Vad fantázia-1

Vad fantázia-1

Futott, alig látott, a sűrű aljnövényzetben botladozott, de megpróbált nem elesni. Hátán és fenekén vöröslő csíkok a korbács nyomai, farka szinte visszahúzódott a heréivel a hasüregébe, a segge égett és fájt.
Csak nyugodtan lélegezni, mert nem szabad kifulladni, nem szabad, nem szabad ismételgette önmagának.
A fák ritkulni kezdtek, hajnalodott még éppen most vált el a sötétség és szürke derengés, s keleten picit pirosas volt az ég.
Egy kerítéshez ért, kis fakerítés, megállt és megpróbálta a légzését rendbe tenni. Reszketett a hajnali hűvösben, szája is ki volt száradva, nagyon szomjas volt. Várt még , mert nem tudta, hogy van-e kutya, hiszen az ilyen erdészházaknál vagy vadásztanyáknál mindig volt kutya. Óvatosan araszolgatott a kapu felé, szerencsére a mozgásra senki és semmi nem válaszolt, csak két cirmost látott, és elmosolyodott. Akkor nincs kutya, de bent is lehet a házban. Azonban nagyon szomjas volt és látott egy kutat és ami még fontosabb néhány száradó ruhát.
Óvatosan nyomta meg a fakilincset, a zár engedett és bent is volt az udvaron. A kútnál szerencsére volt egy csupor és teli volt merve a vödör, sokat ivott legalább három csuporral. Majd óvatosan megközelített a száradó ruhákat, amelyek már nem is száradóak hanem szárazak voltak.
Lekapott egy inget és egy nadrágot, volt ott ugyan alsónemű is de nem vesződött vele. és ami még külön szerencse volt egy kinti, használt de tiszta cipőt is talált. Az ing és a nadrág csak egy mérettel volt nagyobb de a cipő az pedig egy fél számmal kisebb volt. Gyorsan felöltözött, ám amikor a ruha a hátához és a seggéhez ért felszisszent, és rögtön a cipő felhúzása után elindult, ki a kapun , de most már egy erdei utat választott, hátra-hátra kémlelve , nem jön-e utána valami.
Nem hallott semmit, most már csak kocogott, kevésbé fázott , hiszen az augusztus végi erdő harmatos hűvösében lépkedett kocogott. Az útnak be kell vezetnie a városba, de aztán hogy jut haza, hiszen minden irata pénze, táskája, ott maradt. Aztán eszébe jutott a túlélőtúra, amikor megtanították neki, hogy hogyan tud élelmet szerezni és mit tud csinálni , hogy egy kis pénzt keressen. A nadrág néha dörzsölte a fenekét , de ahogy melegebb lett a golyói és a farka is éledezni kezdett. A farka lüktetően fájt, hiszen tűkerékkel kínozták, a golyóit is összekötötték és kézzel és pálcával ütötték. Ám a sok fájdalom ellenére farka éledezni kezdett félmerev állapotban lengett ide-oda és fázott is, -persze hülye vagyok a sliccet nem húztam fel.
Megállt, és a kezét a cipzárhoz tette, de előbb hugyozok- gondolta, félreállt és vizelt. Épp elrakta a szerszámát, amikor hangokat hallott. Szerencséjére egy elég sűrű bokor mögé ment, így most még jobban elrejtőzhetett. Az úton aztán feltűntek a hang tulajdonosai, egy fiatal pár hátizsákkal és teljesen pucéron vidáman kergetőztek a reggeli napfényben. Ahogy közelebb értek a lófarkas frizurát viselő csupasz teste is feltárult, nem nő volt, hanem egy fiatal , szinte csupasz srác, csak az ágyéka körül volt sűrű fekete pamacs. Se túl nagy, se túl kicsi farka volt, vékony termetéhez illő, szép húsfarok lengedezett a lába között.
A másik srác épp most érte be. Ő, magas. szálkásan izmos, de jóval idősebb volt. Jól tartotta magát . mert izmai dagadoztak , teste arányos volt. de ő szőrös volt alul felül. S egy villanásra előrengő farkát látta, amely mereven állt és nagy vörös makkja duzzadt, mert elkapta a srácot hátulról és lihegve azt mondta, most végre utol értelek , és tudod mi következik…. (folytatás következik)