Szerepcsere 7

- Nem, dehogyis! – válaszoltam, de már kaptam is a második ütést a pálcával.
- Úrnőm! – ezt elfelejtetted – Úrnőm, a megszólításom, ha nekem válaszolsz! – Értetted?
- igen, úrnőm – válaszoltam gyorsan, megelőzve a harmadik csapást.
Nagyon fájt. Égett a fenekem. A merevedésem pillanatok alatt alábbhagyott. A pálca mellettem koppant a padlón, ahogy elengedte.
- Vacsorázzunk lányok! – folytatta a párom, mintha mi sem történt volna. – Éhesek vagytok már?
- Kezdjük – válaszolták szinte egyszerre a vendégei.

Ők pezsgőztek, nevetgéltek, beszélgettek önfeledten. Nekem kellett megterítenek, felszolgálni az ételeket, leszednem a használt tányérokat, evőeszközöket.
Mozarellát ettek előételnek, paradicsommal és bazsalikommal, kevés olíva olajjal meglocsolva. Amikor nem volt dolgom, a barátnőm jobb oldalán, a széke mellett kellett az 1-es pozícióban várakoznom a következő parancsra.
Kézzel ették a sajtot és a paradicsomot. A párom, amikor már tiszta oliva olaj volt a keze, csak odanyújtotta és arra utasított nyaljam le róla. Én engedelmesen megtettem.
A fekete hajú nő érdeklődve figyelte, amikor a párom ujjait nyalogattam, hogy megtisztítsam az olajtól.
- Gyere ide szolga! – szolt hozzám.
Én felálltam és odamentem.
- Kínáld fel magad nekem – hallatszott a következő utasítás.
Sajnos pontosan tudtam mit is jelent ez. Ez az én találmányom volt, amit előszeretettel használtam, amikor a szubomat utasítgattam, és ha rosszul csinálta, korbáccsal büntettem. Tudtam milyen megalázó, és mennyire alárendelt szerep az, amikor parancsra bármilyen idegennek fel kellett kínálja a két kis lyukacskáját, úgy hogy a melleit a földre nyomja, a fenekét az égbe emeli, mindezt térden, és a két kezével hátranyúlva széttárja azt, amit az ember – normál esetben - nem mutogat csak úgy senkinek.
- Gyerünk szolga! – szólt rám határozottan a barátnőm – Ne várasd az Úrnőt!
Nem volt mit tennem, elhelyezkedtem háttal a fekete nőnek, letérdeltem, előre dőltem, és hátranyúlva, széthúztam a fenekem.
- Na, nézzük, mit kezdhetünk az olajos kezünkkel, ha már nekünk nem nyalta tisztára, mint Neked! – nevetett össze a két lány a párommal.
folyt.köv.