Munkahelyi meglepetés (második rész)

Tom lesütött szemmel térdelt a hideg járólapon.. Lassan csak ő volt az egyetlen aki nem ivott egy korty alkoholt sem. Érezhetően félt, hiszen nem tudta mi következik.. Összefolyt a sok fény, a zene hangja halk zajjá alakult. A hölgyek nevetgélései a túlsó asztalokon egyre inkább zavaró volt Tomnak, hiszen élete első olyan élménye ez, ahol élesbe történnek a dolgok. Nincs megjátszás, nincs fizetett színészkedés, ez most a valóság.

Kopogó hang közeledett, Nikolett, a főnökasszony magassarkúban. Egy póráz volt nála, amit az autóban tartott. Több kutyája is van, és biztonságképp van tartalék mindig a kocsiban.

Most ezt rád fogom rakni de ez tudod mit jelent? - kérdezte Nikolett.
- Nem tudom mit akar ezzel mondani asszonyom. -válaszolt Tom.
- Szemtelenkedsz is? De mire kimondta a mondatot már csattant is a pofon Tom arcán, aki ettől a földre rogyott.
Erre a jelenetre más asztaltársaság is felfigyelt, többen felálltak és odamentek megnézni, mi történik. A hölgyek mondhatni körbe fogták Tomot, néztek le rá, valaki szánalommal, valaki csak a részegségtől bambulva és főleg a főnökség részéről dühvel és ki nem adott agresszióval, arroganciával.
Helga, Nikolett helyettese rátette a magassarkúját Tom fejére majd kérdezte:
- Tetszenek a cipőink?
Tom félve válaszolta: -Igen asszonyom!
- Akkor miért nem kezdted már el csókolgatni őket? -Förmedt rá Helga.

Ekkor már több mint 15 nő állt ott körben, akik sajnos az alkohol hatása miatt kiszámíthatatlanok voltak, ezért Tomban joggal fogalmazódott meg a menekülés ötlete. De már késő volt.

Egy korábbi fotózásról maradt játékbilincsek kerültek elő az egyik polcról és észrevétlenül kattant a kezén úgy hogy a másik vége a rögzített bárpult alatti fém gyűrűhöz került. Tom ezt nem is látta, mert már olyan sűrűn álltak a feje fölött és mindenki türelmetlenül tette a szájához a tűsarkúja végét, hogy csókolgassa. Pár perc múlva már érezte hogy gyakorlatilag kikötözték, meg sem tud mozdulni, minden végtagja feszes, csapdába került. Két keze a két bilincsel rögzítve a bárpult aljához, a lábai lekötözve. A hölgyek magukból kikelve ördögi módon viselkedtek, Tom számára ez a jól induló este valódi rémálommá kezd válni.

Felnézett és sírni kezdett.
- Könyörgöm engedjetek el- kiabálta.
- Hülye vagy? Te csak szépen maradj csendbe, ne rontsd el az esténkét.. -szólt Helga.

Tom pánikba esett, de már menekülni nem tudott.. Felnézett, de már a vérnyomása az egekben volt, ezért csak homályosan látott..
Egy nagy, hosszú vastag, kb másfélméter hosszú és 60 centis széles fa deszkalap volt Nikolett és Petra kezében, amivel közeledtek...
- Mit akartok ezzel? Sírva kérdezi.
- Hogy hogy mit? -már tette is a hasára és a mellkasára a lapot Nikolett, majd mondta:
- Valami segédeszköz kell hogy egyszerre tudjunk fájdalmat okozni, nemde, te buta? Ezen mind rád tudunk állni egyszerre és érezni fogod a terhet, amit el kell viselned!

És akkor értette meg Tom, hogy ez az este nem az élményekről, és a vágyakról fog számára szólni, hanem a túlélésről.

Készen vagy? -kérdezte Helga.. Lányok mindenki jöjjön ide, és 3-ra álljunk rá a deszkára ami Tomon van. EGY- KETTŐ- HÁÁÁ-ROM!

Folyt. köv.