan felizgulsz és megremeg a tested.
Megint egyedül, csendben a sötétben.
Pár perc magány, elmélkedésre. Pár perc kiszámíthatatlanságban remegve.

Hirtelen ráeszmélsz, hogy most már mögéd kerültek néma csendben. Nedves vagy nagyon. Akadálytalanul beléd hatol a kőkemény hatalom. Erős kezek fogják meg a csípődet és ütemesen baszni kezdenek.
Ó hogy élvezed te drága! Néma csendben és sötétségben elzárva. Iszonyúan felizgat téged ez a szitu. Sokszor eljátszottuk, de megunni nem fogod.
Lassan a közelébe jutsz a csúcsnak. Lassan megfeszül a tested mint egy íjnak.
De ebben a pillanatban a mozgás megáll és te függőben maradsz. Ott a határon kikötözve egy pattanó ideg. Már majdnem, de pár lökés elmaradt tőle.

Érzed a farkat magadban. Érzed, hogy kezek lassan a hátadon végig szaladnak. Fel egészen a fejedig és a szemkötőt rólad leveszik.
Éles fény. Egy gyertya lángja. Amúgy teljesen sötét van a szobában. Éles fény de lassan megszokod, pislákoló szemeiddel a gyertya alatt a tortát meglátod. Nem valami szép torta. Neked sütöttem. És hát a sütemény nem az erősségem.
De a torta mögött a sötétben…
-Meglepetés kedvesem!
És adok ismét egy puszit az arcodra, miközben érzed a farkat tövig magadban.

Teljes a megsemmisülés és a káosz. Fejed a válladba hajtod. Letaglóz a tudat, hogy egy ismeretlen farkát kényeztetted és ez iszonyúan felizgat.
Régi vágyad ez. Kérni, meglépni sosem volt merszed, de ismerlek és én örömmel adom neked.

Pár másodperc és kéjes fájdalommal rám nézel. Én meg elkapva a vágyat a szemeidben, mögéd tekintek és aprót biccentek.
Erre ismét beindul az ember. Rendesen rád markol és ütemesen mozogni kezd benned. Néha rám pillantasz, néha lehajtod a fejed. Próbálsz hátranézni, de a sötétség mindent eltakar előled. Kéj és izgalom járja át a tested. Nem túl erősen, de határozottan megbasznak téged előttem.
Egyre gyorsulva ahogy az idegen az élvezetet hajszolja. De te se maradsz le tőle. Már nyögdécselsz és remegsz minden ízületedben.
Hirtelen érzed itt a vége. Lüktető farok magára ránt, kettőt-hármat még lök rajtad, miközben egész lényed remeg és villámként szalad az égboltba.
Hangos dörrenés, hihetetlen látvány.
Megsimogatom az arcod.
-De szép vagy drágám.

Az ismeretlen kiszáll belőled, én kikísérem. Visszajövök és leveszem a bilincseket.
Takargatva magad, összehúzódsz a kanapén. Oldalra nézel és látod az állványon a kamera most is rögzít. Kérdőn rám nézel szép szemeiddel.

Rád mosolygok.
-Azt majd jövőre kedvesem. Jövő ilyenkor megnézheted.
folyt.köv.