A Lábak Varázsa: Egy Kávézós Találkozás Története(2)

A kávézó a második otthonom lett. Nem is kellet sokáig várni. Látszódott rajta hogy domináns egyéniség.


"Te hogyan látsz minket?" - kérdezte

Mélyen a szemébe néztem, és halkan válaszoltam: "Úgy látom, hogy egy olyan kapcsolatot építünk, amely tele van kölcsönös tisztelettel és szeretettel."

Mosolyra húzta a száját, de a szemében ott lobogott a kihívás. "Én is így látom," mondta határozottan, "de ne feledkezz meg arról, hogy ki irányít ebben a kapcsolatban."

Meglepetten néztem rá, de a tekintete határozott volt. "Én vagyok az, aki irányít," mondta keményen, "és te leszel az engedelmes és hűséges szolgám. Emlékeztetlek, hogy az engedelmesség a legfontosabb érték, amit elvárok. Mostantól úgy kell hívj hogy Úrnőm."

Megdöbbentem a szavaitól, de egyben izgalmat is éreztem, ahogy az Úrnőm egyértelművé tette a szerepeinket ebben a kapcsolatban.

"Hogy érted ezt, Úrnőm?" kérdeztem bizonytalanul.

Az Úrnőm felállt a székéről, és kihúzta a szép karosszékét, amely mindig az ő helye volt a kávézóban. Aztán intett nekem, hogy üljek le eléje, és amikor megtettem, hatalmas mosollyal a száján elkezdett beszélni.

"Engem mindig is érdekelt az erő és a kontroll. Az irányításnak mindig is az én kezemben kellett lennie. És te, te leszel az eszközöm, akit irányítok és formálok az én akaratom szerint."

Nem tudtam szóhoz jutni, ahogy az Úrnőm szenvedélyesen beszélt. De valami mélyen bennem értette, hogy ez az, amit mindig is keresett.

"Ha elfogadsz, akkor engedelmeskedni fogsz nekem mindenben," folytatta az Úrnőm, "a vágyaimat és parancsaimat fogod teljesíteni, hogy elismerj, és megtisztelj engem a hűségeddel és alázatoddal."

Némán bólintottam, érezve, hogy ez az, amit mindig is kerestem, mélyen a szívemben és lelkemben.

Az Úrnőm megérintette az arcomat, és egy kedves mosollyal azt mondta: "Akkor mostantól kezdve, kedvesem, te leszel az engedelmes és hűséges szolgám, és én pedig az irányító és kíméletlen Úrnőd. Elfogadsz engem ebben a szerepben?"

"Mindenem az Öné, Úrnőm," mondtam halkan, érezve a hatalmas felelősséget és izgalmat, ami áthatott engem az Úrnőm szavaitól és jelenlététől.

Az Úrnőm elégedetten bólintott, és egy gyengéd csókot lehelt az arcomra. "Akkor most kezdődjön a valódi életünk, kedvesem," mondta, és a tekinteteben ott volt az elszántság és a szenvedély, amitől a szívem megszorult az örömtől és a várakozástól.

Az Úrnőm és én közötti kapcsolat aznap új dimenzióba lépett, és azóta is az Úrnőm parancsainak és irányításának engedelmeskedem, boldogan és alázattal, hiszen tudom, hogy az Ő kezeiben vagyok a legjobb helyen.folyt.köv