22 - kirándulás

Azt hiszem elaludt egy idő után, nagyon fáradt lehetett. Lassan csináltam, amolyan álomba ringató orgazmusai voltak. A törölközővel betakartam és lefeküdtem mellé a földre a vékony matracra.
A fáradtságtól én is hamar elaludtam és csak reggel ébredtem fel, de Mona már nem volt ott. Arra ébredtem hogy megint elmennek és engem megint nem visznek magukkal. Miért is vinnének végül is.

Ma Sveta maradt itthon és Zsu. Ők ketten eléggé összebarátkoztak. Együtt jöttek le és hoztak nekem reggelit, azaz maradékot. Egy tálban volt az egész és inkább moslék volt, mert össze volt öntve minden. Kis rántotta, müzli, de kávé és még valami folyadék is volt benne. Nevetve tették le elém. Zsu még előtte bele is köpött.
- Ez a tiéd szolga, négykézláb eheted. Igyekezz mert hamarosan kirándulni megyünk.
Felhabzsoltam az egészet, arra gondolva hogy napközben lehet nem kapok többet.
Miután ettem Zsu kaján vigyorral eloszedett egy erényövet. Eddig csak képen láttam és olvastam róla.
- Itt az ideje hogy fokozzuk a szenvedésedet szolgám. Mona rendelte neked és tegnap megjött, megkért hogy tegyem fel rád. Úgyhogy gyere csak ide a zuhany alá, látom szükséged lesz rá.
Nem örültem ennek mert jó volt néha játszadozni magammal, többnyire igy is tudtam magamon uralkodni. Észrevettem még egy kis gyűrű félét amin volt egy pici fekete dobozka. Zsu nyájasan mutatott egy kis távirányítót is.
- Tudod mi ez? Hamarosan kipróbáljuk. Ennek négy fokozata van, a kisebb csak figyelmeztető, ezzel hívunk majd szolgálni, a nagyobbak büntetőek. A negyediktől állítólag vinnyogni fogsz a fajdalomtól. Ugye örülsz szolga?
Zsu újja már a gombokon volt.
- igen, örülök Zsuzsanna kisasszony.
Ekkor éreztem egy csípést, mint egy szúnyog csípés.
- Ez csak az egyes. Mostantól nem nézhetsz ránk, csak a cipőnket néhzheted, vagy a lábunkat bokától lefelé. Világos?
- Igenis, értettem.

Hamarosan útra készen álltunk. A nők rövid nadrágban, Sveta ingben, Zsu pólóban, napellenzős sapka, napszemüveg, edzőcipő. Én is hasonlóan, de nekem jutott egy hátizsák, benne néhány szenvics, víz, vékony esőkabátok, távcső, fényképező gép, stb. Sajnos a nyakörvem is maradt, remélem nem megyünk emberek közé.

Sveta ment elől majd Zsu, így remélem feltűnés nélkül nézhettem a lábaikat, feneküket. Úgy éreztem ezt ők is tudják. Zsu néha hátra nézett, ezért elkezdtem gyakorolni a cipőik nézését, lassan le sem vettem a szememet róluk. Egy félig kopár hegy volt előttünk, a tetején egy kilátó, oda tartottunk. Elég fárasztó volt a kaptató, talán félóra után megálltak és Zsu a földre mutatott.
- Állj négykézláb szolga, kérem a hátizsákot.
Egy kis takarót tett a hátamra és le is ültek rám pihenni. Ittak a vízből, beszélgettek angolul. Monáék magyarországi utazását tervezték, engem levegőnek néztek. Ebből a helyzetből oldalra nézve láttam Sveta lábait és vágyakozva néztem, ekkor a farkam fájni kezdett, így inkább csak a cipőjét néztem, de nem lett jobb. Mielőtt tovább indultunk, Zsu ivott egy kortyot még a vízből, majd szájában öblögetett vele egy ideig, utána a számba köpte. Ilyen jelenetet láttam egy filmben is, de átélni nem volt olyan jó.
A következő pihenőnél már ettek is. A vége felé Zsu elé kellett térdeljek.
- Nézz fel, nyisd ki a szád. Úgy.
Harapott egy falatot a szendvics végéből, rágta egy kis ideig, majd lassan beleköpte a számba. Kissé undorító érzés volt, de éhes voltam és nyeltem. Majd Sveta is adott így pár falatot, ami után kiprobálta ő is az öblögetős itatást. Így értünk fel a tetőre, ahol újra lepihentek a hátamon.

Visszafelé eseménytelen volt az út, nagyon meleg lett, meg sem álltunk. Haza érve velük mehettem a házba, ahol egy sarokba állítottak, míg ők felváltva zuhanyozni mentek. Utána leültek a kanapéra és oda hívtak.
- Na lássuk mit tud ez a néhány gomb. Térdelj elénk.
Zsu kiprobálta előbb az egyest, ettől csak kicsit össze rezzentem. Majd a kettest. Ettől nyögtem egyet és előre hajoltam. Sveta nevetett és elkérte a távirányítót. A hármast nyomta meg, amitől össze görnyedtem. Sveta a lábát elém tette, csókra nyújtotta, meg is tettem. Majd Zsunak is. Majd jött a négyes. Ettől szinte üvöltöttem, nagyon csípett, kissé hányingerem is lett, a hangom is elakadt, de a két nő jól szórakozott.

Amikor megunták ismét a sarokba állítottak és ettek valamit, utána elcsendesedtek, talán el is aludtak. Nem mertem hátra nézni, csak álltam a sarokban és próbáltam észrevétlen maradni.


Folytatódik..